Part 9 Egy új kezdet

Lassan sétálgattam az utcákon, s azon elmélkedtem, hogy az égiek mindenkinek ugyanolyan sorsot szánnak, vagy pedig van, akivel még a poklot is megjártatják, hogy más minden földi jót a magáénak tudhasson.

A szél néhány korai hópelyhet fújt az arcomba, ami Londonban gyakran megesik. Megtöröltem a hajamat, majd kihalásztam a kedvenc, fekete, bolyhos sapkámat a táskámból és a fejemre húztam. Kellemes meleg árasztott el, amikor már éreztem a fejemen a védelmező melegséget.

Egy új számot dúdolgattam Avicii-től, majd, elővettem a pénztárcámat és nyugtáztam, hogy van elég pénz nálam. Bementem egy sarki közértbe, majd vettem egy extra nagy csomag Haribo-t, s egy park irányába indultam.

Ledobtam magamat az egyik padra, majd a gumicukrot rágcsálva néztem a kihalt utcákat, a sárguló levelű fákat, a néha-néha előbukkanó, siető embereket, nagy, fekete kabátban és az ezen a környéken ritka autókat.

A tekintetem megakadt valamin. Egy eladó házat hirdető tábla lógott egy magas épület második emeleti ablakában. Elgondolkoztam, majd felugrottam és visszamentem a boltba.

- Ezt kérem!- mosolyogtam rá kedvetlenül az idős nénire, majd leraktam néhány napilapot a pultra.- Ja, és szeretnék egy filcet is!- intettem. A kissé kövérkés hölgy eltűnt a raktárban, majd egy fekete filccel tért vissza.

- Nincs ára, Önnek adom! Itt úgysem kell. Ne költsön ilyen felesleges dolgokra egy fontot se!- legyintett.

- Oh, ez nagyon kedves Öntől!- mosolyodtam el, aztán megpillantottam egy doboz bonbont.- Az a bonbont is elvinném!

Már minden egy zacskóban figyelt, majd leraktam a pultra 10 fontot, s a csokit a néninek nyújtottam át.

Tíz percnyi győzködés után el is fogadta, majd mehettem utamra, vissza a padhoz. Leültem, majd jobban begomboltam a kabátomat. A jobb lábamat átvetettem a másik felett, majd elkezdtem eladó lakásokat keresgélni. Hamar találtam egyet, amelyik London legnagyobb parkjának és az Oxford streetnek a sarkán található. Az ára már nem mindenkinek való, inkább a tehetősebbek lakják azt a környéket, így teljes nyugalomban lehetek majd.

Tárcsáztam a mellékelt mobilszámot, majd megvártam, amíg egy kedves hangú hölgy felvette a készüléket.

- Jó napot kívánok!- köszöntem.

- Szép napot! Mrs. Beeds vagyok, miben segíthetek?

- Van itt, egy lakás, ami érdekelne.- bediktáltam mindent, ami az újságban volt, aztán lebeszéltem egy fél órával későbbi időpontot a hölggyel.- Akkor fél óra múlva!

Letettem a telefont, majd mindent betettem a táskámba és egy taxival az Oxford streetre vitettem magamat.

Egy régi stílusú, de felújított, krémszínű ház előtt álltam, ami körülbelül 5 szintes lehetett. Lent egy recepció volt, vagyis inkább porta, meg egy uszoda, s egy edzőterem, külön helységekben. Egy mélygarázs is helyet foglalt a ház alatt, valamint egy kis belső kert.

Amíg Mrs. Beeds-re várakoztam, megnéztem a modern, világos ajtókat és ablakokat, valamint a főbejáratot. Már most imádtam.

Nagy, kétszárnyú, üveg ajtó, mellette sötét fa cserepekben méregzöld tuják, s az ajtó előtt egy makulátlan, sötét barna lábtörlő. Minden olyan gondozott volt. Ebben a pillanatban megjelent Mrs. Beeds is.

- Üdvözlöm!- fogtam kezet vele.

Először bemutatott a portásnak, aztán végigvezetett az aulán. Volt ott egy kényelmesnek tűnő bőr kanapé, meg egy modern kávéfőző, mindez az ajtó bal jobb oldalán, a sarki részen, nagy üvegablakokkal, a jobb oldali részen meg egy nagy, világos fa pult állt, egy óriási, élénkzöld virággal ékesítve. Két lift vezetett fel az emeletre, meg egy nagy lépcső, ami mellett egy kis üvegasztalon Marie Claire, meg Elle és hasonló divatmagazinok tornyosultak.

Fellifteztünk a 3.-ra, majd egy folyosón végig mentünk és a ház azon az oldalán lévő lakás előtt álltunk meg, ami a parkra, s az Oxford streetre is tekintélyes kilátást kínált.

Az ajtó szintén világos fából készült,  kis fém névtábla várta az új gazdája nevét, egy apró lámpával megvilágítva. Megvártam, amíg Mrs. Beeds kinyitja az ajtót, majd beljebb mentem. Ezek után már csak figyeltem, hogy mi hol van. A bejárati ajtótól jobbra, az ablakos fali részen volt a konyha, világos bútorokkal, letisztult berendezéssel és sok modern berendezési tárggyal. Az előszoba a konyha mellett futott végig, majd a nagy nappaliba torkollott, amiből el lehetett jutni a konyhába. Az előszobából nyílt egy nagy fürdő sarokkáddal, meg két mosdókagylóval és tusolóval. Egy kisebb helyiség volt a mosókonyha, mindenféle ruhák tisztítására alkalmas dolgokkal volt tele.

A nappaliból egy kis beugróban lehetett eljutni a főhálószobáig saját gardróbbal és fürdőszobával, valamint két vendégszobáig, amik egy közös fürdőszobával rendelkeznek és egy kisebb dolgozószobába, ami szinte mindenre jó.

Lehet, hogy a lakás nagynak tűnik nekem, de tusom, hogy a testvéreim sem maradhatnak örökre Victoriánál, szóval Ők jöhetnek, anya meg nem túlzottan fontos. Előszedtem a bankkártyámat és egy hosszabb telefonos ügyintézés után kifizettem az ingatlant. Amikor a kezembe kaptam a kulcsokat, valami furcsát éreztem. Izgatott voltam.

Mrs. Beeds után lementem a hallba, majd ki a nagy ajtón és már új lakóként léptem be újra a ház falai közé. Fellifteztem az emeltre, majd bementem a saját lakásomba. Tapsikolva levetettem magamat a kanapéra, amikor valaki csöngetett. Kimentem ajtót nyitni. Úgy látszik a szomszédok hamar kaptak rólam hírt.

De az ajtóban egy ismerős személy állt. Perrie Edwards mosolygott vissza rám, de amikor meglátott, az arcára fagyott a mosolya.

- Szia, Brooke!- köszöntött, majd beljebb jött az invitálásomra.- Nos, szomszédok lettünk.

Part 8 Azt mondják, ne változz!

Bella úgy nézett rám, mint, aki egy bolond emberre néz.

- Mi van?- csukta be az ajtót, miközben nem veszítette el a szemkontaktust.- És ki az a szerencsés, akivel szerelembe estél?

- Harry!- csaptam össze a tenyeremet. Bella ugrálva megölelt, majd együtt bementünk a nappaliba. A barátnőm karján vagy száz csörgő fém karkötő lógott, miközben mindenfelé hadonászott.

- Ez szuper!- ölelt meg még egyszer.

- Aha! Kérsz kávét?

- Igen!- kimentem a konyhába, kiöntöttem két csészébe egy-egy adag kávét, amibe cukrot és tejet tettem, majd tálcán kivittem Bellához. Éppen a tévét kapcsolgatta itt nekem nagy bőszen.

Levette a saját csészéjét a kezemből, aztán kortyolgatni kezdte. Én is mellé ültem, aztán még egy óráig csak csajos dolgokról dumáltunk.

- Na, Bo! Én most megyek, mert elkések a fogorvostól!- felállt, majd két puszival elköszönt, üdvözölte Harryt, s távozott.

Megráztam a fejemet, hogy kiürítsem belőle az oda nem illő, hangulatromboló gondolatokat, aztán visszamentem a konyhába. Összedobtam egy rántottát, mellé gyümölcsteát tettem, s ezeket mind felvittem Harrynek.

Belopakodtam a szobába, aztán leültem az ágyra, letettem a tálcát és figyelni kezdtem a halvány arcot, amit keszekusza, göndör tincsek szegélyeztek. Mosolyognom kellett, ahogy egy rakoncátlan hajtincs mindig Harold orrára csúszott, aki meg ahogy kifújta a levegőt az  orrán, a haja mindenfelé repült. Aztán a srác mocorogni kezdett mellettem, s a rántotta finom illatára kinyitotta zöldeskék szemeit. 

Álmosan rám nézett, aztán mosolyogva feltornázta magát ülő helyzetbe, majd elkérte a tálcát.

- Köszönöm!- harapott bele a kenyérbe, aztán vett egy falatot a rántottából is a nagy szájába. Szinte már csodálattal figyeltem, ahogy elnyeli a sok kaját.

* * *

Harry fél órával dél előtt elment próbálni, én meg egyedül maradtam a nagy házban. Először kipróbáltam a nappali sarkában ékeskedő fehér hangversenyzongorát, aztán inkább otthagytam a hangszert és a sztárvilág híreit megnéztem, mialatt kilakkoztam a körmeimet a kedvenc fekete L'Oréal Paris körömlakkommal.

Sóhajtozva ledőltem a kanapéra, majd egy kis magányos zenét hallgattam. Apára gondoltam. A könnyeim lassan már apró patakokként cikáztak le az arcomon, úgy ahogy a fekete szemfesték is vékony csíkokban festette be az arcomat. Csak egy mozdulattal letöröltem a könnyeket és arra gondoltam, hogy vajon apa mit gondolhat rólam, ott, ahol most van,

Anyát, akit Ő annyira szeretett, most egyedül hagytam, ahogy a két testvéremet is. Csak bajt tudok keverni, meg szétszaggatni kapcsolatokat.

A csengő éles hangja rázott ki a szürke felhők közül. Megtöröltem megint az arcomat, aztán elindultam a sötét előszoba felé. Fel sem tűnt, de már este 9 is elmúlt. Feloltottam a hall lápáját, hogy ne csak a kinti lámpa által megvilágított magas test árnyékát lássam.

Kitártam a fehérre lakkozott ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Zayn állt a lábtörlőn. Először arra gondoltam, hogy Louis küldte, majd amikor már bezártam volna az ajtót, inkább kitártam. Zayn ázott kabátját felakasztotta a fogasra, aztán a cipőjét levette és a többi mellé helyezte.

- Bemehetek?- nézett hátra, majd a megvilágítatlan nappali felé mutatott. 

- Persze!- intettem, aztán felkapcsoltam az említett helység villanyait, s leoltottam az előszobában lévőket.- Kérsz valamit inni?

Ránéztem az arcára. Csak akkor jutott eszembe a gyatra megjelenésem, amikor ijedten rám nézett.

- Minden rendben?- állt fel.

- Igen... Vagyis semmi sincs rendben!- sóhajtottam.

- Ezért jöttem én is! Tanácsot szeretnék kérni.- nézett fel rám. Lassan leültem mellé, aztán minden figyelmemet felé irányítottam.

- Szóval. Tudod ki az a Perrie Edwards?- kezdte.

- Igen, persze! A barátnőd!- bólintottam.

- Szóval én teljesen összezavarodtam!- hajtotta le a fejét- Perrie mindig aranyos volt, de nem különösebben érdekelt. Aki csak a világon van, mindenki összeboronált minket, Perrie meg azt hitte végig, hogy én terjesztettem ilyen híreket. Egyszer csak kiírta a Twitterre, hogy mi milyen boldogok vagyunk. Férfiból vagyok, így persze belementem, hogy járjunk, de sosem voltam belé szerelmes. A múlt héten meg kiderült, hogy megtalálta a nagymamám régi eljegyzési gyűrűjét, és azt hitte, hogy meg akarom kérni a kezét. Persze meg kellett kérnem Őt, mert már gyakorlatilag mindenki megtudta a "szándékomat". És most jegyben járunk! De mit tegyek, hogy leszálljon rólam?- nézett rám esdeklőn.

- Zayn! Nem tudom! Ha nem akarsz férj lenni még vagy két éven belül, azonnal mondd meg neki, hogy az egész egy nagy félreértés!- biztattam Őt.

- De hiszen akkor összetörne!- csattant fel- Olyan hülye vagyok!- temette az arcát a kezébe, majd a két könyökével megtámaszkodott a térdén.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb húzódtam hozzá, s megöleltem. 

- Úgyis megoldod, hidd el!- suttogtam. Először megmerevedett a gesztustól, de amikor már elengedtem volna, szorosan a karjai közé font. Éreztem a finom illatát, az izmos karjait a testem körül, s a leheletét a fülem mellett. Mély levegőt vettem, majd átkaroltam a nyakát.

Abban a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó, s egy lila hajú lány lépett be. Idegesen nézett hol rám, hol Zaynre, mikor mi ijedten rebbentünk szét.

- Zayn! Nem lehet igaz, hogy nem tudsz igyekezni!- sarkon fordult a csaj, aztán kisétált a lakásból. Összehúztam a pulóveremet a mellkasom előtt, mert a lány hirtelen betoppanása behozta magával a hideg, esős levegőt.

Zayn kétségbeesetten rám tekintett, aztán gyorsan megölelt.

- Sietnem kell!- nyomott egy puszit a homlokomra, aztán kikísértette magát.- Köszönök mindent!

Hálásan rám mosolygott, miközben az a bizonyos lila hajú csaj már ráfeküdt a ház előtt álló Bentley dudájára. Zayn a haját tépve kiment, én meg a fejemet rázva becsuktam az ajtót. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd arra gondoltam, hogy már csak két személy van, akivel összeszűrhetem a levet és akkor hivatalosan is ribanccá kiálthatnának ki a népek. Gratulálok Brooke Smith!

Sajgó végtagokkal feltántorogtam az emeletre, majd megnyitottam a szobám fürdőjében a fürdőkád csapját, s hallgattam a forró víz hangját, ahogy feltöltötte a fehér tárgyat, aminek a szélén ültem. Levetkőztem, majd beleereszkedtem a forró vízbe. Telelocsoltam a kádat fürdőolajokkal és felhabosítottam a vizet.

Ellazulva kitisztogattam a fejemet, a gondolataimat, aztán megmostam a hajamat, megszárítottam azt, majd felvettem egy nagyobb, szürke pólót, meg egy francia bugyit, lementem a konyhába, csináltam magamnak egy kis zabpelyhet, aztán a tállal együtt visszamentem a szobámba, beestem az ágyba és lassan megettem a vacsorámat.

Éppen a Tv-t néztem, amikor hallottam, hogy valaki csöngetett. Átmentem az utcára néző szobák egyikébe, majd a sötétben kilestem a függönyök közt. Louis nagy, fekete kocsija állt a ház előtt. 

Éppen hogy elugorhattam az ablakból, mert felém nézett. Az esőben állt, védtelenül, s folyamatosan nyomta azt a nyomorult csengőt. Már zsongott a fejem a sok gondolattól, míg halkan lementem, majd az ajtón keresztül kiszóltam.

- Mit akarsz?- hangom rideg és bunkó volt, pedig nem akartam ilyennek mutatkozni.

- Beengednél?- hallottam meg a hangját.

- Nem!- ráztam meg a fejemet, majd az ajtófélfának döntöttem. A kezem mindvégig az aranyszínű gombkilincsen pihent.

- Bo! Én... Azt hiszem beléd szerettem!- a szemeim kipattantak, majd az ajtót szinte kitépve a keretéből, kinyitottam azt.

- Tűnj el!- ordítottam teljes erőmből.

Az ajtót teljes erőmből bevágtam, majd sírógörccsel csúsztam le az ajtó mentén a hideg kőre.

Louis árnyéka eltűnt az ajtó elől, majd kicsit később a hátsó ajtón megjelent a srác. Szorosan magához ölelt, majd felemelt. Felbotorkált velem az emeletre, majd az ágyamba fektetett és betakargatott.

A pihe-puha takarók közé fektettem, miközben próbáltam elviselni az ütéseit, amiket rám mért. Dühösen pillantott fel rám, szeméből gyűlölet és undorodás sütött.

- Sajnálom!- hajtottam le a fejemet. Apró kezei hangos csattanással értek az arcomhoz.- Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el!- fogtam meg a kezeit, majd egy csókot leheltem a tenyerébe.

- Te szemétláda! Fogadjunk, hogy Eleanor semmit nem tud, csak nekem esedezel itt bűnbocsánatért!- rántott el a kezeit az enyémből.

- Nem mondtam el neki! De csak azért, hogy megkíméljem.- sóhajtottam. Szeretem Eleanort, de Brookeot is.

- Nincs de! Hazudsz!- kiabált. Még ezer mocskos szót vágott a fejemhez, aztán ellökött az ágytól, ahol térdeltem, majd elfordult és szipogva elaludt. Fél óráig figyeltem a tökéletes arcát, majd leoltottam a halvány fényű éjjeli lámpáját, leültem a földre, hátamat az ágy oldalának támasztottam és gondolkozni kezdtem.

Főként azon, hogy az Isten miért úgy teremtett meg minket, hogy egyszerre több embert is tudjunk halálosan szeretni. Eleanor az életem, de Bo olyan különleges. Az első pillanattól kezdve nagyon megtetszett. 

Valamit tennem kell, hogy nem veszítsem el. Eldőltem az ágy előtt, majd a szőnyegen hajtottam édes álomra a fejemet.

Halkan szuszogva ébredtem. A szemeimet alig bírtam kinyitni, annyit sírtam az éjszaka. Tudtam, éreztem, hogy Louis valahol itt van a szobában. Síri csendben felültem, aztán szétnéztem. Sehol senki. Majd a szekrényemen megpillantottam egy cetlit, rajta egy szívvel, amit aki itt hagyott, a kedvenc rúzsommal rajzolt. Összegyűrtem a papírt, majd a szemetesbe hajítottam. Komoran kezdtem a a ruháim közt válogatni.

Egy fekete bőrhatású cicagatyát, sötétvörös Alone... feliratú pólót és egy bézs színű ballonkabátot vettem fel, majd egy fekete táskába beledobáltam mindenemet, megkerestem a kedvenc, szürkésfekete, kötött sálamat, és magamra öltöttem.

Kifestettem a szememet füstös sminkkel, majd egy kis piros rúzzsal kifestettem a számat, s a hajamat egy hajgumival összefogtam. Felvettem az előszobában egy bézs színű, lapos talpú bokacsizmát, s kiléptem az utcára. Bezártam a házat, majd kiléptem a kapun.

Nem is vettem észre, de vagy 10-12, nálam néhány évvel fiatalabb lány gyűlt körém.

- Te kis csitri! Harry sosem lesz a Tiéd!- szólalt meg az egyik vörös hajú lány.

- Jobb ha befogod, Te büdös ribanc, mert megfojtalak!- mutattam be a középső ujjamat, majd méltóságteljesen odébb löktem néhány utamban álló lányt és elindultam valamerre.

Part 7 Még akkor oldd meg, ha nem késő!

Már egy hete otthon vagyok. Illetve Victoriánál, mert nálunk egy kis átalakítás folyik.

A dolgaimat már Bella elhozta a kórházból, s most a balkonon ülök és teát készülök inni.

Fellöktem magamat a karosszékből, aztán bementem a nappaliba és onnan a konyhába. Felraktam a vízforralóba egy csészére való vizet, aztán felültem a pultra és vártam, hogy felforrjon.

Amikor leforrt, kiöntöttem egy csészébe és beleraktam egy epres teafiltert. Cukorral, citromlével és egy kis tejjel ízesítettem. A csésze alátétjével kivonultam vissza a balkonra. Visszaültem a helyemre és a kerti tavat kezdtem el nézni, miközben belekortyoltam a forró italba.

Louis és Harry... Mindketten táplálnak valamilyen érzelmet felém, de én nem tudom, kit válasszak. Harry valószínűleg nem lenne velem sohasem gyengéd, viszont Louis... Louis már foglalt. Eleanor biztosan egy nagyon szép és csinos lány, körülvéve rajongókkal, barátokkal, családdal. Én meg egy lelki nyomoronc, család nélkül. Csak a két barátnőmre számíthatok, másom nincs. Döntöttem.

Felálltam, majd a telefonomért nyúltam. Mikor tárcsáztam, azt vettem észre, hogy 9 nem fogadott hívás érkezett a telefonra és egy hangüzenet is. Megnyomtam a Lejátszás gombot.

Harry mély, rekedtes hangját hallottam meg a vonal túlsó végéről.

- Szia, Brooke! Bocsánatot szeretnék kérni, amiért durva voltam veled. Ne haragudj!... Ha már szóba sem állnál velem, akkor inkább többet ne lássalak se Louist, se Téged!Ha viszont a viszonzott csók, amivel megajándékoztál, valós érzelmeken alapul, kérlek hívj! Brooke! Meg szeretném kérdezni, hogy lennél-e a barátnőm? Ha Louist választod, megértem.- az üzenet végét éles sípszó jelezte, majd egy sablonos hangú nő megkérdezte, hogy óhajtom-e visszahívni a számot, vagy kilépek az üzenetlehallgatóból.

Megnyomtam a piros gombot, majd a sokk hatása alatt a lépcsőre rogytam. Szaggatottan kifújtam a levegőt, majd mérlegelni kezdtem annak a lehetőségét, ha belemegyek az alkuba.

Ha belemegyek, akkor talán Louis közvetlen közelébe kerülhetek, de viszont Harry szerelmével talán megbántom Őt. Megráztam a fejemet és amellett döntöttem, hogy belemegyek Harry ajánlatába, aztán eldől minden.

Kikerestem az ismeretlen számot a telefonban, s felhívtam. Először kicsengett, majd Harry letette. Reményt vesztve mentem be a házba, majd magam mögött behúztam az üvegajtót. 

Leültem a kanapéra és a kezembe vettem a Comsmopolitan legújabb számát. Már éppen befejeztem, amikor valaki ráfeküdt a csengőre. Az idegesítő csengetésre szinte futottam az ajtóhoz. Thea az egyetlen ilyen hülye, aki ezt minden alkalommal eljátssza velem.

De az ajtóban nem Thea, hanem Harry állt. Az ajtófélfának dőlve mosolygott rám, amolyan rosszfiúsan. 

Meghökkenve néztem fel rá, de még hamarabb lépett felém, minthogy átgondolhattam volna, hogy mit tegyek.

Magához rántott, majd szorosan megölelt és egy forró csókot lehelt a számra. Az ajtóban álltunk és csak néztük egymást. Tudtam, hogy ez az egyetlen út, ki kell bírnom! De legalább jó pasi!

Kedvesen megsimogatta az arcomat, aztán elővett valamit a zsebéből. Egy nyaklánc volt.

Tátott szájjal néztem a fehérarany és gyémánt ötvözte tollpihét. Harry lassan ráfektette a nyakamra, majd bekapcsolta hátul. Elléptem mellőle, s az ékszert néztem vagy öt percig a tükörben.

Harry hátulról átölelt és csak engem nézett. Tudom, hogy helytelenül cselekedtem, de már ezzel nem foglalkozhattam.

- Köszönöm!- mosolyodtam el, aztán megcsókoltam Őt. Erősen visszacsókolt, miközben a lábával berúgta az ajtót. Felemelt, majd a nappaliba vitt és elfektetett a kanapén. Teljes testsúlyával rám feküdt, majd hevesen megcsókolt. Ajkai puhaságával felébredtek a nyughatatlan pillangók a gyomromban, majd szambázni kezdtek. A világ is hánykolódott velem, ahogy ezt éreztem.

Harry leszállt rólam, majd a bal kezével a hátamat, a jobbal a térdhajlatomat fogta meg, felkarolt, majd felvitt az ideiglenes szobámba. Lefektetett az ágyra, majd tovább folytatta heves csókáradatát.

* * *

Sajgó végtagokkal ébredtem fel. Felültem, majd a meztelen testemnek kerestem meg a fehérneműimet. A nyakamban még most is ott lógott a gyémánt toll, amikor semmi nem volt rajtam. A sok ruha közt, amiket reggel széttúrtam a megfelelő darabért, most szanaszét hevertek a szobában. Felkaptam a földről egy fekete sortot és egy piros toppot, majd erre felkaptam egy vastagabb, világos farmerdzsekit.

Beleléptem a vörös szandálomba, majd a hajamat megfésültem, felvettem a napszemüvegemet, meg magamhoz vettem egy fekete táskát és pénzzel, meg a telefonommal a zsebemben elindultam a sarki kisbolt felé.

Ahogy kiléptem, nem csak a csípős, londoni időjárás, hanem egy vakuzó kamera is telibe kapott. Mire kitisztult a látásom, s körülnéztem, már senki nem volt a kihalt utcákon. 

A boltban vettem müzlit, kenyeret, meg salátát, aztán bevásároltam egy csomó csokit és hazaindultam. Néha-néha szembejött velem egy-egy siető ember, de egyébként a környéken nem nagyon volt semmi.

Átfázva léptem be a lakásba, majd ledobtam minden zacskót a kezemből és bementem a nappaliba. Harry még mindig alszik. Felsiettem a z emeltre, majd bementem a szobámba. Félig ébredezve találtam rá a párnák közt. Valami azt súgta nekem, hogy most tegyem azt, amit Ő is akar. Így hát levettem a dzsekit, meg a cipőmet, majd ahhoz a sráchoz bújtam hozzá, akiről ezt életemben nem gondoltam volna, hogy megteszem.

Ragaszkodóan simultam hozzá, mialatt kinyitotta a szemeit és rám mosolygott. Kaptam egy finom csókot, majd a meztelen felsőtestéhez fordultam. Bal kezével a hajamat simogatta, a jobbal a testemnél fogva húzott magához közelebb.

Finom illatát megérezve mellkasához bújtam, majd nagyokat szippantva a levegőből, átkaroltam. Éreztem szíve dobbanásait, miközben Ő hol a hajamat simogatta, hol  homlokomat hintette be apró csókokkal, hogy ezzel is álomba ringasson. Engedtem a kísértésnek és leragadt szemhéjaimmal nem ellenkeztem. Nem ellenkeztem a kísértéssel szemben, s most itt tartok. Bekövetkezett. Beleszerettem ebbe az érzéketlen, öntelt egoistába.

* * *

Jó érzésekkel ébredtem fel este. Lebattyogtam a konyhába, aztán csináltam magamnak egy lekváros kenyeret. Egy újabb adag teával beültem a Tv elé és megnéztem a sztárhíreket.

- Jó estét, kedves nézőink!- szólalt meg a műsorvezető.- Reményeink szerint egy újabb jó hírrel érkeztünk számukra! A híres-neves Harry Styles és egy ismeretlen lány most már egy párnak mondhatja magát. A szívtipró ezúttal egy gyönyörű lányt bolondított magába, a hírt bizonyítékok is alátámasztják!- a szívem egyre gyorsult, ijedten figyeltem, ahogy a kamerák őrült rajongókat vettek fel, akik mind a halálomat kívánták. 

Nagyot nyeltem, amikor bevetítették a képeket, ahogy Harry megcsókol az ajtóban, majd becsukja azt.

Szédelegve kapcsoltam ki a Tv-t, majd lüktető halántékkal próbáltam gondolkozni. 

Most mi lesz? Mi van, ha kiderült, hogy Louis velem csalta meg a barátnőjét? A rajongók egy büdös ribancnak fognak tartani, ráadásul még a média is rám száll és benyel majd a sok rosszakaró.

Mélyeket próbáltam lélegezni, de a szoba forogni kezdett velem és éppen hogy eljutottam a mosdóig. Miután kiadtam magamból a vacsorámat és egyebeket, kimerülve huppantam le a kanapéra. Minden szarral próbáltam elvonni ezekről az eseményekről a gondolataimat, de minduntalan bevillantak az agyamba a dühös rajongók, akik talán legközelebb halálra is verhetnek, ha Harry, vagy testőrök nélkül lépek ki az utcára. 

Paranoiásan néztem ki a konyhaablakon, de senki nem ólálkodott a ház körül. Némileg megnyugodtam, amikor csöngettek. 

Halkan az ajtóhoz osontam, majd kinyitottam. Szerencsére csak Bella volt az.

- Nagy hírem van!- ugrottam a nyakába.- Van barátom! De meg akarnak ölni.- tettem hozzá lelankadva.

Part 6 Mi van, ha még sem Ő az, akit akarok?

~ Harry Styles ~

Lebuktam a víz alá, hogy Niall ne ugorhasson a hátamra, de akkor megláttam egy kapálózó lány testét. A vízben odaúsztam, aztán biztonságosan megfogtam és a víz felszínére úsztam vele. Mire kibukkant a fejünk a vízből, már elvesztette az eszméletét, de én azonnal tudtam, mit kell tennem. A srácok bizonyára már kerestek, de én a ház elé vittem a lányt, majd hívtam egy taxit. 

A mentők szirénája nem lett volna túl jó egy ilyen esetben. Az oldalára fordítottam a szépséget, aztán hagytam, hogy a lenyelt víz kitisztuljon a tüdejéből. Ahogy az arcát figyeltem, arra a következtetésre jutottam, hogy már hallottam Róla valakitől. De kitől?

Erre a kérdésre már nem kereshettem választ a csodás elmémben, ugyanis megérkezett a taxi.

- Hello! A Saint Louis kórházba kérném a fuvart. Tettem be a kocsiba a lányt, aztán beültem én is. A kocsi lassan elindult, aztán fél óra múlva már a kórházba vittem be a hölgyet, aztán a sürgősségin eligazítottak. 

Három fehér köpenyes ember vette el Tőlem az ájult lányt, akinek a nevét sem tudtam megmondani, de az biztos volt, hogy valahogyan ki kell szivattyúzni a vizet a tüdejéből.

Mialatt várakoztam a frusztráló, zöldeskékre festett folyosón, eldőltem a fehér kórháti székeken, majd lassan elaludtam. 

* * *

Órákkal később egy fehér köpenyes doki ébresztett fel.

- Jó napot, Mr. Styles! Miss Smith teljesen jól van, már kiürítettük a tüdejét és most még altató hatása alatt van, de ha gondolja, benézhet hozzá.

- Üdv! Köszönöm!- bólintottam, aztán útbaigazítást kaptam, majd elmentem a lány szobájához. Az ajtón bekopogtam, majd bementem. Még aludt, így szemügyre vettem a kórtermet. 

Minden fal barackvirág színű volt, volt néhány fehér bőr kanapé a jellegzetes kórházi ággyal szemben volt elhelyezve. Tovább szemléltem a szobát, miközben azon gondolkoztam, hogy utálom a kórházakat. Volt egy elkerített szoba fürdőszobaként, meg még sok világosbarna szekrény a falak mentén. Képek lógtak le a falakról, erdők főszereplésével. 

Az ágy egy egész falat elfoglaló ablak előtt volt elhelyezve. Az ablakpárkányon néhány pohár és egy nagy kancsó limonádé várta a fogyasztóját, valamint sok orchidea sorakozott az üveg innenső oldalán. Az egész falat fehér, modern függönyök szegélyezték, ezeken kívül pedig csak egy kávéfőző volt az egyik szekrényen, egy éjjeli szekrény, meg egy szék az ágy mellett és egy dohányzó asztal volt a kanapéval szemben, rajta újságokkal, meg egy nagy kaktusszal. 

Megkerültem az ágyat, aztán leemeltem a végén lógó kartont, hogy szemügyre vehessem a titokzatos fuldokló lány adatait. 20 éves és a neve Brooke Danielle Smith.

Megvan! Csettintettem egyet az ujjaimmal, amikor beugrott, hogy emiatt a lány miatt rángatott el a partira Lui barátom. Jót mosolyogtam az első találkozáson, amit Louis annyira ígért, hogy bemutatja nekünk Brookeot. Aztán meg én mentem meg, hogy ne fulladjon meg.

Közelebbről is megnéztem az arcát. Egy egészségesen napbarnított arc nézett vissza rám, sötét mogyoróbarna, enyhén göndör hajzuhataggal keretezve. A kezemet is tűzbe tettem volna, hogy a szemei meleg csokoládébarnák.

Aztán eszembe jutott, hogy Lou vele csalta volna meg Eleanort. Én személy szerint még Elt is lecseréltem volna erre a szépségesen szép lányra. De persze még nem ismerem Őt eléggé belülről, hogy ítélkezzek. A szája kicsit elnyílt egymástól, majd kifújt egy kis levegőt a résen.

Megbabonázva néztem a lányt, amikor a nagy, barna szemei kipattantak és ártatlanul, vagyis inkább összezavarodva pislogott fel rám.

- Szia! Harry Styles vagyok! Tudod, a Louis barátja!- köszöntöttem Őt.

~ Brooke Smith ~

Lassan kinyitottam a szemeimet, amikor megláttam egy nem túl ismeretlen arcot. Ő is abban a társaságban volt, amiben Louis. Kicsit meglepődött, de inkább bemutatkozott. Harrynek hívják.

- Hello! Brooke! Illetve Bo!- bólintottam, aztán kértem egy pohár limonádét.- Köszi!

Ittam pár kortyot a hűs italból, aztán inkább letettem, mert rám jött a fejfájás. Hátra dőltem a párnákra, aztán megvártam, amíg Harry telefonált valakinek. De ez a telefon inkább rossz ötlet, volt, ugyanis a falon lógó óra háromnegyed 3-at mutatott. 

Harry leült a kanapéra, aztán elnyúlt rajta és hamar elaludt. Én meg csak figyeltem a hibátlan arcot.

Fél óra múlva kinyitotta a zöldeskék szemeit, s szúrósan szúrta az enyémbe.

- A Csipkerózsika még nem aludt el?- vonta fel cinikusan a szemöldökét.

- Jobb, ha befogod! Nem kellett volna a segítséged!- flegmáztam vele.

- Áh, igen? Mi lett volna, ha otthagylak és megfulladsz?- már az ágyam előtt állt, szemei ezer szikrát szórtak felém. Nagyon nyeltem, ahogy közelebb hajolt hozzám, s szólásra nyitotta a tökéletes, halvány rózsaszín ajkait.

- Ribanc vagy, ugye tudod? A szeretője leszel Louisnak, aztán még a szerelmét is szét akarod szakítani! Eleanort igenis jobban szereti, mint Téged!- minden egyes szava olyan volt, mintha tűkkel szúrták volna meg a szívemet. Fájt, hogy mindez kiderült.

- Nem tudodm miről beszélsz!- hazudtam mégis. Most kell erősnek mutatkoznod, Brooke Smith! Parancsoltam magamnak. Harry arca vészesen közeledett felém, de én csak a nagy, zöldeskék szemeket figyeltem. Olyan volt, mint amikor a meteorit közeledik, s csak azt tudod nézni, minden más eltörpül mellette.

Forró ajkait akaratosan nyomta az enyémhez, de azonnal ellágyult és finomat mozgatta a számat. Azonnal nem csókoltam vissza, hanem inkább megrémültem, de nem volt erőm elszakadni a puha ajkaktól. Kezeimet végigfuttattam a hátán, majd beletúrtam a göndör hajkoronába. 

Harry mindvégig közelebb húzott magához, s még forróbban csókolt. Már szinte összeforrt a testünk, amikor hangos kopogtatás hallatszott kintről. Harry ellökte magát az ágyamtól, aztán bement a fürdőszobába, én meg bedőltem a párnák ölelő biztonságába. Résnyire nyitott szemmel figyeltem, ahogy libasorban megérkezett a dokim, Bella, Thea és a másik négy fiú. Bella azonnal leült az ágy mellé és megszidott, hogy a medencében úszni akartam. Ők úgy gondolták, hogy nem hallottam Őket, de csak lehunyt szemekkel feküdtem ott.

- Harry?- fordult körbe Liam, mire Niall is reagált.

Harry eközben kisettenkedett a folyosóra és csodálkozást színlelve tért vissza kórterembe.

- Hello, embered! Üdv, doki!- intett, aztán beállt Thea mögé, mert a barátnőm jóval alacsonyabb nála.- Hogy van?- érdeklődött, miközben mindenki a nyakát nyújtogatta felém.

Csak remélni tudtam, hogy a Harry által okozott arcpír már lekúszott az arcomról, miközben "ébredezni" kezdtem.

- Hogy van, Miss Smith?- fordult felém az orvos.

- Köszönöm, jól!- öleltem meg Bellát, meg Theát, aztán megkértem valakit, hogy hozzon nekem egy Twixet. Erre Harry pattant, miszerint már nagyon unatkozott, s eltűnt az ajtóban.

Az orvos hamar kiment a dolgára hivatkozva, s a többiek is inkább a folyosón várakoztak. Egyedül Louis akart még néhány szót váltani velem négyszemközt.

Amikor már mindenki kiment, Louis aggódva nézett le rám.

- Brooke, mi történt?- látszott a szemein, hogy szomorú emiatt, de én csak elfordítottam a fejemet.

- Nem érdekel, Louis! De mesélj inkább Eleanorról!- néztem a szemébe mérgesen.

- Mi? Brooke! Várj! Arról ami kettőnk közt történt, senki nem tudhatja meg!- nézett rám Louis esdeklő tekintettel.

- Most menj el, kérlek!- böktem az ajtó felé, amin éppen Harry lépett be. Louis csak kiviharzott, Harry meg értetlenkedve lerakta a csokimat az éjjeli szekrényre.

- Mi történt kettőtök közt?- ült le az ágy szélére.

- Kikotyogtam neki, hogy mi van!- csaptam egyet a paplanon keresztül a combomra.

- Elmondtad, hogy tudsz Eleanorról?! Te nem vagy normális! Ez Louis gyenge pontja!- csattant fel.

- Mi az, hogy én? Te mondtad el nekem!- emeltem fel a hangomat.

Harry felállt, s én már attól tartottam, hogy megüt, de a villámló szemekben valami, mást is láttam a dühön kívül. Lehajolt, majd megcsókolt, s kiviharzott Ő is, ahogy Louis.

Egyedül maradtam a helységben. Sürgősen ki kell igazítanom az életem szálait!

Part 5 Mi az hogy?...

Louis ölelésében ébredtem, nem túl frissen. A zene még mindig teljes hangerőn szólt, így megnéztem az éjjeliszekrényen lévő I phone-on, hogy mennyi az idő. Pontosan hajnali negyed 1 volt, így kikászálódtam a párnák és a takarók egyvelegéből, majd bementem a fürdőszobába. Felvettem a szétszór ruhákat és felvettem az összeset, csak a táskámat és a bőrdzsekit hagytam az ágy mellett. 

A tükörben csak az elmosódott sminkemmel találkoztam és a széttúrt hajammal, így kihúztam az egyik fiókot, amiben Mrs. White sminkcuccai voltak.

Soha nem vetemedtem volna arra, hogy csak egy újjal is hozzányúljak a méregdrága szemceruzákhoz, de muszáj volt. 

Lemostam a sminket, majd felkentem egy kis alapozót, ami nem éppen az én sötétebb bőrömhöz illett, de a nyakamat is befedtem vele, aztán púderrel javítottam a helyzeten. Sokkal jobb lett, mint volt!

A szememet befestettem fekete szemceruzával és egy kis füstös szemhéjpúderrel, aztán a számra felkentem egy nagyon világos rózsaszín rúzst, ami Mrs. Whitenak nem nagyon kell, mert mindig vörös rúzsokat használ. A színe pedig nekem jobban áll, mint Neki, hiszen nekem sötétebb a bőröm, mint Neki és a szám világosan szebb.

A rúzst leraktam a szekrényre, aztán szétnéztem a fürdőszoba többi szekrényében. Nem sok mindent találtam, de egy fésű jól jött volna. Aztán találtam egy hajjal teli darabot és inkább az ujjaimmal szántottam végig a szálegyenes sötét hajamon.

Halkan kimentem a szobába, ahol Louis félig kitakarózva aludt. Akár egy ártatlan gyerek. Betakargattam, aztán elfordítottam a kulcsot a zárban és kimentem a folyosóra. Visszazártam a szobát, majd a kulcsot betuszkoltam az ajtó alatt. Lementem a földszintre, aztán ki a buliba. A számok magukkal ragadtak, így önfeledten riszáltam magamat, kezemben egy nagy pohár kólával.

Fél óra múlva Bella lépett mellém és a kezembe adott egy koktélos poharat. Miközben arról beszélt, hogy Jake milyen szemét volt Lindával, az exével, én szemügyre vettem az élénk világoskék koktélt és a szélén a szőlőszemeket.

- Hihetetlen, hogy Lindával kacérkodik, de közben Brad kezéről meg lecsapta Ginát és már a harmadik körükön vannak túl!- kicsit hangosabban szólalt meg, mint előtte, így kizökkentem az ital tartalmának a megfejtéséből.

- Nem is értem, hogy tehette ezt!- ráztam meg a fejemet, aztán gyorsan témát váltottam.- Thea?

- Az a hülye most is Dave-vel van valahol. Én meg falazhatok nekik, mert szegény Haley már 5 percenként jön, hogy nem találja Davet.- erre a szóra, mint egy varázsütésre megjelent Haley, kezében egy üveg Fantával.

- Bella! Még mindig nem láttad Davet?- az arca gondterhelt volt, nagyon aggódhat a pasijáért.

- Láttam az előbb egy pillanatra a mosdó környékén Őt, de azóta már elkeveredhetett onnan.- segítettem ki a bajból Bellát, mielőtt még valami hülyeséget hordott volna össze.

Haley elment a ház felé, amíg én belekortyoltam a kék italba. Erősebb vodka íze volt, mint a pirosnak, de már nem zavart, annyira sokat ittam az este. Ugyanis Louis talált egy nagy üveg vodkát a szobánkban, ami egyébként a főhálószoba és ott alszik nap mint nap Mr. és Mrs. White.

Erre a gondolatra röhögnöm kellett.

- Mi olyan vicces?- kezdte el a haját rendezgetni Bells, de én elmeséltem a sztorit és Ő is dőlt a röhögéstől.

~ Louis Tomlinson ~

Lassan nyitottam ki a szemeimet és azonnal magam mellé pillantottam. De Brooke nem volt sehol. Először arra gondoltam, hogy csak álmodtam. De perverz álmaim vannak nekem! Rosszabb vagyok, mint Sir Harold Edward Styles. Ezen nem sokat gondolkodtam, áthajoltam az ágyon, ami mellett Bo táskája és dzsekije volt hanyagul ledobva. Az ajtó felé néztem, hogy hol a kulcs. Szerencsére belül volt a földön, tehát az ajtót Brooke bezárta.

Még szerencse! Mi lett volna, ha egy őrült 1D fan jött volna be ide és megerőszakol álmomban?!

Aztán megint csak majdnem fejbe vágtam magamat a hülyeségemen és inkább felöltöztem, aztán lementem a srácokhoz.

- Csövi, haver!- köszöntött a társaság, aztán a kezembe nyomtak egy üveges sört.- Mi jót csináltál ott fent?- húzogatta a szemöldökét Harry.

- Lefeküdtem egy Brooke nevű csajjal!- mintha nem is lett volna rajta kívül más, csak rá gondoltam.

-  Mi van?! Te megcsaltad Eleanort?!- derült égből villámcsapásként zuhantam vissza a valóságba.

Mint akit felbe vágtak, zúgó fejjel intettem, hogy lelépek, aztán taxit hívtam és Eleanor lakásához igyekeztem.

* * *

Tudtam, hogy Eleanornak tudnia kell erről a dologról, de még nem tudtam, hogyan mondhatnám el. Kiszálltam a taxiból, odaadtam a nyitott ablakon keresztül egy 10 fontost, aztán intettem, hogy a visszajárót tartsa meg. Miután a kocsi elhajtott mögülem, felnéztem a lakóparkra. Mély levegőt vettem, aztán lifttel felmentem a 13. emeletre. Bekopogtattam El ajtaján, de minden bátorságom elszállt, amikor megláttam a mosolygós, de álmos arcot.

- Szia, Louis!- ölelt meg.- Miért jöttél ide hajnali fél egykor?- vonta fel a szemöldökét, aztán kitárta az ajtót, hogy jöjjek beljebb.

- Csak... Jó éjt akartam kívánni Neked!- nyomtam egy puszit a selymes arcára, aztán gyorsan visszamentem a lifthez és egy puszit küldtem Neki, ahogy csodálkozva állt a küszöbön.

Megcsóválta a fejét, aztán mosolyogva becsukta az ajtót, én meg beszálltam a liftbe. Lelifteztem a földszintre, aztán a sarkon leintettem egy taxist, s a Market roadra irányítottam. Megint egy tízessel fizettem, aztán bementem Theáék lakásába. Kimentem az udvarra és Brookeot kezdtem a szememmel keresni.

- Bot keresed?- lépett mellém az a Bella, aki nagyon jóban van Boval és Theával.

- Igen!- bólintottam.

- Elment letusolni, de majd elküldöm hozzád, ha végzett.

- Rendben, kösz!- megvártam, amíg Bella odébbállt, aztán én is elkezdtem keresni a srácokat. 

Először Niall szőke fejét és Harry göndör fürtjeit láttam meg először, ahogy egymást verik egy-egy strandlabdával, nem messze pedig tőlük valószínűleg Liam próbálja meggyőzni Zaynt, hogy menjen be Ő is a vízbe.

Közelebb mentem hozzájuk aztán belöktem Liamet a vízbe és utána ugrottam.

Csak azt akartam érezni, hogy a langyos víz mindenhol körülvesz és megnyugtat, de ehelyett csak Harryt éreztem a nyakamon ugrálni. Nagy erőfeszítések árán felemelkedtem és jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy Hazz lezúdult rólam és mindenkit összevizezve beleesett a vízbe.

~ Brooke Smith ~

Miután megtudtam egy józan csajtól, hogy Louis elment, már kicsit nyugodtabban mentem fel letusolni. Megengedtem magamnak a forró vizet, majd beálltam a zuhanyrózsa alá. A hajamat már előzőleg összefogtam, hogy ne legyen vizes, így most csak beszappanoztam magamat és gyorsan lemostam a fehér buborékokkal elvegyült, illatos lét.

Magamra csavartam egy fehér törölközőt, aztán felvettem Thea egyik alsóneműjét, majd a szobájában utánanéztem valami normális, bulizós ruhának. 

Végül egy fekete, denevérujjas pólót kerítettem magamnak, flitteres I hate everything, if it's not you! viselő felirattal. Egy pink sortot és egy fekete, 10 centis sarkú platform szandált, mellé egy ezüst levelet megtestesítő fülbevalóval és egy szolid gyűrűvel.

Légiesen leugráltam a lépcsőn, aztán visszatértem a lányokhoz. A kezembe kaptam egy erős pink koktélt, a szélén kandírozott eperrel. Megettem a jegesre fagyasztott, édes gyümölcsöt, aztán még néhány percig hallgattam Thea cipős beszámolóit.

Ahogy a tekintetemmel végigjártam a tömeget, arra lettem figyelmes, hogy az orrom előtt dobálják egymást a vízbe az idióta Louisék. Csak szegény Zayn álldogált a medencétől távolabb. 

Magam mögé néztem, ahol Thea és Bella egész jól elbeszélgettek, így levettem az egyik tálcáról egy sörös üveget, aztán elindultam Zayn felé.

Pár pillanat múlva viszont valaki elém lépett és miután kitisztult a látóköröm, Zaynt már egy lila hajú szépséggel láttam meg, aki nem rég lépett oda hozzá. Meg is csókolták egymást, így inkább nem zavartam be nekik. Visszafordultam és egy srác kezébe nyomtam a sört, majd lehúztam az egész pohár vodkámat, s újabb adag után indultam.

Megkaparintottam egy jégkockákkal teli vöröset is, majd a medencébe eresztettem a lábamat és hagytam, hogy a víz melegítse. Thea szandáljait szorosan magam mellett tartottam, nehogy valaki belesodorjon a vízbe. Merthogy nem tudok úszni. Igen, bevallottam. Ezért is akartam Zaynnel társalogni, hiszen ebben a dologban együtt érezhetjük magunkat.

A zene még mindig hangos volt, így már néhány szomszéd megint nem tudott aludni Tőlünk. De ezzel még én sem foglalkoztam túlságosan. A táncolni vágyó fiatalok a medence körül illegették magukat, amikor valaki nagy erővel nekem jött és hátulról a vízbe taszított. 

- Bocs, nem akartam!- köpte nekem a szavakat egy srác, aztán már ott sem volt a víz szélénél. Egyre beljebb sodródtam, majd pillanatok alatt kezdtem el kapálózni, miközben talajt kerestem a lábaimnak. 

Bármilyen a víz felszínén maradási technikáért kezet csókoltam volna bárkinek, de ez nekem most nem adatott meg. Miközben hevesen kapálóztam, egyre csak süllyedtem és süllyedtem. A medence egyik vége szinte csak a babáknak lett volna jó, de én pont az úszómedence mélységűbe estem bele. 

A reflektorok fényei mindenféle színárnyalatban égették a szememet, miközben már lassan a medence alján voltam. Felülről még hallatszott a lüktető diszkózene, meg az emberek beszélgetése, de csak arra tudtam figyelni, hogy valaki felrántson a hidegből és kivigyen ebből a rémálomból.

De nekem csak a filmszakadás maradt.

Part 4 Talán nem kellett volna

Bementem a lakásba, majd az előszobából a romokban álló nappaliba. Victoria volt olyan rendes és összesöpörte az üvegszilánkokat, aztán elvitte anyát a kórházba a sebei miatt, és amíg benntartották megfigyelésen, Ő hazajött és elvitte az összetört bútorokat. Egy levelet találtam, miszerint Victoria elvitte magához a gyerekeket, hogy ameddig anya kijön, menjek a kis barátaimmal vásárolgatni, meg csináljak néhány csajos estét.

Csak bedőltem a pihe-puha ágyba és eltettem magamat holnapra.

***

Reggel hamar felkeltem, lementem enni, aztán elkezdtem Spongebobot nézni. Amikor vége volt, felmentem az emeletre, aztán be a szobámba és eldöntöttem, hogy áthívom a lányokat estére. Beálltam a zuhanyrózsa alá és egy-két fülbemászó dallamot énekelgettem. Megmostam a hajamat, aztán becsavartam egy rózsaszín törölközőbe és turbánt varázsoltam belőle. Kimentem a szobámba és magamhoz vettem a telefonomat.

 - Hello! Bo vagyok!- köszöntem bele telefonba.

 - Booo! Jó hogy hívsz! Unatkozok!- ordított bele a telefonba Thea.

 - Kushadj!- hallottam meg a háttérből Bella hangját, aztán valaki valamivel fejbevágott valakit és Bella átvette a telefont a bolond Theától.

 - Szia!

 - Hello, Bells! Mizu?

 - Semmi különös! Hallom anyád kórházban, Te meg egyedül nyomorogsz otthon… Magányban… Borzalmas lehet!- gondolhattam volna, hogy Belláék azonnal megtudnak mindent és már előre eltervezték az estét.

 - Eltaláltad, este filmezünk, meg berúgunk!- csaptam össze a tenyeremet és a telefont a vállam meg a fülem közt tartottam meg.

 - Nincs akadálya!- hallottam meg megint csak Thea hangját a háttérből.

 - Szerintem sincs!- nevetett fel Bella - Akkor délután abban a bizonyos Starubck’s-ban találkozunk?

 - Igen, az jó lesz! Húgaim Victoriánál vannak, velük nem lesz semmi gond.

 - Akkor Starbuck’s!- ordított a telefonba Thea, aztán elköszöntek, én meg enyhe halláskárosodással dobtam a készüléket az ágyamra. Bementem a fürdőszobába és megszárítottam a hajamat. Hagytam, hogy apró loknikra göndörödjön, aztán bedezodoroztam magamat és leheletnyi parfümöt is tettem a nyakamra. Fülbevalóként egy kékeszöld tollas fülbevalót választottam ki a gyűjteményemből, aztán felvettem egy kényelmes szürke pólóját Tomnak és beültem a szobámba.

Kiválasztottam egy fekete körömlakkot a fiókomból és a már rohadt hosszú körmeimet kilakkoztam vele. Olyan karmaim lettek, mintha műkörmöm lett volna. Pedig mindig is a sajátjaimat használtam.

Előkerestem egy Rihanna albumot és beraktam a házimozimba.

Szinte max hangerőn szólt, úgy sminkeltem a fürdőben, hogy halljam a zenét.

Cicásra kihúztam a szemeimet, befestettem a számat halvány ciklámen rúzzsal és arra tettem egy réteg átlátszó szájfényt. A szerencsére hosszú szempilláimat gyorsan befestettem feketére, aztán befújtam hajlakkal a hajkoronámat.

Visszamentem a szobámba, be a gardróbba és keresgélni kezdtem a ruháim közt. Kidobáltam minden darabot, amit nem akartam felvenni, aztán megtaláltam a megfelelőt.

Egy farmer sortot vettem ki, ami szinte teljesen szét volt szaggatva és a szakítások alatt egy párducmintás anyag figyelt. Mellé felkaptam egy fehér pólót, amit egy Let’s sexy! felirat díszelgett. A póló annyiban volt különleges, hogy a hónaljam alatt majdnem a póló háromnegyedéig ki volt vágva és alatta egy a fülbevalóval egyező színű kékeszöld fürdőruha volt. Fő a praktikusság!

Ki tudja, Thea milyen hülyeségekkel áll elő, hogy például menjünk aqua parkba.

Szóval felvettem ezeket a cuccokat, aztán egy világos mogyorókrém színű barna Chanel táskába pakoltam bele a cuccaimat. A múltkor megtetszett egy fekete, 13 centis sarkú bokacsizma, vastag platformmal, szóval megvettem és most eldöntöttem, hogy azt veszem fel most.

Előkerestem egy aranyszínű Ray Ban napszemcsit, amit csak hanyagul a hajamba tűztem. Pár aranyszínű gyűrűt is felvettem, meg egy csomó aranyutánzat karkötőt is.

A hajamat pont úgy állítottam be, hogy a fülbevalóm látsszon, aztán útnak indultam. Azt terveztem, hogy bemegyek egy lakberendező stúdióba mielőtt még a Starbuck’s-ba megyek, úgyhogy elsüllyesztettem a táskámban a kocsi kulcsomat, a  lakás kulcsát, meg egy doboz cigit és öngyújtót.

Soha nem szerettem cigizni, de ha feszült voltam, mindig elszívtam egy-egy szálat. Most is éreztem, hogy szükségem lesz rá, nem is tudom, hogy miért.

Bementem a városba, persze gyalog és bementem egy céghez, ahol mindenféle bútorokat árultak.

 - Jó napot!- köszöntem oda a recepciósnak, aki mézes-mázosan hellyel kínált, aztán elszaladt a tulajdonosasszonyért. Öt perc múlva egy jól öltözött, negyvenes éveit taposó szőke nő lépett elő az egyik irodából.

 - Jó napot kívánok!- fogott kezet velem, aztán mindenféle szakmai tanácsokkal látott, miközben átmentünk a bevásárló részlegbe és nézegetni kezdtük a bútorokat.

 - Ez nagyon tetszik!- mutattam rá egy nagy bőrkanapéra. Az asszisztens felírta az árcédulán lévő raktári számot és tovább is mentünk.

Egy sötét fa dohányzóasztalt is kinéztem, meg rendeltem egy okos plazmatévét, mert anya az otthonit tropára törte. Egy hifi meg házimozi vásárlása után kifizettem mindent a bakkártyámmal, de már készültem, hogy a bankban az összeget az anyáéra írassam.

Nem sokkal később befutottam a Starbuck’s-ba.  Megkerestem a tekintetemmel Bellst és Theát, aztán odamentem hozzájuk.

 - Sziasztok!- két-két puszival köszöntöttem Őket.

 - Képzeld, Bo! Ez a Macey, vagy ki még mindig itt dolgozik!- mutatott a pult irányába. Viszonylag közel ültünk, szóval hallottuk, hogy Mary a kávézó előtti utcai asztalokért felel, szóval ki kellett mennünk és ott leülnünk, hogy Thea megint megszívathassa a szerencsétlent.

A Nap annyira sütött, hogy legalább 40 fok volt a napon, mi meg 35 fokban ültünk az árnyékban. Ilyen időjárás még nem nagyon volt Nagy-Britanniában!

Amikor megjelent Mary, mind felvettük a napszemüvegjeinket, hogy nem ismerjen meg.

 - Jó reggelt! Mit hozhatok?- kereste meg a tollát a nemsokára ex-pincérnő. Nagy szemétség lenne Theától, ha kirúgatná, de valószínű, hogy Ő ezt nem akarja, csak egy kicsit „megijeszti”.

 - Sziaa, Macy!- vettük le a szemüvegeket, ez meg akkorát ugrott, mint egy bakkecske és berohant a kávézóba, aztán be a főnökségre. Vgig röhögtük az egész jelenetet, aztán kihívtunk egy másik pincérnőt, aki velünk együtt nevetett, aztán megkérte Theát, hogy kergesse el innen örökre azt a fattyút.

***

Gyalog hazamentünk, útközben meg vettünk vagy 5 liter tiszta pálinkát, meg a legjobb angol söröket és chipseket. Mellé egy karton kétliteres Coca kólát és csokikat. Átmentünk Theához, mert nálunk ugye semmi sincs , viszont náluk már egy egész bulizós banda összegyűlt. Mindenkit köszöntöttünk, aztán bementünk a villába. Thea abban a luxus negyedben lakik, ahol Bella, meg én is, így nem voltunk túl messze a lakásainktól.

Mr. és Mrs. White üzleti útra mentek Malajziára és ilyenkor mindig itthon hagyják Theát egyedül. Becsődült a tömeg, majd mindenki lerakta a piát, meg a nasikat, amiket magával hozott és rendezkedni kezdtünk. Félrehúzgálták a srácok a kanapét, meg az asztalokat, amikre néhány cicababa felpakolta az innivalókat. A házimoziba beraktak néhány mai slágert, hogy ritmusra pakoljunk, aztán kimentünk a medencéhez.

Miközben Thea elkezdte beállítani, hogy milyen fények legyenek a medencében, én mindenféle labdákat, meg gumi dolgokat dobtam a medencébe. Thea volt barátja, Dave, akivel nagyon jóban van, most is itt volt Haleyvel, az új barátnőjével, akit Theával csal már nagyon régóta, de erről gyakorlatilag mindenki tud, csak Haley nem.

Dave és Haley elkezdtek mindenféle lampionokat felpakolni a fákra, a többiek meg székeket tologattak, kihozták a házimozit és előkészítették a zenéket. Mike, mint DJ, mutatkozott be, aztán elkezdte szédíteni a volt barátnőjét.

Nina és Carly felmentek és az összes hálószobában elpakoltak minden értéket, vagy ingósságot, aztán beágyaztak az esetleges friss párosoknak az éjszakára. Aztán a nagy gardróbban összehordták ezeket az értékeket, gépeket, képeket, könyveket, meg szobrokat, ami szem előtt lehet. Persze nem azért, mert nem bíznánk a többiekben, de senki nem hagyná, hogy eredeti maja szobrokat lelökjön egy heves párocska.

A gardróbot kulcsra zárták és a kulcsot berakták a konyhában az egyik fali konyhaszekrény tetejére. Csak Thea, Bella, Nina, Carly és én tudtuk, hogy ott van, ha bármi kéne. A telefonokat is ide tettük, hogy ne tegyenek benne kárt a részegek. 9 órára mindennel készen voltunk és a fullasztó melegben beindítottak egy Maroon5 számot, mi meg kivittük a nasit, kólát, chipseket, meg a hányósabbaknak a kis szeletekre vágott mini szendvicseket.

 Greg, egy kőgazdag ismerős is megérkezett és vagy 40 liter plusz vodkát hozott, amiből néhány srác koktélokat kevert.

Leemeltem az asztalról egy piros koktélos poharat, aztán megettem a szélére rakott díszítésnek szánt epret és belekortyoltam. Jéghideg volt, így egy pillanatra behunytam a szememet, ahogy az ital lecsordogált a kiszáradt torkomon. Az emberek közt eljutottam a medencéhez, ahol már többen is csurom vizesen ugráltak be a hűsítő vízbe.

Nagyon tetszett, ahogy a vizet a fákon lógó lampionok és a medencevilágítás is különböző árnyalatokban festi meg. Néha megálltam egy-egy ismerős lánnyal beszélgetni, aztán ha felkértek, kezemben a kiürült koktélos pohárral táncoltam.

11 óra körül valakit megláttam a nagy medence másik oldalán. Louis volt az.

Ő is észrevett, aztán nemsokára már mellettem is volt.

 - Szia, Bo!- adott két puszit az arcomra.

 - Szia, Lou!- mosolyogtam rá - Hogy, s mint?

 - Semmi különös nincs. Kinyomoztam, hogy egy bizonyos Thea buliján egy nagyon szép barátnője is ott lesz.

Rám mutatott, mire én természetesen teljesen elvörösödtem.

 - Gyere!- elkezdett a kezemnél fogva a ház oldalához húzni a társaságon

keresztül- Mondok valamit!

Megálltunk a szomszéd háztól úgy 10 méterre álló házfalnál. Ahogy Louis egyre közeledett felém, én hátrálni kezdtem. Végül a téglafalba ütköztem. Mosolyogva nézett engem a nagy, kék szemeivel, majd közelebb hajolt. Lehajtottam a fejemet, hogy nem kelljen a perzselő tekintetét a bőrömön éreznem. Kezével viszont finoman az állam alá nyúlt, majd felemelte a fejemet. A magassarkú miatt majdnem akkora voltam, mint Ő. Fölém hajolt, s még közelebb lépett.

A szívem őrült száguldásba kezdett, ahogy megéreztem férfias aftershaveje illatát. Még a lélegzetem is elállt, ahogy a szabadon álló bal keze megérintette az enyémet, majd a hajamat simította végig.

 - Mit is mondtam, milyen vagy?- nézett mélyen a szemembe.

 - Ööö… Brookeos?- néztem fel rá, amin elmosolyodott.

 - Gyönyörű!- suttogta, majd egyre közelebb hajolt, majd puha ajkait az enyémre nyomta.

Lassan megnyalta az alsó ajkamat s így bebocsájtást nyert, majd lassú táncba kezdett a nyelvemmel. A kezét a csípőmre csúsztatta, majd közelebb húzott magához. Ahogy a kezemet felvezettem izmos karján, a pillangók megindultak a gyomromban és lavinaként táncoltak.

A fejemet hátrébb húztam, de Louis nem engedett, még szorosabban fogott, így hát visszahelyeztem a fejemet alapállásába.

A kezeimet először a vállára tettem, majd körbefontam a nyaka körül és szinte belé csimpaszkodtam.

Őrült késztetést éreztem arra, hogy beletúrjak a hajába, így hát meg is tettem. A térdem már annyira remegett, hogy féltem, álló helyzetemben dőlök el.

Mély levegőt vettem, majd elszakadtam Tőle. Homlokát az enyémnek döntötte és miközben úgy kapkodta a levegőt, ahogy én, mosolyogva suttogott nekem édes szavakat. Megint megcsókolt, úgy ahogy még ezelőtt sem, majd a nyakamat kezdte nedves csókokkal behinteni. Forró lehelete csiklandozta a finom bőrt, de nem foglalkoztam vele. Elkezdte a fülem mögötti puha bőrt kiszívni, majd kis idő múlva rám nézett, komolyan, jelentőségteljesen.

 - Szeretnéd?- homlokát az enyémnek döntve várta a választ.

 - Azt hiszem… Igen. - bólintottam.

Kézen fogott, majd átvezetett a tömegen és bementünk a házba. A nappaliban ugyanolyan állapot volt, mint a medencénél. Louis a lépcsőnél felkapott, majd az ölében cipelt fel az emeletre. Éppen bementünk volna egy szobába, amiben mint kiderült, már voltak, az ajtót az orrunk előtt csapták be.

Louis letett, majd a következő szobába benyitott.

 - Üres!- nézett vissza. Beszaladtam, majd még Ő a kulccsal próbálta bezárni az ajtót, én lerúgtam a cipőt a lábaimról, majd letéptem a bőrkabátot, amit a buli előtt vettem fel. 
Leültem az ágyra, amíg Lou levette a cipőjét, s mellém ült. Finoman megcsókolt, majd felemelt és lefektetett az ágyra. Csak csókolt, s a gyönyörűség mintha órákig is eltartott volna.