~ Harry Styles ~
Lebuktam a víz alá, hogy Niall ne ugorhasson a hátamra, de akkor megláttam egy kapálózó lány testét. A vízben odaúsztam, aztán biztonságosan megfogtam és a víz felszínére úsztam vele. Mire kibukkant a fejünk a vízből, már elvesztette az eszméletét, de én azonnal tudtam, mit kell tennem. A srácok bizonyára már kerestek, de én a ház elé vittem a lányt, majd hívtam egy taxit.
A mentők szirénája nem lett volna túl jó egy ilyen esetben. Az oldalára fordítottam a szépséget, aztán hagytam, hogy a lenyelt víz kitisztuljon a tüdejéből. Ahogy az arcát figyeltem, arra a következtetésre jutottam, hogy már hallottam Róla valakitől. De kitől?
Erre a kérdésre már nem kereshettem választ a csodás elmémben, ugyanis megérkezett a taxi.
- Hello! A Saint Louis kórházba kérném a fuvart. Tettem be a kocsiba a lányt, aztán beültem én is. A kocsi lassan elindult, aztán fél óra múlva már a kórházba vittem be a hölgyet, aztán a sürgősségin eligazítottak.
Három fehér köpenyes ember vette el Tőlem az ájult lányt, akinek a nevét sem tudtam megmondani, de az biztos volt, hogy valahogyan ki kell szivattyúzni a vizet a tüdejéből.
Mialatt várakoztam a frusztráló, zöldeskékre festett folyosón, eldőltem a fehér kórháti székeken, majd lassan elaludtam.
* * *
Órákkal később egy fehér köpenyes doki ébresztett fel.
- Jó napot, Mr. Styles! Miss Smith teljesen jól van, már kiürítettük a tüdejét és most még altató hatása alatt van, de ha gondolja, benézhet hozzá.
- Üdv! Köszönöm!- bólintottam, aztán útbaigazítást kaptam, majd elmentem a lány szobájához. Az ajtón bekopogtam, majd bementem. Még aludt, így szemügyre vettem a kórtermet.
Minden fal barackvirág színű volt, volt néhány fehér bőr kanapé a jellegzetes kórházi ággyal szemben volt elhelyezve. Tovább szemléltem a szobát, miközben azon gondolkoztam, hogy utálom a kórházakat. Volt egy elkerített szoba fürdőszobaként, meg még sok világosbarna szekrény a falak mentén. Képek lógtak le a falakról, erdők főszereplésével.
Az ágy egy egész falat elfoglaló ablak előtt volt elhelyezve. Az ablakpárkányon néhány pohár és egy nagy kancsó limonádé várta a fogyasztóját, valamint sok orchidea sorakozott az üveg innenső oldalán. Az egész falat fehér, modern függönyök szegélyezték, ezeken kívül pedig csak egy kávéfőző volt az egyik szekrényen, egy éjjeli szekrény, meg egy szék az ágy mellett és egy dohányzó asztal volt a kanapéval szemben, rajta újságokkal, meg egy nagy kaktusszal.
Megkerültem az ágyat, aztán leemeltem a végén lógó kartont, hogy szemügyre vehessem a titokzatos fuldokló lány adatait. 20 éves és a neve Brooke Danielle Smith.
Megvan! Csettintettem egyet az ujjaimmal, amikor beugrott, hogy emiatt a lány miatt rángatott el a partira Lui barátom. Jót mosolyogtam az első találkozáson, amit Louis annyira ígért, hogy bemutatja nekünk Brookeot. Aztán meg én mentem meg, hogy ne fulladjon meg.
Közelebbről is megnéztem az arcát. Egy egészségesen napbarnított arc nézett vissza rám, sötét mogyoróbarna, enyhén göndör hajzuhataggal keretezve. A kezemet is tűzbe tettem volna, hogy a szemei meleg csokoládébarnák.
Aztán eszembe jutott, hogy Lou vele csalta volna meg Eleanort. Én személy szerint még Elt is lecseréltem volna erre a szépségesen szép lányra. De persze még nem ismerem Őt eléggé belülről, hogy ítélkezzek. A szája kicsit elnyílt egymástól, majd kifújt egy kis levegőt a résen.
Megbabonázva néztem a lányt, amikor a nagy, barna szemei kipattantak és ártatlanul, vagyis inkább összezavarodva pislogott fel rám.
- Szia! Harry Styles vagyok! Tudod, a Louis barátja!- köszöntöttem Őt.
~ Brooke Smith ~
Lassan kinyitottam a szemeimet, amikor megláttam egy nem túl ismeretlen arcot. Ő is abban a társaságban volt, amiben Louis. Kicsit meglepődött, de inkább bemutatkozott. Harrynek hívják.
- Hello! Brooke! Illetve Bo!- bólintottam, aztán kértem egy pohár limonádét.- Köszi!
Ittam pár kortyot a hűs italból, aztán inkább letettem, mert rám jött a fejfájás. Hátra dőltem a párnákra, aztán megvártam, amíg Harry telefonált valakinek. De ez a telefon inkább rossz ötlet, volt, ugyanis a falon lógó óra háromnegyed 3-at mutatott.
Harry leült a kanapéra, aztán elnyúlt rajta és hamar elaludt. Én meg csak figyeltem a hibátlan arcot.
Fél óra múlva kinyitotta a zöldeskék szemeit, s szúrósan szúrta az enyémbe.
- A Csipkerózsika még nem aludt el?- vonta fel cinikusan a szemöldökét.
- Jobb, ha befogod! Nem kellett volna a segítséged!- flegmáztam vele.
- Áh, igen? Mi lett volna, ha otthagylak és megfulladsz?- már az ágyam előtt állt, szemei ezer szikrát szórtak felém. Nagyon nyeltem, ahogy közelebb hajolt hozzám, s szólásra nyitotta a tökéletes, halvány rózsaszín ajkait.
- Ribanc vagy, ugye tudod? A szeretője leszel Louisnak, aztán még a szerelmét is szét akarod szakítani! Eleanort igenis jobban szereti, mint Téged!- minden egyes szava olyan volt, mintha tűkkel szúrták volna meg a szívemet. Fájt, hogy mindez kiderült.
- Nem tudodm miről beszélsz!- hazudtam mégis. Most kell erősnek mutatkoznod, Brooke Smith! Parancsoltam magamnak. Harry arca vészesen közeledett felém, de én csak a nagy, zöldeskék szemeket figyeltem. Olyan volt, mint amikor a meteorit közeledik, s csak azt tudod nézni, minden más eltörpül mellette.
Forró ajkait akaratosan nyomta az enyémhez, de azonnal ellágyult és finomat mozgatta a számat. Azonnal nem csókoltam vissza, hanem inkább megrémültem, de nem volt erőm elszakadni a puha ajkaktól. Kezeimet végigfuttattam a hátán, majd beletúrtam a göndör hajkoronába.
Harry mindvégig közelebb húzott magához, s még forróbban csókolt. Már szinte összeforrt a testünk, amikor hangos kopogtatás hallatszott kintről. Harry ellökte magát az ágyamtól, aztán bement a fürdőszobába, én meg bedőltem a párnák ölelő biztonságába. Résnyire nyitott szemmel figyeltem, ahogy libasorban megérkezett a dokim, Bella, Thea és a másik négy fiú. Bella azonnal leült az ágy mellé és megszidott, hogy a medencében úszni akartam. Ők úgy gondolták, hogy nem hallottam Őket, de csak lehunyt szemekkel feküdtem ott.
- Harry?- fordult körbe Liam, mire Niall is reagált.
Harry eközben kisettenkedett a folyosóra és csodálkozást színlelve tért vissza kórterembe.
- Hello, embered! Üdv, doki!- intett, aztán beállt Thea mögé, mert a barátnőm jóval alacsonyabb nála.- Hogy van?- érdeklődött, miközben mindenki a nyakát nyújtogatta felém.
Csak remélni tudtam, hogy a Harry által okozott arcpír már lekúszott az arcomról, miközben "ébredezni" kezdtem.
- Hogy van, Miss Smith?- fordult felém az orvos.
- Köszönöm, jól!- öleltem meg Bellát, meg Theát, aztán megkértem valakit, hogy hozzon nekem egy Twixet. Erre Harry pattant, miszerint már nagyon unatkozott, s eltűnt az ajtóban.
Az orvos hamar kiment a dolgára hivatkozva, s a többiek is inkább a folyosón várakoztak. Egyedül Louis akart még néhány szót váltani velem négyszemközt.
Amikor már mindenki kiment, Louis aggódva nézett le rám.
- Brooke, mi történt?- látszott a szemein, hogy szomorú emiatt, de én csak elfordítottam a fejemet.
- Nem érdekel, Louis! De mesélj inkább Eleanorról!- néztem a szemébe mérgesen.
- Mi? Brooke! Várj! Arról ami kettőnk közt történt, senki nem tudhatja meg!- nézett rám Louis esdeklő tekintettel.
- Most menj el, kérlek!- böktem az ajtó felé, amin éppen Harry lépett be. Louis csak kiviharzott, Harry meg értetlenkedve lerakta a csokimat az éjjeli szekrényre.
- Mi történt kettőtök közt?- ült le az ágy szélére.
- Kikotyogtam neki, hogy mi van!- csaptam egyet a paplanon keresztül a combomra.
- Elmondtad, hogy tudsz Eleanorról?! Te nem vagy normális! Ez Louis gyenge pontja!- csattant fel.
- Mi az, hogy én? Te mondtad el nekem!- emeltem fel a hangomat.
Harry felállt, s én már attól tartottam, hogy megüt, de a villámló szemekben valami, mást is láttam a dühön kívül. Lehajolt, majd megcsókolt, s kiviharzott Ő is, ahogy Louis.
Egyedül maradtam a helységben. Sürgősen ki kell igazítanom az életem szálait!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése