2013. március 13., szerda

Part 1 Fájdalmas rajz





A konyhapulton ültem és kinéztem London kertvárosának ködöt utcájára, ahol mi is laktunk. Négy óra felé járt az idő, így Kaitlynn, a kishúgom akár melyik pillanatban megérkezhet. Az emeleten csukódott egy ajtó, ez a személy, a másik húgom Jenna. A telefonom megcsörrent, így elszakadtam az előző elfoglaltságomtól és felvettem azt.
- Igen?
- Szia, Bo!- szólt bele a telefonba anyám.- Csak azért telefonálok, hogy menj be légy szíves az iskolába Katie-ért, mert Én megint sokáig dolgozok.
- Rendben.- válaszoltam egyhangúan, aztán elköszöntem Anyától és felmentem az emeletre. 
Kopogtam Jenny ajtaján, aztán bedugtam a fejemet az általam félig kinyitott ajtón.
- Jenny! Elmentem Katie-ért az iskolájába!- a barna hajú lány bólintott, aztán motyogott valami köszönésfélét és vissza fordult a laptopjához. 
Én bementem a szobámba, felvettem egy fekete cicanacit, egy hosszabbított, világoskék pólót és egy kényelmes, sötétkék Converse-t. Még beköszöntem a lépcső tetejéről Jenny-nek, aztán leakasztottam a fehér Audi terepjárójának slusszkulcsát és beültem az autóba. Az eső úgy zuhogott, mintha dézsából öntötték volna, szóval összehúztam magamon a fehér pulóveremet, aztán feltekertem egy kicsit a kocsi fűtését.
Az utat rádióhallgatással töltöttem el, miközben belekeveredtem egy dugóba. Egy óra múlva végre leparkoltam egy általános iskola előtt. A kert rendezett volt, bár most minden sárban úszott. A falakat vörös téglákkal borították, az ablak- és ajtókeretek sötétbarnák voltak. 
Beléptem az épületbe. A hipó és a tisztítószerek szaga mindjárt meg is csapott. Elindultam az igazgató titkárnőjéhez, mert akiért nem jönnek 6-ig, azt beteszik ide. 
Katie ott ült egy fotelben és hallgatta a titkárnő ütemes kopogását egy számítógép billentyűzetén. Amint meglátott, felugrott és a nyakamba ugrott. Mosolyogva öleltem meg.
- Miért jöttél ilyen későn?- nézett rám a nagy, barna szemeivel. Felsóhajtottam, majd megint rá emeltem a tekintetemet.
- Anya megint dolgozik.- a kislányon látszott, hogy csalódott, de próbálta nem mutatni.
A titkárnő elérzékenyülve figyelt minket, aztán belemerült az unalmas munkájába.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy megint ránézett Kaitlynn-re!- vettem fel a húgom iskolatáskáját a földről, miközben köszönetemet nyilvánítottam neki. Mosolyogva bólintott, aztán hagyott minket elmenni. Amikor kiértünk a folyosóra, Katie kézen fogott és úgy mesélt nekem.
- Ma rajzórán Én rajzoltam a legszebb álomvilágot!- nevetett.
- Gratulálok! Nagyon ügyes vagy!- mosolyogtam és dobtam felé egy puszit. Gyorsan beültünk a zuhogó esőben az autóba és elindultunk haza. Katie elaludt.
A kezében lévő rajz tényleg nagyon szép volt, de Ő nem ilyen volt. Egyre több dolog tört fel bennem, ahogy a visszapillantóból láttam a sötétséget és a néha előbújó rajzot, ahogy az utcai lámpák bevilágítottak az ablakon.
Én is álomvilágban éltem, miután Apa a Francia Légierőnél elesett. A hiánya fájt, valósággal égetett, amikor Rá gondoltam. A halála után Anya teljesen megkeseredett, összetört és volt, hogy napokig haza sem jött, hanem a legjobb barátnőjére, Victoria-ra bízott minket. Még Katie megszületése után is eltűnt, egyre gyakrabban. Ilyenkor mindig álmodoztam, hogy milyen szép lenne, ha Apa újra velünk lenne és minden rendben lenne.
Akaratlanul is legördült egy könnycsepp az arcomon, ahogy eszembe jutott, 16 évesen megelégeltem a dolgokat és forgószélként mindent megváltoztattam.
Bekanyarodtam az utcánkba, aztán felhajtottam a kocsibeállóra és leállítottam a motort. Katie még mindig aludt, így óvatosan kiemeltem a hátsó ülésről és besiettem a házba. Anyának szokás szerint semmi nyoma nem volt, így lefektettem Katie-t a kanapéra és kimentem az autóhoz a táskájáért. Mikor visszaértem, a kislány felment az emeletre. Én is utána mentem, Ő éppen a rajzát helyezte fel a falra. Mosolyogva figyeltem a kis munkálkodását, bár ordítva téptem volna le a többit is, amik az ágy fölé voltak felragasztva.
- Puszit kérek és alszok!- bújt be az ágyába Katie, Én pedig betakargattam, odaadtam neki a rózsaszín plüssmaciját, majd puszit nyomtam a homlokára.
- Aludj jól, királylány!- felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát, aztán kimentem és becsuktam magam után a fehér ajtót.
Jenny-hez is benéztem. Az ágyában ült, törökülésben és telefonon beszélgetett talán Bridget-tel, a legjobb barátnőjével.
Mosolyogva integetett, majd küldött felém egy puszit. Én is viszonoztam, aztán elmentem volna zuhanyozni, de hallottam, hogy Anya megérkezett, nem éppen ép idegállapotban.
Tudtam, hogy ebből a valamiből nagy vita lesz...