Délután, fél három.
Nem emlékeztem rá, hogy Harryvel aludtam el. Sőt, arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán sikerült valahogy elaludnom. Bizonytalanul szétnéztem, majd lassan felültem az ágyban. Amikor magam mellé pillantottam, olyan érzés fogott el, mintha fejbe vágtak volna. A számhoz kaptam a kezemet. Bizsergő érzés fogott el, ahogy a mellettem fekvő, mély álmait dédelgető Zaynre néztem.
Nehézkesen feltápászkodtam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megálltam a kulcsra zárt ajtó előtt, majd lassan kinyitottam azt és kinéztem a folyosóra. Minden tiszta.
A fürdőszobába úgy rohantam be, mint akit puskából lőttek ki.
Bezárkóztam, majd azonnal a zuhanyzóba álltam be. Meztelenül tűrtem, ahogy a jéghideg víz a hátamra ömlött, majd szépen lassan forró lett. A hajamat megmostam és próbáltam megszabadulni az érintéseitől. Az illatától. A pillantásától. A csókjától.
Fagyosan kikecmeregtem a kabinból, magam köré csavartam egy puha törölközőt és a tükör elé álltam. A hajamat negyed óra alatt megszárítottam és hagytam, hogy egészséges, lenge loknik csavarodjanak bele. A tegnap elfelejtett, minimális sminkemet gyorsan lemostam és csak akkor vettem észre, hogy a fekete körömlakkom teljesen lepattogzott. Nagyot sóhajtottam és pillanatok alatt lemostam a körmeimről a maradványokat.
Kicsit összeszedtem magamat és halkan Harry szobájába lopództam. Néhány ruhámat kiszedtem a szekrényéből - egy bő, krémszínű, kötött pulcsit, aminek az ujját kétszer fel kellett hajtani és a combom közepéig ér, és egy fekete cicanacit-, gyorsan magamra vettem, aztán elővettem a kedvenc, fehér, nyuszis mamuszomat és a hajamat laza kontyba fogtam.
Lesétáltam a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t, amit halkra vettem és a hírekre kapcsoltam, majd kimentem a konyhába és nekiálltam piskótás, citromos tortát sütni.
Összekutyultam a hozzávalókat, ami a piskótákhoz kell, amikor felkaptam a fejemet egy fontos hírre.
-Fontos hírt kell közölnünk a Nagy-Britannia déli részén élő lakossággal és az előbb említett helyen tartózkodókkal!- feljebb vettem jóval a hangerőt.- Óriási nagyságú vihar és tornádók várhatók az este folyamán az egész országban, ám az esetleges vihar valószínűleg főleg a Londoni-medencét érinti. Kérünk mindenkit, hogy a mentőcsapatokat és az evakuálást segítő önkénteseket az otthonaikban várják, hogy a közlekedés biztosított legyen. A városból kimenni mostantól tilos, mert az egész város lakosságát leellenőrzik és aki nem tartózkodik az otthonában, eltűntnek nyilvánítják. Megértésüket köszönjük, kérem, legyenek türelmesek! És most érkezzen a terítéken lévő műsor ajánló.- az éles témaváltás kicsit meglepett, de azonnal az ablak mellé rohantam és az eget kezdtem kémlelni.
Semmi felhő nem volt, így a hűtőben kezdtem nézelődni tartalékok után. Találtam bőven kenyeret, húsokat, felvágottat, vajat, tojást, meg egy csomó mindent, úgyhogy felkészültnek éreztem magamat.
Visszatértem a tortámhoz, a piskótát bevágtam a sütőbe és amíg az sült, kikevertem a krémes, citromos tölteléket. A kész piskótát félbevágtam, jó vastagon megkentem a sárgás színű krémmel, majd a tetejére illesztettem a piskótalap tetejét. Kidíszítettem néhány szelet citrommal, aztán beraktam az egész finomságot a hűtőbe és a Tv elé kucorodtam.
Egy ideig csak az éppen aktuális zenei csatornák közt kapcsolgattam, de aztán kezdetem megéhezni. Kimentem a konyhába és a hűtő előtt megálltam. Rátámaszkodtam az ajtóra, majd kivettem a tejet és belöktem a hűtő ajtaját. A fiókból kivettem egy kanalat, a csokis müzlit beletettem egy fehér tálkába és nyakon öntöttem tejjel.
A hideg tej érzése a számban nem volt túl jó, de a fűtésnek köszönhetően nem fáztam. Leültem az egyik fotelba és a Tv lehalkítása után elkezdtem lapozgatni egy Marie Claire magazint. Hamar meguntam, ezért inkább elmosogattam a tálamat és az evőeszközöket, aztán felöltöztem kocogós ruhába és elindultam egy közeli parkba futni. Körülbelül 5 órakor indultam el.
Legalább ezzel is elterelem a figyelmemet mindenről.
* * *
Kipirosodott arccal léptem be a jó, meleg házba. Kicsit csalódottan tapasztaltam, hogy még csak Eleanor sem jött még le. Már jó ideje el akartam neki mondani, hogy Louis megcsalta. Ráadásul velem.
Jelenleg nagyon szomorú voltam, hogy hazudoznom kellett annak az embernek, aki magától értetődően próbált velem jó viszonyt ápolni, hiszen mi amolyan barátnők vagyunk a fiúk oldalán. És összetartunk. Mi az előbb elmondottakból ítélve a lehető legfelszínesebb barátok vagyunk.
Felmentem a lépcsőn, majd először Zayn szobájához mentem. Résnyire nyitva volt az ajtó, így benéztem. A helyiségben éppen egy halk, elfojtott, de igen fontosnak tűnő vita folyt.
Zayn az ágyon ült, két könyökét a térdére helyezte és az állát az összekulcsolt kezeire fektette, pihenésképp. Előtte Harry és Louis ingerülten mutogatott és próbált nem túllépni a suttogó ordibálás hangnemét.
- Ez így nem mehet tovább! Itt mindenki őszinte, csak Te nem!- emelte fel a hangját Harry, amikor Zayn csitította Őket.
- Mi az, hogy én vagyok az, aki nem őszinte?! Tudtommal Te voltál az, aki először megtudta, hogy én és Brooke egymásba gabalyodtunk!- érvelt Lou is. Nagyot nyeltem, amikor Zayn felállt. Már azt hittem, hogy kitálal arról, ami köztünk van, de nem. Az ajtó felé indult és kinyitotta.
Értetlenül nézett rám, majd észbe kapott és mintha mi sem történt volna, behajtotta az ajtót.
- Brooke! Én azt hiszem, hogy mostanra már mindenkinek el kell árulnia a titkait. Teljesen össze kavarodott minden.- sóhajtott. Hümmögve hozzábújtam, de amikor nem messze tőlünk kinyílt egy ajtó, Zayn ellépett Tőlem és a mellettünk lévő ajtó mellé elhelyezett nagy virág mögé tolt.
- Hali, haver!- pacsizott le Niallel.- Hova-hova?
- Szerinted? A konyhába.- mindketten felnevettek.
- Jövök én is!- indult meg Zayn, miután sokatmondóan rám nézett.
Dobogó szívvel figyeltem a két srácot, ahogy eltűntek a lépcsőfordulóban. Visszamentem az ajtóhoz és a résen benézve hallgattam tovább az eseményeket.
- Eleanor nem hülye. Biztos, hogy már rájött valamire. El kell mondanunk!- erősködött Harry.
- De azt ugye tudod, hogy Brooke nem veled akar lenni, hanem velem. És Téged csak kihasznál, hogy a közelembe férkőzzön.- emelte fel a hangját Louis is. Ledöbbentem. Még hogy én kihasználtam Harryt?! Na jó, való igaz, hogy először kihasználtam, mert felejteni akartam Louist, gondoltam magamban.
- Még van képed ezt mondani a barátnőmről?- hördült fel Harry. Amikor Louis kontrázni kezdett, Harry keze a magasba emelkedett és egy erős ütéssel Louis arcába ütött. Louis meghökkenve hátrált az ajtó felé, majd prüszkölve sarkon fordult és az ajtó felé jött. Vagyis felém.
Amikor észbe kaptam, már nyílt az ajtó és én még időben a virág mögé ugrottam.
- Louis!- szólt Harry az ajtóban megjelenő Lou után. Én csak még jobban a falhoz simultam és lassan lecsúsztam félig guggolásba, félig állásba, hogy még csak véletlenül se vegyenek észre. Egy nagy, sötétvörös virág mögül néztem fel Harryre, aki éppen akkor lépett ki a szobából.
- Tudod mit?- fordult meg Louis, hogy Harry szemébe nézhessen.- Megdögölhetsz!
Azzal a lendülettel, ahogy kijött, Louis el is viharzott. Harry vissza indult a szobába, de inkább megállt és a falnak támaszkodott. Érezhető volt, hogy próbált a lélegzetén lassítani.
Én még mindig a növény mögött kuporogtam és a lehető legjobban próbáltam magam takarásba hozni.
Zayn ajtajától kicsit odébb kinyílt egy másik, amin Liam lépett ki.
Harry becsukta Zayn ajtaját, majd Liam mellett beszélgetve lementek. 10 perc múlva mély levegőt vettem, gyűjtöttem egy kis erőt, majd felegyenesedtem és bementem a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, lemostam a sminkemet, kivasaltam a hajamat és felkentem az arcomra egy leheletnyi alapozót. Ezek után bekentem a számat ajakbalzsammal és kifestettem a szempilláimat ébenfekete szempillaspirállal. Elégedett voltam magammal, így felvettem a kocogás előtt levett, szinte érintetlenül hagyott fehér toppomat, krémszínű, lenge, kötött pulcsimat, meg a fekete cicanacimat.
Megmostam a fogamat, megigazítottam a szoros lófarokba fogott hajamat és a számon lévő balzsamot, majd lementem a többiekhez.
Liam tévét nézett a nagy, hófehér bőrkanapén, mellette Harry, akinek a másik oldalán Niall evett éppen egy nutellás-ketchupos-uborkás óriásszendvicset. Louis kényelmesen heverészett az egyik fotelban, a másikban meg a lábát pihentette és tizedjére is lemondta Niallnek, hogy Ellének foglalja a helyet. Én ezért Zayn mellé huppantam le és próbáltam lekötni magamat egy vígjátékkal.
* * *
- Fiúk! Fiúk! Esik a hó! Esik a hó!- ugrott fel Niall. Mindenki az ablak felé kapta a fejét. A hó óriási, sűrű pelyhekben esett. Szakadt.
Felálltam és kicsit aggódva tekintettem fel az égre.
- Mi a baj, Kicsim?- állt fel Harry aggódva. Nem reagáltam, csak néztem a havas kertet, Louis viszont csak fújtatott egyet és kiviharzott a konyhába.
- Ja, semmi!- fordultam meg és egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Valami történt?- vonta össze a szemöldökét Liam. Valószínűleg Louis háborgására célzott, de én elárultam azt, amitől valójában tartottam.
- A hírekben bemondták, hogy óriási viharra kell számítani! Annyira súlyos a helyzet, hogy délután elkezdtek evakuálni, de nem mindenkit tudtak kimenekíteni a házaikból, úgyhogy akik még az otthonaikban vannak, ne is menjenek sehova.- tájékoztattam.
- Értem. Akkor megyek és bezárom a garázskaput, meg a bejárati ajtót, hogy senki ne menjen sehova- állt fel Liam, aztán kiment az előszobába és utána a garázsba.
Ezalatt az 5 perc alatt már vagy 5 centi hó leesett, aminek hatására Niall ugrálva követelte, hogy menjünk hó csatázni.
- Nialler! Nyugi! Kicsit később kimegyünk!- nyugtatgatta Zayn a szőke bandatagot. Szótlanul ültem Harry mellett és néztem a havas tájat, meg a magát kínáló, fedett teraszt, ahova nem esett be a hó.
- Éhes lettem!- nézett rám Niall. Nevetve megráztam a fejemet, kimentem a konyhába, kivittem 7 tányért, meg villákat és poharakat, majd vízzel, üdítőkkel és az érintetlen citromtortámmal tértem vissza. Ekkor már Liam és Louis is a köreinkben volt. Eleanor két pillanat múlva megérkezett. A teraszajtón keresztül.
- Édesem! Te mégis mit kerestél kint?- érdeklődött Louis.
- Áh, haza mentem és hoztam magunknak ruhát. Neked is Brooke, mert már le van zárva minden és nem mehetünk haza a lakásainkba egy ideig.- szedegette ki a hajából El a csimbókokba állt havat.
Louis fontoskodva elvette a barátnője kabátját, felakasztotta kint a fogasra, majd bekapcsolta a tévét. Éppen az időjárásról közöltek le híreket.
- Ebből sem tudtunk meg újakat!- forgatta meg a szemét Zayn unottan, majd átkapcsolt egy zenecsatornára.
A lámpák egyszer csak lekapcsolódtak, majd vissza, mintha érintkezési problémáik lettek volna. Majd megint. Két perc múlva az egész ház sötétségbe borult. Az egész város a sötét rabja lett egy pillanat alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése