Part 18 ~ Váratlan látogató

Sziasztok!

Erre a blogra talán még nem is írtam semmit a részek elé, de talán erre is rá fogok szokni! ;) Köszönöm, hogy jelölgetitek a kis pipákat a részek végén és a két rendszeres olvasót is - amiből a Blogger csak egyet jelez az oldalon. Nagyon örülök a támogatás ezen fajtájának, de még boldogabb lennék, ha kapnék kommenteket. Legyen szó akár építő kritikáról is, mert csak ezekből tanulok! 
Ez a rész most elég rövid lett és nem is túl eseménydús, de bepótolom, ígérem! :)

Ha bármi ötletetek van, írjátok meg!

Puszi

Az elkövetkezendő napokban szerencsére nem untam el magamat teljesen. Ugyan a fiúk Harry-vel együtt megkezdték a legújabb lemezük munkálatait, s Eleanor is aláírt egy szerződést a Britisk Knights cipőmárkával, Perrie végig mellettem volt. Vagy átjártunk egymáshoz, vagy telefonon hívtuk egymást, de sosem unatkoztunk. Két nappal ezelőtt délelőtt El felhívott telefonon és elárulta, hogy munkát ajánlottak Nekem, modellként. Kétszer is rákérdeztem, hogy nem hívott-e rossz számot.

- Nem, Bo! - kiáltott fel nevetve, amikor elfogyott a türelme. - Halál komolyan gondoltam! Le kéne valamivel kötnöd magadat.

- Azt mondod? - sóhajtottam fel.

- Hát persze! Ez a beszéd Brooke! - lelkesedett fel El a vonal túlsó végén. - Nem hinném, hogy Harry örül annak, hogy egész nap az üres házban kuksolsz.

- Igazad lehet! - túrtam a hajamba fáradtan. - Akkor mikor lenne a próbafotózás?

- Holnapután délután! Az O2-ben bérelt ki a cég egy kis termet, ahol a fotózás fog folyni! - tájékoztatott.

- Akkor ott, holnap után! - bontottam a vonalat.

És itt lennék én most. Délelőtt visszahurcolkodtam az 1D-házba, majd azzal foglalatoskodtam, hogy kétszer is megmostam a hajamat, majd beszárítottam, hogy legalább menjek oda valahogyan, mindegy, hogy a hajamat meg fogják csinálni. Ezen kívül mindenféle arcpakolásokkal rémisztgettem a délelőttre rám hagyott Hatchi-t. Szegény kutya akkor ijedt csak meg igazán, amikor turbánba csavart hajjal, fehérre vakolt arccal és éppen száradó, vörös körmökkel futkostam, mint egy idegbajos.

Végül aztán felvettem egy világoskék farmert, fehér, féloldalas pólót és egy bézs színű, kötött, denevérujjas pulcsit, sötétbarna, magassarkú bokacsizmát, majd egy sötétbarna, kis bőrtáskába tettem a papírjaimat, a telefonomat, a pénztárcámat és autóba ülve egészen az O2-ig meg sem álltam. Ott leparkoltam és a bejáratig sétáltam. Eleanor szorosan megölelt, majd két puszit adott és a recepcióhoz terelt.

- Kapsz egy kártyát, amivel ma közlekedhetsz az épületben. - nyomott a kezembe egy műanyag kártyát, ami a nyakamba akasztottam és megnéztem rajta a nevemet és az egészen elviselhető fényképemet. - Gyere már!

Elle egészen egy öltözőig húzott végig a számos folyosón, majd beterelt oda és hagyta, hogy körbenézzek a szobában. Egy átlagos öltöző volt, minden fala hófehér volt, amibe teljesen beleolvadt a két fehér ajtó. Egy egész falat beborítottak tükörrel, ami előtt hosszú, fehér asztal húzódott, rajta milliónyi hajlakkos flakonnal, fésűvel és márkás sminkkel. Előtte állt egy kényelmesnek tűnő karosszék és a szoba ajtóval szemben lévő fala előtt egy fekete bőrkanapé helyezkedett el. Az szoba folyosóra nyíló ajtaja mellett állt egy szekrény, rajta egy nagy Tv-vel, ami most kikapcsolt állapotban volt. A másik ajtó egy fürdőszobába vezetett, ahol egy az egyben át is lehetett öltözni. A padló fekete, fényes, nagy csempelapokkal volt leburkolva, ami kifejezetten tetszett.

A táskámat leraktam a pulóveremmel együtt a kanapéra, ahova El is lepakolt, majd elszaladt, hogy megkeresse a fodrászt és a sminkest.

- Drágám, nekem most mennem kell! Még beugrom Louis-hoz a stúdióba, aztán két napig Rómában leszek a fotózások miatt! - jött vissza Eleanor.

- Rendben! Köszönöm ezt az egészet! - hálálkodtam.

- Ugyan, semmiség! - vette fel a táskáját, majd két puszival és egy nagy öleléssel búcsúzott el. - Kristen és Brad nem sokára itt lesz! - integetett még az ajtóból, aztán magamra hagyott a szobában. Elővettem a telefonomat, hagytam egy üzenetet Harry-nek, majd pont amikor elolvastam a választ, betoppant két fekete ruhába öltözött, szimpatikus ember.

- Szia, én Kristen vagyok, a sminkes! - ölelt meg a vörös hajú, 30-as éveiben járó lány.

- Szia! Brad vagyok, a fodrász! - adott két puszit a szőkés barna hajú srác, akiről azonnal elkönyveltem, hogy a saját neméhez vonzódik. És ebben semmi bántó nincs, örülök is, hogy van valaki, akivel talán megoszthatom majd a lányos dolgaimat, vagy tanácsot kérhetek pasiügyben.

- Sziasztok, Brooke vagyok, de hívjatok csak Bo-nak! - mutatkoztam be, aztán több fontos dologról nem is esett szó. Kristen leültetett a tükör előtti székbe és hozzákezdett a sminkemhez, ahogyan Brad a hajamhoz.

Nagyon sokat meséltek nekem, miközben elkészült a göndörre begöndörített hajam és az erősen füstös sminkem, amit vörös rúzzsal dobott fel Kristen. Brad még fújt a frizurámra egy kis hajlakkot, aztán kisegített a székből és Kristen utasítására a stylist-hoz küldött.

Elsétáltam a folyosó végén lévő szobához, aminek az ajtaján nagy betűkkel hirdették a stylist szobáját. Bekopogtam a nyitott ajtón, majd beléptem.

- Szia, Bo! - lépett elő egy paraván mögül egy magas, egyenes, szőke hajú lány.

- Lou vagyok! - mutatkozott be mosolyogva, aztán megölelt és megkérdezte a súlyomat, magasságomat, hasonlókat. Miután kiadtam az adataimat, elszaladt a tömérdek, állványokra akasztott ruha közt.

- Erre gondoltam! - léptett elő és egy fekete ruhát mutatott fel. A ruha combközépig ért, selyem szoknyarészét a fekete flitterekkel kirakott felsőrész váltotta fel, aminek a nyaka fekete, áttetsző anyagból készült.

- Nagyon szép! - kiáltottam fel.

- Bizony! A Chanel-től mit vártál? - nyomta a kezembe a ruhát és a paraván mögé küldött. Meglepődötten lefagytam, így csak akkor kezdtem el öltözködni, amikor Lou egy fekete, platformos tűsarkút tett be mellém.

- Gyorsan, csipkedd magad! - nevetett fel. Felvettem a ruhát, a cipőt és óvatosan kitipegtem benne. Kényelmesebb volt, mint azt gondoltam.

- Tökéletes! - csapta össze a tenyerét Lou boldogan.

Lou és még néhány segítő és statiszta kísért el ahhoz a bizonyos teremhez, ahova mennem kellett.

Megigazították a hajamat, a sminkemet és a ruhámat, majd beállítottak egy fehér háttér mögé és én készségesen követtem a profi fotós utasításait.

Órákkal később hulla fáradtan sétáltam el a fényképező elől és a statiszták mellett én is megnéztem a fotóimat.

- Ezek nagyon jók lettek, Brooke! - lépett mellénk egy középkorú, fekete öltönyös ember, aki kedves mosolyával éveket tagadhatott volna le az életkorából.

- Mark Spencer. - mutatkozott be és a kezét nyújtotta.

- Brooke Smith! - fogadtam el a jobbját.

- Szeretnélek megkérdezni, hogy elfogadnád-e az ajánlatomat! Ha nincs ellenedre, elkezdhetnél profi modellként dolgozni! Én pedig menedzserként támogatnálak! - bökött a monitoron váltakozó fotók felé.

- Úristen! Komolyan mondja? - kiáltottam fel.

- Teljesen! - bólogatott Mark. 

Elvonultunk, hogy aláírjam a papírokat, majd visszamentünk a terembe, ahol már egy egész had várt ránk.

- Szia, Brooke! Kylie Jenner vagyok, a Chanel itteni követségének az elnöke! - mutatkozott be egy barna hajú, nálam alacsonyabb lány.

- Brooke Smith! - mosolyodtam el.

- Azért vagyunk most itt, mert szeretnénk valamit közölni veled! - mosolyodott el Kylie. A szívem kihagyott egy ütemet, azonnal minden rosszra gondoltam.

- Minden rendben van? - szólaltam meg.

- Persze, még jobban is! - kacsintott. - A Chanel áprilisi, nemzetközi magazinjának a címlapjára szántuk ezt a ruhát, amibe valamilyen ismeretlen modellt szerettünk volna öltöztetni, de Te lélegzetelállítóan nézel benne ki! Arra gondolt a vezetőség, hogy Te kitartóan véghez vinnéd a karrieredet és az álmaidat, szóval szeretnénk, ha beleegyeznél, hogy Te kerülj a címlapunkra egy közösen kiválasztott fotóval! Persze ha ez a tempó nem túl gyors neked!

Ledöbbentem. Az hogy munkát kaptam, már önmagában tökéletes volt, nem hogy még a világhírű Chanel úgy döntött, hogy engem szeretnének a magazin címlapján látni. Mark helyettem szólalt meg.

- Ha Brooke-nak nincs kifogása, akkor benne vagyunk! - mosolygott rám.

- Igen! - bólintottam kábultan. - Köszönöm!

- Semmiség! Itt a telefonszámom, ha bármire szükséged van, hívj! - nyomott Kylie egy névjegykártyát a kezembe. Miután ők távoztam, magam elé bámulva álltam ott egy helyben.

Mark elkezdett mesélni a családjáról, a feleségéről, a kislányairól és a többi modellről, akit eddig végig kísért a szakma rögös útjain. Nem felejtett el mesélni a buktatókról és a problémákról is, ezért a lelkemre kötötte, hogy ne szálljak el a hírnévtől. 

Amikor a céggel közösen választottuk ki a címlapfotót, már boldogan szorongattam a portfólióm dossziéját a mellkasomhoz. Az utcai ruháimban feszítettem és dagadtam a boldogságtól, amikor az aréna előtt ránk váró fotósok kiáltozva gratuláltak a sikeremhez. Hogy az egészről honnan tudtak, azt nem tudom, de jelen esetben csak a munkámra tudtam koncentrálni. 

Harry-t már az autóban ülve hívtam fel és egy hosszú beszélgetés keretében elmeséltem neki mindent, töviről hegyire. Közben a srácok is átvették néha a telefont, ezzel nekem halláskárosodást, Harry-nek meg agybajt okozva.

A One Direction háza előtt szintén tömérdek fotós várakozott már valakire, így alig jutottam el az ajtóig.

* * * 

- De hát ez csodás! - ugrált Perrie a boldogságtól kivirult arccal a kanapén ülő helyzetében. - A legjobb barátnőm modell lett!

- Bizony! De még milyen! - szaladt be a szobába az öt fiú, akinek az érkezését mi nem is hallottuk. Zayn ölelt meg elsőként, majd Perrie-t hosszasan megcsókolta. A négy fiú közül Harry maradt utoljára, aki hosszú, romantikus csókot adott nekem.

- Büszke vagyok rád! - puszilta meg a homlokomat és az ölébe húzva ült le velem a kanapéra. Louis azonnal vicceket kezdett el mesélni nekünk, Én és Perrie néha-néha váltottunk pár szót, majd ledöntöttük, hogy egy nagy bulit csapunk az este.

- Nem vagytok éhesek? - tettem fel a költői kérdést, mire Niall szólalt meg a leghamarabb.

- Imádunk! - erre a válaszra Perrie és én is szem forgatva vonultunk ki a konyhába. Nekiálltunk pizzát csinálni. A fiúk 5 perccel később bejöttek és a hülye vicceikkel boldogítottak minket pizzasütés közben.

- Idióták! - sikított fel Perrie, amikor Zayn a lisztes kezével összekente az arcát. Engem szerencsére Harry nem akart összemaszatolni, ugyanis az Ő keze nem volt lisztes. Az is érdekelt volna, hogy Zayn honnan szerzett lisztet, amikor a lisztes doboz előttem volt végig és egyik srác sem közelítette meg.

@Harry_Styles: "És még főzni is tud! :) @Brooke-Smith xx Harry"

Tweetelt ki egy fotót Harry a Twitterre, amikor a kérésükre egy kis sütit is hajlandók voltunk csinálni. 

Miután a pizzával és a sütikkel kiültünk a nappaliba, kezdetét vette a tervezgetés a bulival kapcsolatban.

- Majd az italokról gondoskodom én! - szólalt be Liam.

- Aha, persze! Hogy csak kólát, meg ásványvizet hozz! - csettintett Zayn. - A pia az én részem lesz!

- Rendben! Akkor a kaját én rendelem! - foglalt álláspontot Niall.

Már éppen közbeszóltam volna, hogy kiket akarunk meghívni, amikor a csengő hallgattatott el.

- Nyitom! - sóhajtottam fel, amikor senki sem mozdult.

Komótosan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. 

Arra azért nem számítottam, hogy az anyám fog meglepni a látogatásával...

Part 17 ~ Tengerparti kiruccanás

Reggel arra ébredtem, hogy egy telefon zenél valamerre a szobában. Kiszálltam Harry mellől, aki alig akart elengedni, majd a nyöszörögve a takaróba kapaszkodott és tovább aludt. Átrohantam a vendégszobába, ahonnan vettem el magamnak egy fehér alsóneműszettet, ezeket felvettem, majd egy szűk farmert és fehér toppot kaptam magamra, amire fehér inget vettem. A lábaimat egy sötétvörös, matt bokacsizmába bújtattam és egy fekete táskát tettem a vállamra. Kifésültem a hajamat, bekentem a számat egy kis ajakbalzsammal, majd a szempilláimat kispiráloztam kicsit.

Kilépve a bejárati ajtón azonnal a virágos, enyhén szmogos illat csapott meg. Felvettem a napszemüvegemet és a sarki boltig meg sem álltam. Gondoltam, készítek valami reggelit, Harry-t ismerve szükség is lesz rá. A boltban a kosaramba raktam két tábla csokit, kalácsot, kenyeret, mirelit lasagne-t, almát, banánt és tojást, mert ezek már mind elfogytak.

Kihalásztam a táskámból a pénztárcámat, fizettem, majd a szerzeményeimmel együtt beraktam a táskámba. Kifelé mentet felhívtam Liam-et, mert nem tudtam, hogy tudja-e, hol vagyunk most - és nem voltam elérhető sem az utóbbi időben.

- Jó reggelt, elveszett bárányka! - vette fel a telefont Liam.

- Neked is! - mosolyodtam el. - Ha még nem tudnád, már hazajöttünk Holmes Chapel-ből.

- Oh, igen? - hallgatott el. - És nem akartok felénk nézni?

- Nem. Mármint nem úgy értettem, csak ezt a hétvégét szeretnénk együtt tölteni.

- Értem! Este azért felnézhetnétek hozzánk, Harry biztos tudja, hogy Eleanor húgának most van a szülinapja és ezt megünnepeljük nálunk. Ha gondoljátok, gyertek el! - hallottam Liam hangján, hogy mosolyog, de én csak a számat húztam.

- Jól van, elmegyünk! - vontam meg a vállamat, miközben próbáltam nem éreztetni a hangomban az egykedvűséget.- Mennyi idős El húga? Mit szeret egyáltalán? - sétáltam át a zebrán, ami előtt vagy 5 percig várakoztam a súlyos táskámmal a vállamon.

- Linnette Calder-nek hívják, 18 éves és azt hiszem, hogy a kék a kedvenc színe. - sorolta Liam.

- Köszi Liam! Puszi, szia! - köszöntem el és leraktam a telefont. Eltettem a táskámba és bementem a lakópark kapuján, mert már haza is értem. 

Amikor a házba bementem, még mindenhol csend honolt. Lepakoltam a konyhában és benéztem Harry-hez. Még mindig úgy aludt, ahogy ott hagytam reggel. Egy nevetést elfojtva mentem vissza a konyhába, ahol nekiálltam omlettet csinálni. Mivel a tojásrántotta nem a szívem csücske, így most sem azt csináltam, meg az omlett különlegesebb is.

Amikor az utolsó adagot is kiraktam egy tányérra, két kar fonódott a csípőm köré. A gerincemen végigszaladt a hideg, ahogy lehelete a nyakamat csiklandozta. Inkább megfordultam és göndör hercegem szájára adtam egy hosszú csókot.

- Vásárolnunk kell menni! - mosolyodtam el.

- Miért? - vonta fel a szemöldökét és álmosan elmosolyodott.

- Ma este egy buliba vagyunk meghívva. - válaszoltam.

- Ne már! Ma estére is beterveztem néhány dolgot! - nyúlt a hátam mögé és miután elvette az egyik tányér omlettet, levágta magát a bárpulthoz, hogy hozzáláthasson megenni az ételt. Eléggé elszontyolodott, amit úgy adott elő, mintha 5 éves lenne, de nem is rám haragudott, hanem a világra.

- Naa! - léptem mögé és egy csókot hintettem a nyakára, ami kifejezetten érzékeny területe volt.

- Legalább Ed Sheeran-nál lesz? - húzott az ölébe és egy csókot nyomott a számra.

- Nem talált! Eleanor húgának, Lettice-nek lesz szülinapja. - válaszoltam.

- Először is, nem Lettice, hanem Linette és nem akarok menni! - emelte fel a villáját és egy kis omlettet rászúrva adta a számba.

- Akkor Linette! - legyintettem és én is adtam neki egy kis omlettet.

Reggeli után felöltöztünk - halvány sárga, lenge ruha, fehér saru, hanyagul felfogott haj, ezüst ékszerek, fekete táska -, kisminkeltem magamat, majd beültünk az autóba és az Oxford street felé vettük az irányt. Először egy ruhaboltba mentünk be, ahol azonnal megakadt a szemem egy szép, világoskék ruhán akadt meg a tekintetem, amelynek a felső része csillogó, ezüst színű kövekkel volt kirakva és kétoldalt egy-egy vékony spagetti pánt húzódott. Harry is azonnal rábólintott a ruhára, úgyhogy fizettünk - nagy nehezen rábírtam, hogy a felét én fizessem ki -, majd egy ékszerüzlet felé indultunk.

Kevés ideig keresgéltünk csak, majd megvettünk egy arany láncot, amibe világoskék kőkirakást helyeztek. Hazafelé beugrottunk egy virágüzletbe, ahol vett Harry egy nagy csokor fehér rózsát, majd haza indultunk.
Otthon elővettünk két fehér dobozt, amiben elvileg Harry zakót és cipőt vett, majd ezeket kibéleltük fehér selyemmel, a ruhát óvatosan belehajtottuk a nagyobba, a nyakláncot pedig a kisebb dobozba tettük bele és ráhajtottunk egy kis fehér selymet, hogy takarásban legyen. Harry-nek sikerült belerakni egy ideiglenes vázába a virágokat, így végre nyugodtan leülhettünk és egy kicsit pihenhettünk.

* * *

- Harry, ha elkésünk, Louis és Eleanor is megfojt! - kopogtattam be a fürdő ajtaján. Végre kinyílt és Harry vizes felsőtestével találtam szembe magamat. - Siess!

Kelletlenül odébbállt, én pedig bementem és a tükör elé álltam. Amíg a hajgöndörítő melegedett, kisminkeltem magamat. Először egy kicsit kipúdereztem magamat, aztán füstös szemeket varázsoltam az arcomra és egy enyhén barackos színű szájfénnyel festettem ki a számat.

A hajamat loknikba göndörítettem, majd átdobtam a bal vállam fölött és hátul megtűztem egy hullámcsattal. Amíg Harry a tükör előtt tollászkodott én bementem a konyhába és lefőztem magunknak két nagy adag kávét. Harry is olyan hamar megitta, mint én és már ment is a fekete zakójáért.

Én sok ideig gondolkodtam a ruhámon, nem akartam elvonni a figyelmet Linette-ről. Végül egy lenge, fehér színű, combközépig érő csodát választottam, aminek a nyaka V-alakban volt kivágva és ezüst színű berakások díszítették. A cipőmről is gondoskodtam. Egy kényelmes Claudio Dessi-t választottam. Az egész cipő ezüst színű gyöngyökkel volt bevonva és a tűsarka ellenére is nagyon jó volt benne járni-kelni. Egy fekete bőrtáskát választottam kézitáskának, amelynek a pántját ezüst színű láncok helyettesítették.

Az egész összeállítással nem nagyon nyertem el a tetszésemet, de miután Harry benyögte, hogy Ő este ezt milyen gyorsan le fogja rólam tépni, kellően megnyugodtam. Még megigazítottam a hajamat, aztán felvettem egy fekete bőrdzsekit és Harry után mentem. Még az ajtóban a forrón megcsókolt és csillogó, smaragdzöld szemeit rám emelte.

- Szeretlek! 

- Én is, Harry! Nagyon szeretlek! - suttogtam. Magában mosolygott egész úton a kocsi felé, majd kinyitotta nekem az ajtót beültetett, aztán Ő is beült és elindultunk. Hamar odaértünk a One Direction-házhoz, ahol már jó néhány autó parkolt, de Harry-nek fenntartottak egy helyet az autóbeállón.

Miután kiszállt, segített nekem is kikecmeregni az autóból, majd kézen fogva mentünk el az ajtóig. Csöngettünk és amikor az ajtó kinyílt, egyszerre találtuk a nyakunkban Niall-t, Zayn-t és Liam-et. Utóbbi inkább csak finoman megölelt engem, aztán fiúsan Harry-vel is "összeölelkeztek", ezen tettei után pedig leszedte rólunk a két jómadarat.

- Hogy vagytok? - ugrált mellettem Niall, miközben Zayn a másik oldalamon kísért. Harry mögöttem kicsit lelkizett Liam-mel, de én nem is szerettem volna megzavarni őket.

- Köszi, jól! - bólintottam.

- Be szeretnék neked valakit mutatni! - állt meg Zayn. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Éreztem, hogy lány van a dologban. Csak azt reméltem, hogy nem azért szedett fel valakit, hogy visszavágjon, hanem mert komolyan szereti Őt.

- Lehet, hogy már hallottál Perrie-ről! - kezdte, miközben kivezetett a teraszra az emberek között szlalomozva.

- Igen. - bólogattam és ide-oda köszöngettem az üdvözléseket eleresztő embereknek.

- Nos, Ő itt a barátnőm, Perrie Edwards! - állt meg egy magas, szőke lány előtt. Valami jó érzés futott végig rajtam. Kellemesen csalódtam Zayn és Perrie kapcsolatában. Azt vártam, hogy Perrie távolságtartó lesz, de nem.

- Szia, Perrie vagyok! - ölelt meg szorosan Perrie.

- Brooke, de neked is csak Bo! - öleltem vissza. Zayn fellélegzett, majd távozott köreinkből.

- Mesélj magadról! - húzott le a hintaágyra és egy pezsgőspoharat nyomott a kezembe.

- Hát, mint azt tudod, Harry barátnője vagyok! Teljesen átlagos családból származom. Van két húgom, de az apánk már nem él és az anyánk ebbe belebetegedett. Lehet, hogy szánalmasnak hangzik, de nem merem meglátogatni. Azt sem tudom, hogy a húgaimmal mi van. - vontam meg a vállamat, de Perrie átlátott az álcán és szorosan megölelt.

- Nagyon sajnálom! Szeretnéd hallani az én történetemet? -terelte a témát.

- Az jó lenne! - mosolyodtam el.

- Szóval South Shields-ben születtem, anyukám, Deborah, apukám Alexander Edwards. Teljesen átlagos a családom, van egy bátyám, Jonnie, egyébként pedig még egy Zayn-nel közös kutyánk, Hachi. Egyébként a Little Mix énekese vagyok és ennyi lenne az életem! - nevetett fel, amin nekem is nevetnem kellett.

Perrie végig nagyon aranyos volt, beszélgetett, pletykálkodott, viccelődött és mellette egész este mosolyogtam. Mutatott képeket Hachi-ról, aztán telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy vasárnap délben értem jön autóval Harry lakásához és lemegyünk a tengerpartra, előtte pedig vásárolgatunk egy kicsit.

Linette-nek annyira tetszett a ruha és az ékszer is, hogy azonnal átvette a partira, amit szerencsére már hanyagolhattunk. Zayn-nékkel egy időben mentünk mi is haza, így még Perrie-vel megbeszéltük, hogy 11-re jön értem, elmegyünk ebédelni, aztán vásárolni és utána le a partra.

Beültünk a terepjáróba, hazamentünk, ahol lezuhanyoztunk és hulla fáradtan dőltünk be az ágyba, ahol azonnal el is aludtunk.

* * *

Reggel eléggé késében voltam, így miután megettem a szendvicsemet, elrohantam, hogy magamra kapjam a zöldeskék-narancsos színű, lenge nyári ruhámat, ami mellé egy narancsszínű, telitalpú magassarkút társítottam, kötött mintájú táskával, egy kis farmermellénnyel és arany színű kiegészítőkkel. A sminkelést nem vittem túlzásba, csak kispiráloztam a szempilláimat és az ajkaimra kentem egy kis barackvirág színű szájfényt.

Fél óra alatt megcsináltam a körmeimet is. Kifestettem őket egy zöldeskék lakkal, amit a táskámba tettem. Egy narancsszínű keretes napszemüveget tettem a zilált hatású hajamba, majd pont amikor belebújtam a cipőmbe, Perrie hívott. 

Lesiettem a lakópark elé, ahol egy fehér Audi cabrio parkolt. Perrie is hasonlóan öltözött fel mint én, sőt jóval csinosabban.

Perrie két puszival köszöntött, majd megvárta, amíg beülök az anyósülésre és segített a táskámat hátra rakni. Egy forgalmas utcán álltunk meg ebédelni, egy nagyon szép, kiülős étteremben. Kiültünk az utcán lévő asztalok egyikéhez és elfogyasztottuk a salátánkat, amihez grillezett húst szolgáltak fel.

A következő állomásunk egy fürdőruhabolthoz vezetett. Perrie hamarabb lecsapott egy ruhára, mint én, én csak tanácstalanul forgolódtam a tükör előtt. Ő egy fekete alsó részes, pánt nélküli, halvány piros felső részes bikinit választott. 

Végül pedig én is választottam egy pánt nélküli, barackvirág színű bikinit, amit két arany színű karikával dobtak fel.

Fizettünk és elindultunk Brighton felé. A tengerparttól nem messze parkoltunk le, s amíg Perrie megnézett egy térképet, addig én írtam Harry-nek egy sms-t, hogy megérkeztünk.

A cipőnkkel a kezünkben indultunk el a part felé, ahol kiterítettük a törölközőnket és mellé pakolva levettük a ruhánkat. Alattuk már csak az előre felvett fürdőruháink voltak. Miután megmártóztunk a tengerben, ahol elég sokan ütötték el az időt, kifeküdtünk napozni. Beszélgettünk, nevettünk, sült krumplit, kürtős kalácsot és főtt kukoricát is vettünk, majd egy csomó képet feltöltöttünk a Twitter oldalunkra. 

Fotót készítettünk másokkal is, nem aggódtunk semmiért, és elfelejtettünk egy kicsit mindent.

Part 16 ~ Közös hétvége

Harry szorosan ölelt magához, miközben lélegzetét visszafojtva puszilgatta az arcomat.

- Anya, mi most visszamennénk Londonba! - fordult Anne felé, mire én meglepetten kapkodtam kettőjük közt a fejemet.

- Persze, Szívem! Vigyázzatok az úton! - mosolyodott el Anne, aztán az ajtóig kísért ki.

- Köszönjük, hogy itt lehettünk! - adtam neki két puszit, Ő pedig szorosan megölelt.

- Én köszönöm, hogy mellettem álltok! - morzsolt el egy könnycseppet, aztán szorosan megölelte Harry-t. Én észrevétlenül intettem Harry-nek és beszálltam a Range Rover anyósülésére.

- Mehetünk? - ült be Harry is.

- Persze! - mosolyodtam el. Harry - mint mindig -, most is összefűzte az ujjainkat és a kezemet a váltóra helyezve fogta. Amikor már az autópályán mentünk, az ölembe húztam az összegabalyodott kezeinket és a kézfejét cirógattam.

Harry bekapcsolta a rádiót és amikor ismert számot hallottunk, közösen énekeltünk. Sem én, sem Ő nem foglalkozott azzal, hogy mennyire hamis a hangunk, bár neki még így is észveszejtő volt a mély, rekedt énekhangját hallani. Bejátszottak vagy három 1D számot az út alatt, azokat egyedül énekelte.

- Milyen nap van? - fordult felém, amikor már lefelé tartottunk a sztrádáról.

- Péntek! - néztem meg a telefonomon.

- Akkor a hétvégét romantikázással fogjuk tölteni! - kúszott mosoly az arcára. Amilyen kisfiús is volt Ő, olyan perverz, de már megszokhattam volna.

- Rendben van! - adtam a nyakára egy puszit, amire sikeresen ráment a záróvonalra. Nevetve visszaereszkedtem az ülésembe és tovább szorongattam a kezét.

- Most elmegyünk reggelizni, aztán sétálgathatnánk a városban, utána hazamennénk és csinálhatnánk közösen ebédet.

- Rendben, de hova, ha a fiúk is otthon lesznek! - vontam fel a szemöldökömet.

- Van egy lakásom nem messze a belvárostól! Ott elleszünk! - biccentett. - És kikapcsoljuk az összes telefonunkat, rendben?

- Rendben! - nevettem fel halkan annak a gondolatára, hogy Harry száműzze magát a Twitter-ről.

- Ne nevess! - vigyorodott el Ő is kisfiúsan.

Leparkoltunk egy kávézó előtt, ahova Harry kézen fogva kísért be. Minden fehér és csoki barna volt, nagyon tetszett, ráadásul a nagy, kitárt üvegajtón és a kirakatablakon csak úgy áramlott be a napfény és az ajtón a meleg, friss levegő. A galérián foglaltunk helyet, ami az alattunk lévő szintre nézett, s pont a nagy ajtókkal volt szemben.

Én három palacsintát rendeltem, egy rumos-kakaósat, egy erdei gyümölcsöset és egy epres-tejszíneset, Harry nem röstellett egy rakatot rendelni, Ő neki sikerült benyomnia vagy 8 rudat, különböző tömény ízesítésekkel. 

Aztán rendeltünk egy-egy extra habos, tejszínes, karamellás hosszú kávét, s amíg én Harry bajszán nevettem, Ő folyamatosan fotózott.

@Harry_Styles: "My Princess! Addig nevess, ameddig nem leszel Te is nyakig tejszínhabos otthon! ;) xx Harry"

Ezen még jobban nevettem, bár próbáltam leállítani magamat, mert néhány idős ember minket figyelt. 

Harry elmondta néhányszor halál komoly fejjel, hogy "Nem ismerem!", "most szabadult az elmegyógyintézetből", vagy "Követett az utcán!".

Miután már ránk szóltak páran, inkább felálltunk, Harry minden ellenkezésemre kifizette az én reggelimet is és távoztunk. A Hyde parkba mentünk, mert ez a park nagy és most a jó idő miatt összegyűlt emberek közt könnyen el tudtunk vegyülni. Nem voltak sokan, a játszótereken kisgyermekes anyukák hintáztatták a csemetéiket, a kavicsos út mellett futók haladtak el, néhány padon pedig öreg nénik etettek galambokat, vagy középkorú nők szabadultak ki a munkából, kezükben egy pohár kávéval.

Harry összefűzte az ujjainkat, s úgy sétálgattunk. A szökőkút mellett leültünk egy padra és azzal szórakoztunk, hogy néha felugráltunk és a tenyerünkben hozva vizet, fröcsköltük a másikra. Arra azért nem vetemedett egyikünk sem, hogy belelökje a másikat a vízbe. Néha loptam Harry-től egy kis csókot, amikor pedig nem, akkor Ő végignyúlt a padon és az ölembe tette a fejét. Ekkor mindig a haját piszkáltam, Ő pedig néha a saját hajamért nyúlt és egy picit meghúzta a tincseimet. 

Tudtuk, hogy készülnek fotók rólunk, és úgy döntöttünk, hogy legyen gyereknap a fotósoknak, úgyhogy volt, hogy hirtelen felugrottunk és úgy pózoltunk a kamerának, mintha egy díjátadón lennénk. Nekünk ez nem megerőltetés, viszont Ők ezért nagyon sok pénzt kapnak, akkor meg miért ne? Persze ha ezek után zaklatni fognak, Harry helyett is helyre teszem őket.

Tovább sétálgattunk és körülbelül egy óra múlva elindultunk az autónk felé. Beültünk és már csak Harry háza előtt parkoltunk el. Egy lakópark előtt voltunk, ami nekem nagyon tetszett, így Harry dagadt a büszkeségtől, hogy ilyen szép helyen talált lakást.

Felmentünk a 10.-re, ahol az Ő kis otthona várt ránk. Az előszobából egyenesen nyílt a nagy nappali és annak a bal oldalán az étkező, jobbján pedig a konyha, ahova a nappaliból és a hall jobb oldaláról is be lehetett menni. Az előszobából balra egy nagy fürdőszoba nyílt, valamint a nappaliból egy nagy hálószoba, amihez fürdő és gardrób is tartozott, valamint két kisebb szoba, ebből Harry az egyiket dolgozószobának fogta be, a másik megmaradt vendégszobának. Levettem a cipőmet az előszobában, majd Harry utasítására bevittem a táskámat a főhálóba és a kis bőrkabátommal együtt leraktam az ágy melletti kis fotelba. Minden nagyon hangulatos volt, az egész ház fekete-fehér, barna volt, a falak hófehérek, a padló és a szekrények sötétbarnák, a nagy kanapé fehér bőrből készült, rajta fekete és barna, szőrös párnákkal.

Harry a kanapén várt rám, én is mellé ültem, aztán csak figyeltem az arcát.

- Akkor főzzünk? - emelte rám a nagy, zöld szemeit.

- Akkor főzzünk! - ismételtem meg őt és utána mentem a konyhába. Volt otthon egy csomó minden, ezért hozzáláttunk saját készítésű pizzát gyártani. Amíg Harry a laptopját kapcsolta be, hogy recepteket keressen, Én habcsóknak való tojás fehérjét vertem fel porcukorral. Ezt a fehér masszát kivajazott tepsibe raktam és beraktam a sütőbe sülni. Harry nyál csorgatva figyelte a dagadó finomságot, majd megcsókolt és elolvastatta velem a pizza receptjét.

Amikor már kivettük a ropogósra sült habcsókot, Harry berakta a sütőbe a pizzáinkat, majd hirtelen a nyakamba öntött egy nagy adag lisztet. Felsikkantottam és automatikusan nyúltam a mellettem lévő dologért, ami a félig tele lévő tejes üveg volt. Harry még fel sem fogta, mit fogtam meg, amikor megfordultam és a hajába locsoltam a tejet. Nevetve néztem, ahogy a tej kifolyik a pólójára, amit Ő nevetve levett, majd felültetett a pultra és a lábaim közé furakodva csókolt meg. Nedves haja a homlokára tapadt, de nem zavartatta magát, a lisztes ruhámba dörgölőzött.

Nevetve húztam be a fürdőbe, majd a zuhanyt megnyitottam és behúztam magam után. Lassan levettem a nadrágját, míg Ő a pólómat tépte le rólam. 

Bocsánat, Gemma pólóját, amit nem valószínű, hogy még viszontlát. Lekerült rólunk minden ruha, csak a fehérneműk maradtak. Kiszáradt számat megnyalva néztem végig Harry-n, aki éppen a melltartóm csatjával szenvedett. Megint. 

Calvin Klein boxerét levette, majd háttal fordított és kikapcsolta a melltartómat. Az utolsó ruhaneműmet is lecsúsztatta a lábamon, majd kidobta a bepárásodott kabinból. 

Forrón megcsókolt, s utasított, hogy kapaszkodjak belé, majd megemelt és a hideg csempének nyomott. Lábaimat a dereka köré csavartam és egyik kezemmel meg kapaszkodtam a vállában, a másikkal a vizes hajába túrtam. 

Forrón csókolt, miközben belém hatolt és finoman a falhoz nyomva mozgatta a csípőjét. Halk nyögéseink árasztották el a fürdőszobát, amiket a víz csobogása többnyire elnyelt. Harry nevét mondogatva jutottam fel a csúcsra, majd tartottam magamat, amíg ő is eljutott oda.

Hosszasan megcsókolt, majd elvált tőlem és fél kézzel tartva a tusfürdőjéért nyúlt. Nem zavarta, hogy férfias illatú, bekent vele, majd a habot rajtam hagyva kezdte el magát is átdörzsölni, de kivettem a kezéből a flakont és én kezdtem el átmosni. Minden egyes izma megfeszült az érintésem alatt, légzése felgyorsult, miközben és a hátát mostam le. Direkt, de óvatosan végigszántottam felhevült bőrén a körmömmel, amire egy hangos morgás volt a válasza.

Már szárazon álltam a fürdőben, Harry hozott nekem egy szürke pólót, ami valószínűleg a sajátja volt, de nekem a combom közepéig ért. 

- Itt van fehérnemű. Biztos a Gemma-é, egyszer itt felejtette a vendégszobában. - hozott be Harry egy kis zacskót.

- Miért van zacskóban? - vontam fel a szemöldökömet.

- Mert nem akarom a nővérem alsóneműit fogdosni! - kacsintott.

- Akkor, hát... Köszönöm! - adtam neki egy gyors csókot és felvettem a fekete bugyit a póló alá. A melltartót is felvettem a biztonság kedvéért, majd vissza rá a pólót. A hajamat felgumiztam egy laza copfba, majd kisétáltam Harry-hez. Azt vártam, hogy majd meg fogok fázni, de meglepetésemre Harry tüzet rakott a kandallóba, amit én mellesleg észre sem vettem, de ezt inkább nem említettem. Pont jó volt a hőmérséklet, de még így is egy takarót terített ránk Harry, Majd elkezdett a még forró pizzánkkal etetni. Amikor már degeszre ettük magunkat, bekapcsoltuk a Tvt és elkezdtük nézni a Spongebob-ot. Azt hiszem, hogy ez a mese a One Direction kedvenc meséje. Néha az izgatott Harry-re néztem, vagy hoztam a habcsókból, de amikor vége lett a filmnek, Harry végig döntött a kanapén és forró csókokban részesített. Nevetnem kellett az arckifejezésén, amin kicsit megsértődött.

- Minden romantikus pillanatot elnevetsz! - húzódott a kanapé másik felébe duzzogva. Mint egy kutya, oda másztam mellé és négykézlábra ereszkedve kezdtem el az orrommal az Ő orrát piszkálni.

- Megbocsájtva! - kiáltott fel, majd letepert és forró csókokkal hintette be a testem minden részletét.

* * * 

Jóízűen elfogyasztottuk a vacsoránkat, amit egy olasz étteremben ettünk meg a belvárosban - a vendégszobában szinte minden alkalomra találtam ruhát -, pont az én méretemben, úgyhogy egy fehér, térd fölött csipkében végződő, pánt nélküli csodaszép, testhez simuló ruhát vettem fel, sötét barna, platformos tűsarkúval és egy sötétbarna, aranyszínű, pántokat helyettesítő láncokkal ellátott táskát tettem a vállamra, amiben a rajtam lévő, színtelen szájfény, telefon és iratok voltak. 

Egy sötétbarna blézert vettem még fel, s egy arany színű kis nyakláncot, meg egy arany színű, levelet formáló gyűrűt. A fülembe egy arany színű, lelógó fülbevalót választottam, majd a szememet kihúztam fekete szemceruzával és kispiráloztam a szempilláimat.

Kimentem a rám várakozó Harry-hez, akinek az álla a földet súrolta. 

Úriemberként felugrott, majd kikísért, bezárta a lakást és az autóig el sem engedte a kezemet. A liftben a loknikba göndörített hajamat igazgattam, majd beszálltam az autóba és megvártam míg Harry megkerüli a terepjárót és elhajt. 

Az olasz étteremben egy hangulatos asztalhoz kaptunk helyet, majd rendeltünk. Én sajtos-tejszínes carbonara-t ettem, Harry pedig megkóstolta a lasagne-t. Végül aztán már egymást etettük egymás kajájával, de nagyon jól szórakoztunk.

Hazafelé menet gyalog mentünk, mert ittunk bort is, úgyhogy fél óra múlva nagyon sóhajtva vettem le a cipőmet, ledobtam a táskámat és a blézeremet, majd Harry elé állva megkértem, hogy húzza le a cipzárt a ruhán. 

Finoman kibújtatott a ruhából, majd azt a kanapéra dobta, megfordult, a térdhajlatomba nyúlt és így felemelve vitt be a hálószobába. Lefektetett az ágyon és vigyázva, hogy ne fájjon nekem, rám feküdt. Forró csókjai között nem éreztem semmit, a külvilág bajait kizártam és csak rá figyeltem. Romantikus oldalát most is megmutatta, ennél gyengédebb nem is lehetett volna. 

Ő megadott nekem mindent és én csak próbálkozni tudtam, hogy egyáltalán megközelítsem ezt az odaadást felé és boldoggá tehessem.

Part 15 ~ Egyetlen rossz döntés

Ott ült egy műanyag széken és fél kezével kócos hajába túrt.

Elindultam az ágy felé, majd leguggoltam Harry mellé és bizonytalanul a vállára csúsztattam a kezemet.

- Szia! - suttogtam.

Érintésemre összerezzent, majd felém fordult. Szemei pirosak voltak és feldagadtak, pupillái kitágultak, tekintete hirtelen az üvegesből a halálosan rémülté vált.

- Jól vagy, Harry? - szorítottam meg a kezét és elhúztam az arcától.

-Nem. - nyöszörögte - Anya hazament. Sokkot kapott. Elmennél hozzá?

- Persze! - bólintottam. - Hol laktok?

- White street 324. - válaszolt, aztán elfordult.

- Akkor én megyek is. - álltam fel, de elkapta a csuklómat. Lehúzott magához és finoman megcsókolt.

- Köszönöm! - nézett mélyen a szemembe. Megráztam a fejemet és adtam egy puszit a homlokára. Kisvártatva elfordult, így én is távoztam.

Beültem a Range Roverbe, majd a megadott házszámhoz hajtottam. Leparkoltam, aztán mély levegőt vettem. Akármennyire sokkoló volt ez a helyzet, mégis izgultam, mit szól hozzám Harry anyukája.

Rövid tétovázás után becsöngettem. Egy vörös hajú, idősebb nő nyitott ajtót.

- Ööö... Jó napot! Anne Cox? - szólaltam meg.

- Nem, Dorothy Keathon. - biccentett a nő. - A húgomat a nappaliban találod. Én most megyek is, vár a műkörmösöm.

Anne nővére sietősen kikerült, majd beült az utca másik oldalán álló Mercedesébe és elhajtott. Lefagyva néztem az előttem tárva-nyitva hagyott, égkék ajtót, majd beléptem.

- Anne? Merre van? - mentem beljebb a házban, miután becsuktam az ajtót. - Brooke vagyok, Harry barátnője.

- Itt vagyok. - válaszolt egy elernyedt hang a folyosó végéről. Oda futottam, aztán beléptem a nappaliba.

- Anne! - ültem le a lelki roncs nő mellé. - Jól érzi magát?

- Jobban leszek, ha tegezel! - mosolyodott el. - Anne Cox!

- Brooke Smith! - ráztam meg a kezét.

- Szia! Ne haragudj a nővéremért. Nem szokta meg, hogy nem mindenki vele foglalkozik, még a temetésen is a munkahelyére telefonált. - sóhajtott fel. - Megteszed, hogy hozol nekem egy nagy bögre forró teát?

- Hát persze! Használhatom a konyhát? - álltam fel. Bólintott, így kimentem a folyosóra és a végén befordultam jobbra. Egy tágas, takarosan berendezett konyha bújt meg az ajtó mögött. A szekrények tetejét gránitlapok adták, minden piros színben pompázott.

Felforraltam két csészényi teát, aztán kiöntöttem két bögrébe, s belelógattam egy-egy narancsos teafiltert. Miután beízesítettem, kivittem Annenak, s leültem mellé. Miközben Ő apró kortyokban szürcsölte a teát, én csak néztem ki a fejemből és néha jó nagy kortyokat ittam a saját innivalómból.

- Nem kérsz semmit enni? - fordultam Anne felé, miután nagy hanggal lerakta az üres bögréjét a dohányzóasztal üveg lapjára.

- Lehet, hogy éhes vagyok, de most aludni szeretnék. - sóhajtott fel álmosan.

- Lehet, hogy fáradt vagy, de ha nem eszel, nem tudsz nyugodtan aludni. - emlékeztettem.

- Rendben. Hát akkor tudsz nekem valamit csinálni a hűtőszekrényből? - mosolyodott el kimerültségét leplezve.

Kisétáltam a két bögrével a kezemben a konyhába, becsuktam magam után a konyha ajtaját és mosogatás közben elmerültem a gondolataimban.

Miért pont Harry Styles karjaiba sodort az élet? Miért kellett nekem önkéntelenül elcsavarnom a két legjobb barátja fejét? Amikor a nevét írom, már gyakorlott mozdulatokkal vetem papírra a betűket, remélve, hogy valamikor kialakul kettőnk közt egy erősebb kötelék. Egy sokkal erősebb.

Szinte a szárítóra dobtam a két csészét és a hűtő elé álltam. Szélesre táram és bepillantottam. Sajt, virsli, kenyér, lekvárok, vaj, valamilyen félkész mirelit, saláta leveles bagett.

Kivettem a bagettet, két másodperc alatt megmelegítettem a mikróban, majd kivittem Annenak. Lassan megette, aztán egy nagy öleléssel távozott a hálószobájába, aludni.

Ott ültem a barátom házában, a nappalijában, s nem feszengtem az idegen helytől. Ez az érzés elárasztotta a testemet, s kiürítette az agyamat.

Barátságos hely. Egy egész fal volt eltakarva nagy könyvespolcokkal, a nagy, krémszínű kanapé a szoba közepén volt, előtte egy keskeny, de hosszú dohányzó asztal, a mögött egy nagy Tv. Egy ideig nyugodtan üldögéltem, aztán végigolvastam a könyvespolcon lévő könyvek gerincén lévő címeket, a CD-ket a CD tartón, meg a fényképeket.

Néhány magazinba belelapoztam, de már nagyon untam magamat. Most sem a Tv, sem más nem tudott lefoglalni. Elővettem a telefonomat és megdöbbenve láttam, hogy Liam és a többi srác is már legalább 10-szer hívott. Gyorsan visszahívtam Liamet.

- Brooke! - hangzott fel Liam hangja. - Mi történt? Azt hittük baj van!

- Már nincs semmi gond. - lélegeztem mélyeket. - Harry teljesen kiborult.

Felálltam és a bejárati ajtóhoz mentem. Kitártam, s pont akkor megjelent az utca végén Harry.

-Ó! - szaladt ki a számon.

- Mi az? - Liam.

- Harry mindjárt hazaér. Most leteszem! - nyitottam ki még jobban az ajtót.

- Rendben. Szia! - a vonal megszakadt, a telefonomat gyorsan a farzsebembe csúsztattam.

Harry megállt az ajtó előtt.

Felsóhajtottam és mélyen hozzá simultam. - Tudod, hogy szeretlek? - suttogtam. Meglepődtem, mert most nem csak megnyugtatásképp mondtam. Így is éreztem.

- Szeretlek! Szeretlek! - ismételgettem.

- Én is! Nagyon szeretlek! - simult hozzám Harry, s védelmező karjait szorosan körém fonta.

- Gyere, menjünk be! Anyukád már alszik. - fogtam kézen és behúztam az ajtón.

- Mikor feküdt le? Evett? - fordult meg és becsukta a bejárati ajtót.

- Egy órája és evett. Egészen sokat. - bólogattam.

Azt hittem Harry álmos, mert felsétáltunk a szobájába és bezárta az ajtót.

Közelebb jött és puha ajkait az enyémnek nyomta. Kezeit a vállamról a csípőmre helyezte. Átkaroltam a nyakát, majd a jobbomat az ő kezébe kulcsoltam, a szabadon maradt kezemmel pedig bele túrtam dús, göndör hajába. Kezével a pólóm alá nyúlt és a hasamat simogatta, majd mutató ujjával fel-le simogatta a gerincem vonalát a hátamon.

- Biztos akarod ezt? - szakítottam meg a sokadik csókunkat. - Anyukád a szomszéd szobában alszik.

- Mint akit fejbe vertek. - motyogott halkan, aztán megint megcsókolt. Gyengéden, de szenvedélyesen járt táncot a nyelvünk, lassan már nem éreztem a a lábaimat.

Elkezdett az ágy felé lépkedni, majd lassan az ágyra fektetett, bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett és a csókunkat megszakítva húzta le rólam a pólómat. Nem vagyok az a szégyenlős fajta, de a kezeimet automatikusan a melltartóm elé húztam. Harry elmosolyodott és óvatosan elhúzta a kezeimet.

- Gyönyörű vagy, Édesem! - suttogta, én meg hosszasan megcsókoltam. Egy gyors mozdulattal lerántottam a róla az ingét, amit a nadrágommal együtt a szoba másik sarkába dobott. Már csak fehérnemű volt rajtunk, amikor felültetett.

Megszeppenve néztem a gyönyörű, zöld szemeibe, miközben Ő a hátam mögé ült le, s apró, forró csókokkal borította be a vállamat. Lehúztam a fekete csipke melltartóm mindkét pántját, majd elkezdett a kapoccsal szerencsétlenkedni. Meguntam, ahogy idegesen sziszeg, így gyakorlott mozdulattal kipattintottam neki a kis fémet. A melltartó az ölembe esett, Harry megfogta és az ágy mellé dobta.

Szembe fordított magával, de én, hogy ne nézhessen meg rendesen, hozzásimultam. Zihálva csókoltam meg, miközben meztelen mellkasunk összepréselődött. Végigsimítottam a vállán lévő, szív alakú tetováláson és ledöntöttem az ágyon.

- Feküdj! - adtam ki neki a parancsot, miközben az arckifejezésén kuncogtam. Kelletlenül hasra feküdt, én pedig óvatosan masszírozni kezdtem. Érintésem mentén a bőre perzselően forróvá vált, s néha beleremegett a mozdulataimba. Hirtelen feltápászkodott és miközben megcsókolt, maga alá gyűrt.

Egy hangos sóhaj hagyta el a számat, mikor levette rólam a fekete bugyit. Felállt, levette a boxerét és a fiókjába nyúlt. Tudtam, hogy Harry nem szégyenlős, de inkább becsuktam a szemeimet, amíg az ezüst színű anyaggal babrált.

- Bo! - suttogta rekedten. Szemeimet lassan kinyitottam és a most sötéten csillogó szemeibe néztem. - Szeretnéd?

- Mindennél jobban! - húztam le magamhoz egy csókra.

Végig, amíg szeretkeztünk, óvatos volt, csípője lassú mozgásától szinte megőrültem. Parfümjének mámorító illata egészen elkábított. 

Imádtam ezt az illatot, s sokszor szagoltam bele a kis üvegcsébe, amikor koncertezni voltak és egyedül kellett aludnom. Egyszer rajtakapott, ahogy a kezemben az üveggel aludtam el. A kis tulajdonát elvette, s helyette átvetette a karomat a vállán és úgy aludt el, szorosan mellettem.

Harry most sem hazudtolta meg magát, finom volt és érzéki, amikor feljutottunk a csúcsra, szinte egyszerre, mély morgás hagyta el a száját, majd egy forró csókkal ajándékozott meg, megelőzve a torkomban feltörő sikolyt.

A levegőt kapkodva gördült le rólam, majd eligazgatta az össze-vissza gyűrt takarót és miután szorosan magához húzva maga felé fordított, betakargatott. Átkarolt, szorosan ölelt, közben én hol a tökéletes arcát fürkésztem, hol a tetoválásait fixíroztam. Lábaink lassan teljesen összegabalyodtak, én pedig elálmosodva hajtottam a fejemet a mellkasára. Nyugodtam aludhattam el, amikor az Ő mellkasa is már nyugodtan emelkedett fel-le.

* * *

Az óra reggel 7-et mutatott. Tegnap kora este aludtunk el, ezért most nem csoda, hogy ilyen korán felébredtem.

Harry még békésen szuszogott mellettem, ezért megkerestem a fehérneműimet, felvettem őket és Harry fehér ingébe bújtam bele. A gallért közelebb húzva szippantottam bele az anyagba, majd ahogy a parfüm felkúszott az oromban, lassan elöntött a megnyugvás.

Harry szobájának négy ablaka volt, kettő-kettő két falon, s mindegyiknek széles ablakpárkánya volt. Összeszedtem az ágy körül elszórt párnákat, felpakoltam őket az ablakpárkányra, majd miután Harry-t jól betakartam, néhány takarót magamra csavarva ültem be a párnák közé. Ebből az ablakból jól ráláttam a Harry-ék által lakott domb alatt elterülő Holmes Chapel-t. Nem volt nagy városka, de túl kicsi sem, pont jó. A telefonom az ablak melletti szekrényen volt, így elvettem onnan és feloldottam a képernyőzárat. Egy ideig csak ki-be lépkedtem a menüben, majd hirtelen ötlettől vezérelve felléptem a Twitter-re. 

A követőim száma ezrekkel is növekedett, milliónyi üzenet zúdult rám, kedvesek és rosszakarók is, de a fenyegetőket élből ki is töröltem. Néhány embert visszakövettem, majd nekiálltam a normális kérdésekre válaszolni. Aztán megakadt valamin a szemem. Trendek.

#Brooke_Smith&Harry_Styles_Forever

#Bo_and_Harry_love

#Our_Harry_with_Our_Bo<3

Az utolsó trend elolvasása után széles, boldog mosolyra húzódott a szám. Felpattantam, lelöktem magamról a takarókat és Harry felé vettem az irányt. Először megigazítottam a takarót, egészen a nyakáig felhúztam, hogy senki ne lássa, hogy nincs rajta ruha, majd készítettem egy édes fotót.

@Brooke_Smith: "Jó reggelt, Drágák! A Styles teljesen kidőlt, nem tudom, hogy ebédre fel tudom-e ébreszteni! :) Majd beszámolok! ;) Laters, Bo♥"

Kiléptem a Twitter-ből, s visszafeküdtem Harry mellé. Egy ideig még jelzett a telefonom, de végül már olyan ideges voltam, hogy beállítottam, hogy csak akkor jelezzen, ha 20 felhasználó követ be, vagy ír tweet-et egy trenddel megnevezve, vagy retweet-el, mert idegtépő volt folyton a csipogást hallgatni.

Fél órával később Harry apró csókokat lehelve az arcomra ébresztgetett. Szinte örömében ujjongott, hogy hamarabb kelt fel, mint én, én pedig meghagytam ebben a hitében. Kimásztam az ágyból és megpróbáltam feltalálni magamat, hogy mit is vegyek fel.

- Egy pillanat és jövök! - szaladt ki a folyosóra Harry, majd egy perccel később egy fekete alapon fehér feliratos pólót és egy piros csőnadrágot hozott át.

- Ez a Gemmá-é, nem haragszik meg, ha kölcsön veszed! - mosolygott, aztán előhúzott egy dobozt a háta mögül. - Ez pedig egy ajándék. Már régóta láttam, hogy ilyet szeretnél, szóval... Tessék!

- Köszönöm... De mi van benne? - ráztam meg a dobozt, majd Harry-hez bújtam és megcsókoltam.

- Nyisd ki! - ültetett le az ágyra, majd az ölébe húzott.

Leemeltem a boboz tetejét és az állam a padlót súrolta. Egy gyönyörű szép, fekete Gucci magassarkú volt a selyem közé rejtve. Mindig is ez volt az a cipő, amiért áhítoztam, de persze csak titokban.

- Túl jól ismersz! - bújtam oda Harry meztelen mellkasához.

- Tetszik? - nézett le rám és kisimított néhány tincset az arcomból.

- Mindennél jobban! Nem, nálad nem jobban! - húztam le egy csókra, amit a féloldalas mosolyával tett még édesebbé. - Köszönöm!

Felálltam, belebújtam a magassarkúba és Harry-t kézen fogva mentem le a földszintre.

- Harry! - lépett ki a konyhából Anne. - Oh, Brooke! Jó reggelt!

- Neked is! - mosolyogtunk egyszerre. Anne félreérthetetlenül a fejével a konyha felé bökött, így jelezve Harry-nek, majd belém karolt és a nappaliba ment.

- Nem akarok tolakodó lenni, de történt valami? - szólaltam meg egy idő után.

- Nem szabadna elmondanom, de Harry régi barátnője megint visszajött. - sóhajtott, majd folytatta. - Dess még az X factor előtt járt Harry-vel, de Harry szakított vele, amikor bekerült a műsorba. Azóta ez a lány folyton Harry nyakára jár, nem érti meg, hogy Harry nincs is itt, de nem is akar vele beszélni. Ne aggódj, most úgy látszik, Harry a tudtára adja világosan, hogy neki már itt vagy Te! - húzott magához, majd védelmezően a karjaiba zárt. Anne nekem már olyan volt, mint az anyukám.

~ Harry Styles ~

- Dessa, mit akarsz itt? - csuktam be magam után a konyha ajtaját. A volt barátnőm megfordult, miközben szőke haja átlibbent a válla felett.

- Harry, miért? - sóhajtott fel és sírástól pirosló szemeivel az arcomat fürkészte. A szívem facsarodott ki, amikor valakit sírni láttam, még ha ez a valaki a volt barátnőm, aki sokszor tört borsot az orrom alá.

- it miért? - vontam fel a szemöldökömet.

- Ezt! - nyújtotta felém a telefonját. Egy kép volt megnyitva, amit Bo tweet-elt ki rólam, amikor ma reggel még aludtam. Tehát hamarabb fent folt és nem szólt nekem.

- Mit kezdjek vele? - adtam vissza a készüléket.

- Helyettem vele vagy? Igazak a pletykák? Most is itt van? - eredtek el Dess könnyei.

- Vele vagyok és szeretem, mindenemnél jobban. Ezek nem pletykák, de igaz minden. És itt van, de semmi közöd hozzá! - válaszoltam egyenként a kérdéseimre.

- Értem! - hajtotta le a fejét. - Megtehetek még valamit?

- Attól függ! - bólintottam szerényen mosolyogva. Hirtelen átszelte a kettőnk közt lévő távolságot és pirosasra feltett ajkait az enyémekre helyezte. Nem volt tolakodó, akár egy lélegzetvétellel megszakíthattam volna a kapcsolatot. De nem tettem. Puha ajkai táncra hívták az enyémet, én pedig viszonoztam a csókját.

Zihálva váltunk el egymástól, homlokomat az övének helyeztem és mélyen a nagy, kék szemekbe néztem. Azonnal Brooke jutott az eszembe, aki a szomszéd szobában van az anyámmal, de nem tettem semmit a kísértés ellen. Dessa iránt mindig is éreztem még valamit, csak a nagy munka és az utolsó veszekedésünk során nem volt alkalmam rajta rágódni és szépen-lassan elfelejtettem. De most az emlékek feltörtek és megállíthatatlanul indítottak el egy lavinát.

Ismerem Brooke-ot nagyon jól, sokkal eszesebb és rafináltabb, mint a legtöbb nő ezen a földön, könnyen eltiporhatja Dess-t, de most nem ezzel foglalkoztam. Egy ideig még hezitáltam, aztán szólásra nyitottam a számat.

- Merre felé laksz most? 

- Londonba költözöm. Egyetem. - mosolygott.

- Itt a címem! Hívj fel ezen a számon és ha Brooke nincs otthon, gyere át! Kérlek! - sóhajtottam. A rossz döntések áradata csak akkor zúdult rám, amikor Dess bólintott és jó színésznőként kiabálva kiviharzott, kezében a papírral, majd megjátszva, hogy most felhagy a zaklatással, távozott. Letöröltem a számról a kevéske epres szájfényt, beletúrtam a hajamba és éppen a nappaliba vettem az irányt, amikor Bo jelent meg az ajtóban, mögötte anya.

- Minden rendben volt? - bújt hozzám, én pedig nem néztem sem az ő, sem anya tekintetébe, csak elbújtam a barátnőm hajzuhatagába.

Part 14 ~ Mindent, vagy semmit

December 24, Karácsony

- Brooke! Baj van! - csak a fél szememet nyitottam ki és érdekesen néztem a korlátra tápászkodó fiúra.

- Mi lenne az? - sóhajtottam. Ellökte magát a korláttól, leszaladt a lépcsőn és ijedt tekintettel állt meg előttem.

- Harry eltűnt!

* * *

- Micsoda? - fúrtam a tekintetem Liamébe, hátha megered a szája.

- Eltűnt! - ismételte meg magát legalább tizedjére.

- Liam! Ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled! - dühödtem be.

- Nincsen a házban és a telefonja ki van kapcsolva. A kocsija itt van, Ő viszont nincs. - kezdett pánikba esni a srác.

- Nyugi! Te maradj itthon, vigyázz a többiekre és ha Harry hazajönne, szólj nekem! Én megyek és megkeresem! - néztem rá, Ő pedig bólintott. 

Felrohantam az emeletre, be Harry szobájába és megálltam a szekrénye előtt. Villámgyorsan kirángattam az egyik polcról egy világoskék farmert, egy fehér, pánt nélküli csőtoppot leakasztottam a vállfájáról és egy piros bokacsizmát kivettem a cipőtartóból. 

A toppra rávettem egy krémszínű, kötött pulcsit, s egy fekete táskát emeltem még ki a szekrényből, amibe beletettem az irataimat és a telefonomat. Futólag belenéztem a tükörbe, de el is borzadtam. Egy gyors púderezés, kis szempillaspirál, színezett ajakbalzsam, gyors fésülködés, aminek hatására hajam hullámos loknikba rendeződött. Beletúrtam még a sötét sörényembe, majd kivágódtam a folyosóra, le a lépcsőn, be a konyhába. Liam éppen a telefonjával babrált.

- Én elviszem Harry kocsiját, szétnézek a környéken! Semmiképpen se hívd fel a családját, csak a menedzsereteket! - utasítottam. Ő csak vadul bólogatott.

- A kocsikulcs a kulcstartón van, a kocsi a ház előtt. - mutatott az előszoba felé.

- Hidd el, megtalálok egy terepjárót! - mosolyodtam el gúnyosan. - Ha nem, majd szólok neked!

Kirohantam az előszobába, szinte letéptem a kulcsot a tartóról, aztán az egész előkerten átrohantam és megálltam a nagy, fekete Range Rover előtt. Gondolkodás nélkül feltéptem a sofőr ülés felőli ajtót, beültem, becsaptam megint, majd beindítottam a motort.

Egy sípolás jelezte, hogy a motor életre kelt, a zene pedig beindult a rádióban. Először levettem a hangerőt, aztán kifaroltam a kocsibeállóról és elindultam azon az úton, amerre szerintem Holmes Chapelhez vezetett.

Órákig köröztem, mindenféle utcákon végighajtottam, de sehol nem találtam.

Aztán éppen piros lámpát kaptam, amikor belém nyilallt a felismerés. Áthajoltam a sebváltón és kinyitottam a kesztyűtartót. Ahogy éreztem, egy sietősen begyűrt papír esett ki onnan. Kibontottam és átfutottam a kézírást.

Egy gyászjelentés volt az. Harry nevelőapja autóbalesetben meghalt.

A szívem az őrült sebességről hirtelen annyira lelassult, hogy azt hittem, összesek. Dudálni kezdtek mögöttem, úgyhogy erőtlenül félre álltam és a papírt újra, meg újra átolvastam. Végül az ölembe ejtettem és Liamet tárcsáztam.

- Bo? Megtaláltad? - hangzott fel a vonal túlsó végén Liam hangja.

- Nem. Viszont itt van egy gyászjelentés, amiben megírják, hogy meghalt a nevelőapja. - meredtem a szélvédőre. Halk szöszmötölés hallatszott, aztán beállt a néma csend. Gyanús volt ez nekem, úgyhogy feloldottam a telefon képernyőjét és megnéztem a percszámlálót. Még mindig forogtak a másodpercek.

- Liam? Itt vagy? - emeltem vissza a fülemhez a készüléket.

- Robin meghalt? - szólalt meg hitetlenül csengő hangon.

- Igen. Autóbalesetben. - fúlt el a hangom.

- Brooke? - kezdte - Hol vagy?

- A... Hollow roadon. - tájékoztattam a srácot. - Miért?

- A temetés valószínűleg Chesireben lesz. - szólt bele a telefonba Liam pár pillanattal később.

- Harry nem Holmes Chapelben született? - értetlenkedtem.

- Nem, Chesireben. - zárta le a témát Liam.

- Szerinted mennyi idő Cheshirebe az út? - néztem ki a szélvédőn, amire most kövér esőcseppek estek, s folytak le hajszálvékony erecskékben.

- Hát, ha autópályán mész, két óra, maximum. - válaszolt az egyszerű kérdésre. - Na de... Mi?! Neeem!... Felejtsd el! Nem is biztos, hogy ott van!... Nem mehetsz oda!

- Deee! - húztam el az utolsó szót hosszan, aztán kinyomtam a készüléket és az anyósülésen heverő táskámba dobtam. Megnéztem, hogy a pénztárcámban mennyi pénz van, megvannak-e a kártyáim és még úgy mellékesen találtam 50 fontot.

Besoroltam és elindultam észak-nyugat felé. London külvárosában már rendesen tudtam haladni, egy benzinkút mellett megálltam, feltankoltam a kocsit, vettem autópálya matricát, s tovább mentem.

A GPS vezetett végig, egyedül az M1-es sztrádán tudtam, hogy hol vagyok, a többi nem volt már az eszemben.

Az eső úgy ömlött, mintha egy esőerdő évi csapadékmennyiségét öntötték volna Nagy-Britanniára, egyedül a rádió volt az, ami felvidított egy ilyen borús napon.

Őszintén megörültem, amikor megláttam a nagy, fehér táblát, ami jelezte, Cheshire terül el előttem. Szaggatottan fújtam ki a levegőt a tüdőmből, mert hamar rájöttem, az, hogy most itt vagyok Harry szülővárosában, még nem biztos, hogy Ő itt van.

Az első esernyős járókelőtől megtudakoltam, hol vannak temetők, aztán sorra végignéztem őket. A legnagyobb előtt leparkoltam és a kabátomat magamra véve, berohantam. Szép kis feladatnak bizonyult, hogy egy óriási, sírokkal teli temetőben megtaláljam a barátomat. Ha egyáltalán itt van. 

Már fél órája csurom vizesen keringtem a sírkövek közt, amikor megláttam egy friss virágokkal befedett temetkezési helyet.

Sehol sem volt senki, úgyhogy benyúltam a virágok ás koszorúk közé és kihúztam egy gyászjelentést. Ha autóbalesetben halt, meg, valakinek mellette kellett lennie. Akkor meg a következő állomás a kórház. Van szegény Gemma, vagy Anne fekszik most egy kórteremben eszméletét vesztve.

Míg kiértem az autóhoz, hagytam Harrynek egy üzenetet, majd beültem a kocsiba, feltekertem a fűtést, és elindultam a közkórház felé.

Beálltam az egyik parkolóhelyre, aztán beszaladtam. A recepción egy kedves kis nő elkalauzolt az intenzív osztályra. Odáig lélekszakadva rohantam, de az ajtóban megtorpantam.

Egy kórházi ágy mellett, megtörten, összegörnyedve térdelt Ő, a gépekre kötött nővére kezét szorongatva...