Bella úgy nézett rám, mint, aki egy bolond emberre néz.
- Mi van?- csukta be az ajtót, miközben nem veszítette el a szemkontaktust.- És ki az a szerencsés, akivel szerelembe estél?
- Harry!- csaptam össze a tenyeremet. Bella ugrálva megölelt, majd együtt bementünk a nappaliba. A barátnőm karján vagy száz csörgő fém karkötő lógott, miközben mindenfelé hadonászott.
- Ez szuper!- ölelt meg még egyszer.
- Aha! Kérsz kávét?
- Igen!- kimentem a konyhába, kiöntöttem két csészébe egy-egy adag kávét, amibe cukrot és tejet tettem, majd tálcán kivittem Bellához. Éppen a tévét kapcsolgatta itt nekem nagy bőszen.
Levette a saját csészéjét a kezemből, aztán kortyolgatni kezdte. Én is mellé ültem, aztán még egy óráig csak csajos dolgokról dumáltunk.
- Na, Bo! Én most megyek, mert elkések a fogorvostól!- felállt, majd két puszival elköszönt, üdvözölte Harryt, s távozott.
Megráztam a fejemet, hogy kiürítsem belőle az oda nem illő, hangulatromboló gondolatokat, aztán visszamentem a konyhába. Összedobtam egy rántottát, mellé gyümölcsteát tettem, s ezeket mind felvittem Harrynek.
Belopakodtam a szobába, aztán leültem az ágyra, letettem a tálcát és figyelni kezdtem a halvány arcot, amit keszekusza, göndör tincsek szegélyeztek. Mosolyognom kellett, ahogy egy rakoncátlan hajtincs mindig Harold orrára csúszott, aki meg ahogy kifújta a levegőt az orrán, a haja mindenfelé repült. Aztán a srác mocorogni kezdett mellettem, s a rántotta finom illatára kinyitotta zöldeskék szemeit.
Álmosan rám nézett, aztán mosolyogva feltornázta magát ülő helyzetbe, majd elkérte a tálcát.
- Köszönöm!- harapott bele a kenyérbe, aztán vett egy falatot a rántottából is a nagy szájába. Szinte már csodálattal figyeltem, ahogy elnyeli a sok kaját.
* * *
Harry fél órával dél előtt elment próbálni, én meg egyedül maradtam a nagy házban. Először kipróbáltam a nappali sarkában ékeskedő fehér hangversenyzongorát, aztán inkább otthagytam a hangszert és a sztárvilág híreit megnéztem, mialatt kilakkoztam a körmeimet a kedvenc fekete L'Oréal Paris körömlakkommal.
Sóhajtozva ledőltem a kanapéra, majd egy kis magányos zenét hallgattam. Apára gondoltam. A könnyeim lassan már apró patakokként cikáztak le az arcomon, úgy ahogy a fekete szemfesték is vékony csíkokban festette be az arcomat. Csak egy mozdulattal letöröltem a könnyeket és arra gondoltam, hogy vajon apa mit gondolhat rólam, ott, ahol most van,
Anyát, akit Ő annyira szeretett, most egyedül hagytam, ahogy a két testvéremet is. Csak bajt tudok keverni, meg szétszaggatni kapcsolatokat.
A csengő éles hangja rázott ki a szürke felhők közül. Megtöröltem megint az arcomat, aztán elindultam a sötét előszoba felé. Fel sem tűnt, de már este 9 is elmúlt. Feloltottam a hall lápáját, hogy ne csak a kinti lámpa által megvilágított magas test árnyékát lássam.
Kitártam a fehérre lakkozott ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Zayn állt a lábtörlőn. Először arra gondoltam, hogy Louis küldte, majd amikor már bezártam volna az ajtót, inkább kitártam. Zayn ázott kabátját felakasztotta a fogasra, aztán a cipőjét levette és a többi mellé helyezte.
- Bemehetek?- nézett hátra, majd a megvilágítatlan nappali felé mutatott.
- Persze!- intettem, aztán felkapcsoltam az említett helység villanyait, s leoltottam az előszobában lévőket.- Kérsz valamit inni?
Ránéztem az arcára. Csak akkor jutott eszembe a gyatra megjelenésem, amikor ijedten rám nézett.
- Minden rendben?- állt fel.
- Igen... Vagyis semmi sincs rendben!- sóhajtottam.
- Ezért jöttem én is! Tanácsot szeretnék kérni.- nézett fel rám. Lassan leültem mellé, aztán minden figyelmemet felé irányítottam.
- Szóval. Tudod ki az a Perrie Edwards?- kezdte.
- Igen, persze! A barátnőd!- bólintottam.
- Szóval én teljesen összezavarodtam!- hajtotta le a fejét- Perrie mindig aranyos volt, de nem különösebben érdekelt. Aki csak a világon van, mindenki összeboronált minket, Perrie meg azt hitte végig, hogy én terjesztettem ilyen híreket. Egyszer csak kiírta a Twitterre, hogy mi milyen boldogok vagyunk. Férfiból vagyok, így persze belementem, hogy járjunk, de sosem voltam belé szerelmes. A múlt héten meg kiderült, hogy megtalálta a nagymamám régi eljegyzési gyűrűjét, és azt hitte, hogy meg akarom kérni a kezét. Persze meg kellett kérnem Őt, mert már gyakorlatilag mindenki megtudta a "szándékomat". És most jegyben járunk! De mit tegyek, hogy leszálljon rólam?- nézett rám esdeklőn.
- Zayn! Nem tudom! Ha nem akarsz férj lenni még vagy két éven belül, azonnal mondd meg neki, hogy az egész egy nagy félreértés!- biztattam Őt.
- De hiszen akkor összetörne!- csattant fel- Olyan hülye vagyok!- temette az arcát a kezébe, majd a két könyökével megtámaszkodott a térdén.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb húzódtam hozzá, s megöleltem.
- Úgyis megoldod, hidd el!- suttogtam. Először megmerevedett a gesztustól, de amikor már elengedtem volna, szorosan a karjai közé font. Éreztem a finom illatát, az izmos karjait a testem körül, s a leheletét a fülem mellett. Mély levegőt vettem, majd átkaroltam a nyakát.
Abban a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó, s egy lila hajú lány lépett be. Idegesen nézett hol rám, hol Zaynre, mikor mi ijedten rebbentünk szét.
- Zayn! Nem lehet igaz, hogy nem tudsz igyekezni!- sarkon fordult a csaj, aztán kisétált a lakásból. Összehúztam a pulóveremet a mellkasom előtt, mert a lány hirtelen betoppanása behozta magával a hideg, esős levegőt.
Zayn kétségbeesetten rám tekintett, aztán gyorsan megölelt.
- Sietnem kell!- nyomott egy puszit a homlokomra, aztán kikísértette magát.- Köszönök mindent!
Hálásan rám mosolygott, miközben az a bizonyos lila hajú csaj már ráfeküdt a ház előtt álló Bentley dudájára. Zayn a haját tépve kiment, én meg a fejemet rázva becsuktam az ajtót. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd arra gondoltam, hogy már csak két személy van, akivel összeszűrhetem a levet és akkor hivatalosan is ribanccá kiálthatnának ki a népek. Gratulálok Brooke Smith!
Sajgó végtagokkal feltántorogtam az emeletre, majd megnyitottam a szobám fürdőjében a fürdőkád csapját, s hallgattam a forró víz hangját, ahogy feltöltötte a fehér tárgyat, aminek a szélén ültem. Levetkőztem, majd beleereszkedtem a forró vízbe. Telelocsoltam a kádat fürdőolajokkal és felhabosítottam a vizet.
Ellazulva kitisztogattam a fejemet, a gondolataimat, aztán megmostam a hajamat, megszárítottam azt, majd felvettem egy nagyobb, szürke pólót, meg egy francia bugyit, lementem a konyhába, csináltam magamnak egy kis zabpelyhet, aztán a tállal együtt visszamentem a szobámba, beestem az ágyba és lassan megettem a vacsorámat.
Éppen a Tv-t néztem, amikor hallottam, hogy valaki csöngetett. Átmentem az utcára néző szobák egyikébe, majd a sötétben kilestem a függönyök közt. Louis nagy, fekete kocsija állt a ház előtt.
Éppen hogy elugorhattam az ablakból, mert felém nézett. Az esőben állt, védtelenül, s folyamatosan nyomta azt a nyomorult csengőt. Már zsongott a fejem a sok gondolattól, míg halkan lementem, majd az ajtón keresztül kiszóltam.
- Mit akarsz?- hangom rideg és bunkó volt, pedig nem akartam ilyennek mutatkozni.
- Beengednél?- hallottam meg a hangját.
- Nem!- ráztam meg a fejemet, majd az ajtófélfának döntöttem. A kezem mindvégig az aranyszínű gombkilincsen pihent.
- Bo! Én... Azt hiszem beléd szerettem!- a szemeim kipattantak, majd az ajtót szinte kitépve a keretéből, kinyitottam azt.
- Tűnj el!- ordítottam teljes erőmből.
Az ajtót teljes erőmből bevágtam, majd sírógörccsel csúsztam le az ajtó mentén a hideg kőre.
Louis árnyéka eltűnt az ajtó elől, majd kicsit később a hátsó ajtón megjelent a srác. Szorosan magához ölelt, majd felemelt. Felbotorkált velem az emeletre, majd az ágyamba fektetett és betakargatott.
A pihe-puha takarók közé fektettem, miközben próbáltam elviselni az ütéseit, amiket rám mért. Dühösen pillantott fel rám, szeméből gyűlölet és undorodás sütött.
- Sajnálom!- hajtottam le a fejemet. Apró kezei hangos csattanással értek az arcomhoz.- Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el!- fogtam meg a kezeit, majd egy csókot leheltem a tenyerébe.
- Te szemétláda! Fogadjunk, hogy Eleanor semmit nem tud, csak nekem esedezel itt bűnbocsánatért!- rántott el a kezeit az enyémből.
- Nem mondtam el neki! De csak azért, hogy megkíméljem.- sóhajtottam. Szeretem Eleanort, de Brookeot is.
- Nincs de! Hazudsz!- kiabált. Még ezer mocskos szót vágott a fejemhez, aztán ellökött az ágytól, ahol térdeltem, majd elfordult és szipogva elaludt. Fél óráig figyeltem a tökéletes arcát, majd leoltottam a halvány fényű éjjeli lámpáját, leültem a földre, hátamat az ágy oldalának támasztottam és gondolkozni kezdtem.
Főként azon, hogy az Isten miért úgy teremtett meg minket, hogy egyszerre több embert is tudjunk halálosan szeretni. Eleanor az életem, de Bo olyan különleges. Az első pillanattól kezdve nagyon megtetszett.
Valamit tennem kell, hogy nem veszítsem el. Eldőltem az ágy előtt, majd a szőnyegen hajtottam édes álomra a fejemet.
Halkan szuszogva ébredtem. A szemeimet alig bírtam kinyitni, annyit sírtam az éjszaka. Tudtam, éreztem, hogy Louis valahol itt van a szobában. Síri csendben felültem, aztán szétnéztem. Sehol senki. Majd a szekrényemen megpillantottam egy cetlit, rajta egy szívvel, amit aki itt hagyott, a kedvenc rúzsommal rajzolt. Összegyűrtem a papírt, majd a szemetesbe hajítottam. Komoran kezdtem a a ruháim közt válogatni.
Egy fekete bőrhatású cicagatyát, sötétvörös Alone... feliratú pólót és egy bézs színű ballonkabátot vettem fel, majd egy fekete táskába beledobáltam mindenemet, megkerestem a kedvenc, szürkésfekete, kötött sálamat, és magamra öltöttem.
Kifestettem a szememet füstös sminkkel, majd egy kis piros rúzzsal kifestettem a számat, s a hajamat egy hajgumival összefogtam. Felvettem az előszobában egy bézs színű, lapos talpú bokacsizmát, s kiléptem az utcára. Bezártam a házat, majd kiléptem a kapun.
Nem is vettem észre, de vagy 10-12, nálam néhány évvel fiatalabb lány gyűlt körém.
- Te kis csitri! Harry sosem lesz a Tiéd!- szólalt meg az egyik vörös hajú lány.
- Jobb ha befogod, Te büdös ribanc, mert megfojtalak!- mutattam be a középső ujjamat, majd méltóságteljesen odébb löktem néhány utamban álló lányt és elindultam valamerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése