Lassan sétálgattam az utcákon, s azon elmélkedtem, hogy az égiek mindenkinek ugyanolyan sorsot szánnak, vagy pedig van, akivel még a poklot is megjártatják, hogy más minden földi jót a magáénak tudhasson.
A szél néhány korai hópelyhet fújt az arcomba, ami Londonban gyakran megesik. Megtöröltem a hajamat, majd kihalásztam a kedvenc, fekete, bolyhos sapkámat a táskámból és a fejemre húztam. Kellemes meleg árasztott el, amikor már éreztem a fejemen a védelmező melegséget.
Egy új számot dúdolgattam Avicii-től, majd, elővettem a pénztárcámat és nyugtáztam, hogy van elég pénz nálam. Bementem egy sarki közértbe, majd vettem egy extra nagy csomag Haribo-t, s egy park irányába indultam.
Ledobtam magamat az egyik padra, majd a gumicukrot rágcsálva néztem a kihalt utcákat, a sárguló levelű fákat, a néha-néha előbukkanó, siető embereket, nagy, fekete kabátban és az ezen a környéken ritka autókat.
A tekintetem megakadt valamin. Egy eladó házat hirdető tábla lógott egy magas épület második emeleti ablakában. Elgondolkoztam, majd felugrottam és visszamentem a boltba.
- Ezt kérem!- mosolyogtam rá kedvetlenül az idős nénire, majd leraktam néhány napilapot a pultra.- Ja, és szeretnék egy filcet is!- intettem. A kissé kövérkés hölgy eltűnt a raktárban, majd egy fekete filccel tért vissza.
- Nincs ára, Önnek adom! Itt úgysem kell. Ne költsön ilyen felesleges dolgokra egy fontot se!- legyintett.
- Oh, ez nagyon kedves Öntől!- mosolyodtam el, aztán megpillantottam egy doboz bonbont.- Az a bonbont is elvinném!
Már minden egy zacskóban figyelt, majd leraktam a pultra 10 fontot, s a csokit a néninek nyújtottam át.
Tíz percnyi győzködés után el is fogadta, majd mehettem utamra, vissza a padhoz. Leültem, majd jobban begomboltam a kabátomat. A jobb lábamat átvetettem a másik felett, majd elkezdtem eladó lakásokat keresgélni. Hamar találtam egyet, amelyik London legnagyobb parkjának és az Oxford streetnek a sarkán található. Az ára már nem mindenkinek való, inkább a tehetősebbek lakják azt a környéket, így teljes nyugalomban lehetek majd.
Tárcsáztam a mellékelt mobilszámot, majd megvártam, amíg egy kedves hangú hölgy felvette a készüléket.
- Jó napot kívánok!- köszöntem.
- Szép napot! Mrs. Beeds vagyok, miben segíthetek?
- Van itt, egy lakás, ami érdekelne.- bediktáltam mindent, ami az újságban volt, aztán lebeszéltem egy fél órával későbbi időpontot a hölggyel.- Akkor fél óra múlva!
Letettem a telefont, majd mindent betettem a táskámba és egy taxival az Oxford streetre vitettem magamat.
Egy régi stílusú, de felújított, krémszínű ház előtt álltam, ami körülbelül 5 szintes lehetett. Lent egy recepció volt, vagyis inkább porta, meg egy uszoda, s egy edzőterem, külön helységekben. Egy mélygarázs is helyet foglalt a ház alatt, valamint egy kis belső kert.
Amíg Mrs. Beeds-re várakoztam, megnéztem a modern, világos ajtókat és ablakokat, valamint a főbejáratot. Már most imádtam.
Nagy, kétszárnyú, üveg ajtó, mellette sötét fa cserepekben méregzöld tuják, s az ajtó előtt egy makulátlan, sötét barna lábtörlő. Minden olyan gondozott volt. Ebben a pillanatban megjelent Mrs. Beeds is.
- Üdvözlöm!- fogtam kezet vele.
Először bemutatott a portásnak, aztán végigvezetett az aulán. Volt ott egy kényelmesnek tűnő bőr kanapé, meg egy modern kávéfőző, mindez az ajtó bal jobb oldalán, a sarki részen, nagy üvegablakokkal, a jobb oldali részen meg egy nagy, világos fa pult állt, egy óriási, élénkzöld virággal ékesítve. Két lift vezetett fel az emeletre, meg egy nagy lépcső, ami mellett egy kis üvegasztalon Marie Claire, meg Elle és hasonló divatmagazinok tornyosultak.
Fellifteztünk a 3.-ra, majd egy folyosón végig mentünk és a ház azon az oldalán lévő lakás előtt álltunk meg, ami a parkra, s az Oxford streetre is tekintélyes kilátást kínált.
Az ajtó szintén világos fából készült, kis fém névtábla várta az új gazdája nevét, egy apró lámpával megvilágítva. Megvártam, amíg Mrs. Beeds kinyitja az ajtót, majd beljebb mentem. Ezek után már csak figyeltem, hogy mi hol van. A bejárati ajtótól jobbra, az ablakos fali részen volt a konyha, világos bútorokkal, letisztult berendezéssel és sok modern berendezési tárggyal. Az előszoba a konyha mellett futott végig, majd a nagy nappaliba torkollott, amiből el lehetett jutni a konyhába. Az előszobából nyílt egy nagy fürdő sarokkáddal, meg két mosdókagylóval és tusolóval. Egy kisebb helyiség volt a mosókonyha, mindenféle ruhák tisztítására alkalmas dolgokkal volt tele.
A nappaliból egy kis beugróban lehetett eljutni a főhálószobáig saját gardróbbal és fürdőszobával, valamint két vendégszobáig, amik egy közös fürdőszobával rendelkeznek és egy kisebb dolgozószobába, ami szinte mindenre jó.
Lehet, hogy a lakás nagynak tűnik nekem, de tusom, hogy a testvéreim sem maradhatnak örökre Victoriánál, szóval Ők jöhetnek, anya meg nem túlzottan fontos. Előszedtem a bankkártyámat és egy hosszabb telefonos ügyintézés után kifizettem az ingatlant. Amikor a kezembe kaptam a kulcsokat, valami furcsát éreztem. Izgatott voltam.
Mrs. Beeds után lementem a hallba, majd ki a nagy ajtón és már új lakóként léptem be újra a ház falai közé. Fellifteztem az emeltre, majd bementem a saját lakásomba. Tapsikolva levetettem magamat a kanapéra, amikor valaki csöngetett. Kimentem ajtót nyitni. Úgy látszik a szomszédok hamar kaptak rólam hírt.
De az ajtóban egy ismerős személy állt. Perrie Edwards mosolygott vissza rám, de amikor meglátott, az arcára fagyott a mosolya.
- Szia, Brooke!- köszöntött, majd beljebb jött az invitálásomra.- Nos, szomszédok lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése