Part 2 Fény a sötétségben

Tudtam, hogy Anya megint előáll valami eget verő hülyeséggel, de inkább nem idegesítettem fel magamat, szóval sietősen bementem a fürdőszobába és teleengedtem a kádat forró vízzel. Beleöntöttem még fürdősót, meg illóolajokat, amik talán lenyugtatnak. Lassan beleereszkedtem a habos csodába és elnyúltam az illatos habfürdőben. 

Néhány óra múlva arra ébredtem, hogy valószínűleg elaludtam, így gyorsan kikászálódtam a habok közül és magamra csavartam egy puha törölközőt. A hajamat megint sikerült nem összevizeznem, szóval a szárítását megúsztam. Egyszerűen megfésültem a hajkoronámat, aztán lemostam a sminkemet és visszaosontam a szobám felé.

A falakra és a fehér ajtókra sötét félhomály vetődött, ahogy végig suhantam a szobám felé. Magamra öltöttem a kedvenc fehér toppomat és egy bő, pink-fehér kockás nadrágot. Belebújtam a rózsaszín, nyuszifejet ábrázolni akaró mamuszomba és halkan lementem a konyhába.

Senki nem volt ott, így gyorsan engedtem egy kis vizet a vízforralóba és egy homályos lámpa kíséretében vártam, hogy felforrjon a teavíz. Miután ez megtörtént, beletettem egy kezembe akadó teafiltert és leültem a nappaliban a tv elé. Ugyebár este 11-kor sajnos nem találni semmi érdekes műsort, így bevedeltem a teámat és felballagtam a szobámba. Bebújtam a pihe-puha ágyamba és elaludtam.

~Másnap~

Reggel Thea telefonhívása ébresztett fel. Gyorsan felvettem, nehogy valakit felébresszek.

 - Igen, Thea?

 - Hello, csajszi! Hogy telt a hétvégéd? Remélem hamar ideértek a parkba a húgoddal, mert már én is mindjárt ott leszek. Na, de mindegy is, hagylak készülődni! Puszi!

 - Rendben, szia! Puszi! - gyorsan letettem a telefont és kiugrottam az ágyból.

 - A francba! - szitkozódtam, amikor ráléptem az egyik hajcsavarómra. Felkaptam, majd megnéztem, hogy semmi kárt nem okoztam benne.

Ilyenkor elgondolkozom, hogy érdemes lenne rendet rakni néha a szobában, de végül is csak az ágy alá rugdosom be a nem kívánt dolgokat.

Ledobtam az asztalomra a készüléket, majd Flo Ridát dúdolva kezdtem neki a készülődésnek. Fél óra alatt felvettem egy fekete Jack Daniel’s felsőt, pink, párducmintás cicagatyával és fehér Conversevel. A fehér táskámba beledobtam pár dolgot, aztán kifésültem a hajamat és befújtam magamat egy kis parfümmel. Utolsó pillanatban előkaptam a dezodort is, aztán csak gyorsan befújtam a hónaljamat vele és átmentem a húgomhoz.

Derült égből villámcsapásként ráztam Őt ki az ágyából, aztán amíg Ő felébredt, az ágyára dobáltam néhány ruhadarabot. Jenna is többször elszaladt a nyitott ajtó előtt, mialatt vagy a cipőjét vette fel, vagy a szemét kente ki az én tusommal, vagy pedig Bridgettel telefonált.

A tusról eszembe jutott, hogy úgy nézhet ki a fejem, mint egy ázott tacskó, úgyhogy megmutattam Katienek, hogy hol a ruhája, aztán átszaladtam a fürdőszobába.

A legnagyobb fürdő a miénk, anyának van egy sajátja. Egyébként lent is van még kettő hasonló helység, de a legjobb a miénk. Jenna a tussal szenvedett a tükör előtt, de most nem volt időm kioktatni, hogy ne nyúlja le a cuccaimat. A fürdőben egy nagy-nagy kád, egy zuhanyzó, meg egy két mosdókagylóval megáldott szekrény van. Itt van az összes fiókos szekrény, bennük a sminkjeinkkel és a piperecuccainkkal.

Az ajtó melletti szennyesen elkezdett Jenny telefonja csörögni. Én addig tovább kerestem a fekete szemceruzámat, majd sietve befestettem a szememet fele, aztán bekentem az arcomat smink előtti alapozóval és egy színtelen rúzzsal. Ezzel, meg egy kis szempillaspirállal késznek nyilvánítottam az outfitemet.

Egy karkötőt, meg egy pár fülbevalót tettem be a fülembe, aztán végigmentem a szőnyegpadlón, egyenesen a hugi szobájába. Felkaptam a táskáját, meg a sajátomat is és magam előtt terelgetve indultunk el a folyosón, le a lépcsőn, aztán be a konyhába. Jenna kipakolta a hűtőt és három papírzacskóba tette az uzsonnát. Én beraktam a sajátomat a hűtőbe, a többit meg eltetettem a saját táskáikba a lányokkal.

20 évesen már nem nagyon kell uzsonna, mert a sulit messze elkerülöm. Victoria még felhívott, hogy anya bebírt e menni este a lakásba, mert valószínűleg Ő hurcolta haza.

Sietve ültettem be a lányokat az új Range Roverembe, amit a papától és a mamától kaptam a júniusi szülinapomra, majd sietősen elhajtottam az egyik parkhoz. Itt már toporzékolva várt rám Thea és Bella is az egyik padon ülve. Két-két puszival köszöntöttem Őket, aztán beültünk.

 - Jaj, szegények! - kezdett el sóhajtozni Bella. - Milyen szar lehet ilyes esős, ködös hétfőn a suliban ülni!

 - Képzelheted! - fogatta meg a szemeit Jenna haragosan, mire Thea együtt érzően hátrafordult.

 - Azért még mindig van pár ötletem, a suli szopatására. Az a ribanc igazgatónő még ma sem felejtette el, ahogy felrobbantottuk a vécét, amikor éppen ott volt. - mindannyian felröhögtünk.

 - Ez nem is rossz ötlet! - csillant fel Jenna szeme. A mellette ülő szőke Bella csak bőszen bólogatott.

 - Helyes! Így kell ezt! - pacsizott össze Thea Bellával. Én meg csak fuldokoltam a röhögő görcstől.

A testvéreim kiugrottak az autóból, aztán mi továbbhajtottunk.

 - Reggeliztetek már? - hajolt előre Bella, miközben Thea göndör, sötét fürtjeit piszkálta.

 - Én még nem! - kapcsoltam be a rádiót.

 - Én sem! De most hogy mondod, farkaséhes vagyok! - kapcsolta ki a telefonját Thea és rácsapott Bella kezére, amiért a haját széttúrta.

 - Bocsi! - simogatta meg a kézfejét Bella, aztán hátradőlt és hangosabbra vetette velem a rádiót.

A Starbuck’s londoni kávézója előtt elég sok autó állt, de egy szabad helyt sikerült találnom. Leállítottam a motort, aztán kiszálltunk. Benyomultunk a kis helyre, ami tömve volt emberekkel. Bella és Thea elmentek asztalt keresni, én meg beálltam a sorba.

Rendeltem egy vörös hajú, szeplős lánytól, aztán a papír tartóban elegyensúlyoztam 2 jegeskávét és egy hosszúkávét, mellé három cukormázas fánkot, három csokis muffint és három almás pitét.

A csajok már tűkön ülve vártak, hogy elmesélhessék, ahogy egy „helyes srác” elpaterolt néhány 15 éves kiscsajt az asztalunktól, aztán motoron távozott.

Bella mindezeken csak nevetett, hiszen az ilyen dolgok értelmi szerzője Thea.

 - Itt a reggelink! - tettem mindannyiunk elé egy-egy sütit, meg a kávéját. Pár perc múlva egy szemüveges, feketehajú, szemérmes lány jött oda az asztalhoz.

 - Ööö… sziasztok! Csak a-azért jöttem, hogy szóljak, hogy gyorsabban egyetek, mert csúcsforgalom van és sokan várnak az asztalokra… - összenéztük a rút kiskacsán, aztán egymásra néztünk és együtt felnevettünk.

Bella barátnőm és én csak azért röhögtünk, mert tudtuk, hogy mi fog történni. Thea jelenetet rendez.

 - Na ide figyelj Te rossz kurva! Mi jóval fölötted állunk a ranglétrán, ezt most tisztázzuk, Mrs. Harry Potter! A szemüveged olyan ocsmány, hogy amikor megláttam, komolyan elgondolkoztam, hogy az ilyen embereket, mint Te, kis drágám, a dzsungelbe kellett volna küldeni, hogy ott barátságot kössetek a majmokkal és rokonságotokat is találjatok magatoknak! De nem gyalázom a most vérig sértett majmokat! - lehet, hogy kicsit durvára sikeredett a monológ, de mindenki lélegzet és vihogást visszafojtva figyelt. Thea és ez a Mary Sue, mint a nem létező melle fölé csatolt névtáblán volt olvasható, eléggé furcsa látványt keltett.

A topmodell alakú Thea, aki 15 centis sarkú cipőkben hódít, kivágott pólókban és farmer sortokban, Chanel táskákkal, még csak hozzá sem szólna a szerelmes regényeit a kezében forgató kislánykához, akinek nincs egy normális ruhája, csak a nagyanyja által kötött garbói, meg a szende szűzre emlékeztető diáklány szoknyái, nem is beszélve az elsárgult, térdzoknikról és arról az undorító, fekete lúdtalpcipőről, ami legalább három számmal kisebb a saját lábánál. A fekete, fül alatt nyílegyenesen levágott hajról, a Harry Potter szemüvegről és a fogszabályzóval is rendetlenül álló sárga fogakról, meg az elálló fülekről már nem is beszéljünk!...

És most mondom, hogy nem akartam gonosz lenni, senki ne vegye a szívére, de az igazságot körvonalaztam nektek.

 - Szóval Mary! A holdjáró surranóidon most azonnal hordd el magad, vagy durvább dolgokhoz kell folyamodnom! Nem értem, hogy lehet egy felkapott helyre ilyen még csak nem is tini kinézetű vasalódeszkákat beengedni! - fortyogott Thea, aztán a fejét rázva ült le.

Először mindenki megdöbbenve nézte a megsemmisült Mary Suet, aztán fergeteges tapsvihar, nevetés és ujjongás fogadta a közjelenetet. Thea elégedetten nézett a pincérlányra, aki a földhöz akarta vágni a kötényét, de helyette az arcába csapta, ezek után meg vörös fejjel kezdett el szaladni, de megbotlott egy szék lábában és egy másik asztalterítőbe kapaszkodva elesett és magára rántotta egy népes iskolai társaság rendelését. Ezek után már mindenki majd’ lefordult a székről, olyan vicces volt, de ez mindenkinek a fantáziáját megmozgatta.

Mary tovább szaladt, de most már lassabban, viszont valaki szándékosan kirakta a lábát elé és ahogy csak lehetett, megint hasra esett, csak most lerepült a szemüvege és tőle messze ért földet. Ahogy szinte vakon botorkált az elvesztett tárgy után, még vagy háromszor felbukott és az elhajlott szemüveget magához kapva nézett szét a bent ülőkön. nevettünk, de úgy, hogy már fájt a hasunk. Thea még fel is állt néhány menőnek mondható sráccal együtt és kommentálták a történéseket.

A szerencsétlen lányt leszólította az egyik asztaltársaság feje és felajánlotta, hogy visszafeszegeti az eredeti állapotába a szemüveget, amibe Mary bele is ment.

A srác viszont köztudottan az egyik közép suli legmenőbb arcának nevezhető Josh Leeds volt. Amikor a pincérlányunk fellélegzett, Josh egy könnyű mozdulattal kettétörte a szemüveget és földnek vágta. Mary bőgve rohant, de most már mindkét kezével fogva a szeme előtt a kettétört szemüveget, miközben maga elé figyelve, lehajtott fejjel sietett ki.

Majdnem az ajtóban valaki kirakta a tányérját és Mary egyenesen lefejelte.

 - Te nem vagy normális! - kiáltott fel egy szőke hajú lány felháborodást színlelve. - Mit gondolsz, majd pont én fogom kivinni a tányéromat?! Nem vagy Te még csak szarvakarónak se jó! - mindenki felállt és így figyelte az eseményeket.

A többszörösen is szerencsétlennek titulált lány most már csak a bejárati ajtót fejelte le, amit valaki az utolsó pillanatban vágott be kintről. Thea felállt és együttérzést színlelve Mary után szólt.

 - Macey! - kiáltott utána.

 - Mandy! - javította ki Őt egy pár lány nevetve.

 - A nevem Mary Sue Penton! - nézett vissza Mary Theára.

 - Ja! Nekem mindegy! - emelt le egy vizes poharat az egyik asztalról Thea úgy, hogy azt csak mi láttuk és odament Maryhez. - Még nem mondtam, hogy elmehetsz!- azzal leöntötte Őt a vízzel.

Szegény Penton a sárga földig alázva, csurom vizesen hagyta el a kávézót, de még sokan szaladtak utána és azzal cukkolták, hogy jöjjön vissza, mert még akarnak pár esést.

Ezek után mindenki, köztük a pénztárosok is gratuláltak Theának, de Ő „szerényen” csak pár „helyes srác”-tól fogadta el a telefonszámaikat.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk vásárolni, hogy egy kicsit meghúzzuk magunkat.

Thea pedig dicsőségben fürödve haladt az utcán, mert mindenki gratulált neki, már aki nem közölte vele, hogy közönséges ribanc. Bár ezek az emberek többnyire még csak a fogalmát sem tudták a szónak, mert amolyan "Mary-hasonmások" voltak.