Part 14 ~ Mindent, vagy semmit

December 24, Karácsony

- Brooke! Baj van! - csak a fél szememet nyitottam ki és érdekesen néztem a korlátra tápászkodó fiúra.

- Mi lenne az? - sóhajtottam. Ellökte magát a korláttól, leszaladt a lépcsőn és ijedt tekintettel állt meg előttem.

- Harry eltűnt!

* * *

- Micsoda? - fúrtam a tekintetem Liamébe, hátha megered a szája.

- Eltűnt! - ismételte meg magát legalább tizedjére.

- Liam! Ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled! - dühödtem be.

- Nincsen a házban és a telefonja ki van kapcsolva. A kocsija itt van, Ő viszont nincs. - kezdett pánikba esni a srác.

- Nyugi! Te maradj itthon, vigyázz a többiekre és ha Harry hazajönne, szólj nekem! Én megyek és megkeresem! - néztem rá, Ő pedig bólintott. 

Felrohantam az emeletre, be Harry szobájába és megálltam a szekrénye előtt. Villámgyorsan kirángattam az egyik polcról egy világoskék farmert, egy fehér, pánt nélküli csőtoppot leakasztottam a vállfájáról és egy piros bokacsizmát kivettem a cipőtartóból. 

A toppra rávettem egy krémszínű, kötött pulcsit, s egy fekete táskát emeltem még ki a szekrényből, amibe beletettem az irataimat és a telefonomat. Futólag belenéztem a tükörbe, de el is borzadtam. Egy gyors púderezés, kis szempillaspirál, színezett ajakbalzsam, gyors fésülködés, aminek hatására hajam hullámos loknikba rendeződött. Beletúrtam még a sötét sörényembe, majd kivágódtam a folyosóra, le a lépcsőn, be a konyhába. Liam éppen a telefonjával babrált.

- Én elviszem Harry kocsiját, szétnézek a környéken! Semmiképpen se hívd fel a családját, csak a menedzsereteket! - utasítottam. Ő csak vadul bólogatott.

- A kocsikulcs a kulcstartón van, a kocsi a ház előtt. - mutatott az előszoba felé.

- Hidd el, megtalálok egy terepjárót! - mosolyodtam el gúnyosan. - Ha nem, majd szólok neked!

Kirohantam az előszobába, szinte letéptem a kulcsot a tartóról, aztán az egész előkerten átrohantam és megálltam a nagy, fekete Range Rover előtt. Gondolkodás nélkül feltéptem a sofőr ülés felőli ajtót, beültem, becsaptam megint, majd beindítottam a motort.

Egy sípolás jelezte, hogy a motor életre kelt, a zene pedig beindult a rádióban. Először levettem a hangerőt, aztán kifaroltam a kocsibeállóról és elindultam azon az úton, amerre szerintem Holmes Chapelhez vezetett.

Órákig köröztem, mindenféle utcákon végighajtottam, de sehol nem találtam.

Aztán éppen piros lámpát kaptam, amikor belém nyilallt a felismerés. Áthajoltam a sebváltón és kinyitottam a kesztyűtartót. Ahogy éreztem, egy sietősen begyűrt papír esett ki onnan. Kibontottam és átfutottam a kézírást.

Egy gyászjelentés volt az. Harry nevelőapja autóbalesetben meghalt.

A szívem az őrült sebességről hirtelen annyira lelassult, hogy azt hittem, összesek. Dudálni kezdtek mögöttem, úgyhogy erőtlenül félre álltam és a papírt újra, meg újra átolvastam. Végül az ölembe ejtettem és Liamet tárcsáztam.

- Bo? Megtaláltad? - hangzott fel a vonal túlsó végén Liam hangja.

- Nem. Viszont itt van egy gyászjelentés, amiben megírják, hogy meghalt a nevelőapja. - meredtem a szélvédőre. Halk szöszmötölés hallatszott, aztán beállt a néma csend. Gyanús volt ez nekem, úgyhogy feloldottam a telefon képernyőjét és megnéztem a percszámlálót. Még mindig forogtak a másodpercek.

- Liam? Itt vagy? - emeltem vissza a fülemhez a készüléket.

- Robin meghalt? - szólalt meg hitetlenül csengő hangon.

- Igen. Autóbalesetben. - fúlt el a hangom.

- Brooke? - kezdte - Hol vagy?

- A... Hollow roadon. - tájékoztattam a srácot. - Miért?

- A temetés valószínűleg Chesireben lesz. - szólt bele a telefonba Liam pár pillanattal később.

- Harry nem Holmes Chapelben született? - értetlenkedtem.

- Nem, Chesireben. - zárta le a témát Liam.

- Szerinted mennyi idő Cheshirebe az út? - néztem ki a szélvédőn, amire most kövér esőcseppek estek, s folytak le hajszálvékony erecskékben.

- Hát, ha autópályán mész, két óra, maximum. - válaszolt az egyszerű kérdésre. - Na de... Mi?! Neeem!... Felejtsd el! Nem is biztos, hogy ott van!... Nem mehetsz oda!

- Deee! - húztam el az utolsó szót hosszan, aztán kinyomtam a készüléket és az anyósülésen heverő táskámba dobtam. Megnéztem, hogy a pénztárcámban mennyi pénz van, megvannak-e a kártyáim és még úgy mellékesen találtam 50 fontot.

Besoroltam és elindultam észak-nyugat felé. London külvárosában már rendesen tudtam haladni, egy benzinkút mellett megálltam, feltankoltam a kocsit, vettem autópálya matricát, s tovább mentem.

A GPS vezetett végig, egyedül az M1-es sztrádán tudtam, hogy hol vagyok, a többi nem volt már az eszemben.

Az eső úgy ömlött, mintha egy esőerdő évi csapadékmennyiségét öntötték volna Nagy-Britanniára, egyedül a rádió volt az, ami felvidított egy ilyen borús napon.

Őszintén megörültem, amikor megláttam a nagy, fehér táblát, ami jelezte, Cheshire terül el előttem. Szaggatottan fújtam ki a levegőt a tüdőmből, mert hamar rájöttem, az, hogy most itt vagyok Harry szülővárosában, még nem biztos, hogy Ő itt van.

Az első esernyős járókelőtől megtudakoltam, hol vannak temetők, aztán sorra végignéztem őket. A legnagyobb előtt leparkoltam és a kabátomat magamra véve, berohantam. Szép kis feladatnak bizonyult, hogy egy óriási, sírokkal teli temetőben megtaláljam a barátomat. Ha egyáltalán itt van. 

Már fél órája csurom vizesen keringtem a sírkövek közt, amikor megláttam egy friss virágokkal befedett temetkezési helyet.

Sehol sem volt senki, úgyhogy benyúltam a virágok ás koszorúk közé és kihúztam egy gyászjelentést. Ha autóbalesetben halt, meg, valakinek mellette kellett lennie. Akkor meg a következő állomás a kórház. Van szegény Gemma, vagy Anne fekszik most egy kórteremben eszméletét vesztve.

Míg kiértem az autóhoz, hagytam Harrynek egy üzenetet, majd beültem a kocsiba, feltekertem a fűtést, és elindultam a közkórház felé.

Beálltam az egyik parkolóhelyre, aztán beszaladtam. A recepción egy kedves kis nő elkalauzolt az intenzív osztályra. Odáig lélekszakadva rohantam, de az ajtóban megtorpantam.

Egy kórházi ágy mellett, megtörten, összegörnyedve térdelt Ő, a gépekre kötött nővére kezét szorongatva...

Part 13 ~ Érthetetlen

- Khm... Elment az áram?- hallottuk meg Louis hangját. Magamban már elképzeltem, ahogy próbál közömbös lenni, de nem megy neki, mert a röhögőgörcs kerülgette.

- Igen. Az egész városban.- válaszolt unottan Liam. Megjelent a kis barátunk unalmasságot tükröző arca az elmémben, amint éppen a szemeit forgatja.

- Na ne szórakozz már! Lemaradunk a Spongebobról!- sipákolt Niall.- Arról nem is beszélve, hogy megromlik a Nutella a hűtőben...

Mindenki fájdalmasan felnyögött a megjegyzésen.

Egy óráig azzal játszottunk, hogy a korom sötétben valaki keresett egy tárgyat és annak, akinek véletlen szerűen a kezébe adta, ki kellett találnia, hogy mi az és honnan vették el. Engem szívattak egy ideig, mert Louis talált egy gyógyszeres dobozt és azt adta a kezembe. Fél óráig fogdostam a saját Algoflexemet. Amikor megint sorra kerültem, 10 percig próbáltam kitalálni, hogy Louis megint mit adott a kezembe.

- Óvszer.- köhintett Lou ártátlanul.

- Te hülye barom!- vágtam hozzá a "tárgyat", majd Harry pólójába töröltem a kezemet. Vagyis szerintem Harry volt. Felálltam és az ablakhoz mentem. A fal mellett tapogatóztam végig, majd az ablakpárkányra támaszkodtam. Ahogy az megszokott, a londoni ég mindig egy nagyon sötét, vöröses színben pompázott. A csillagok tökéletesen világítottak, ameddig csak elláttam.

Louis dünnyögött még valamit, hogy megsértődik, de mindenki legyintett csak.

- Gyere ki!- simította végig a kezét valaki a hátamon. Megborzongva elindultam a teraszra. Az ajtót éppen csak be tudtam csukni, amikor Zayn kézen ragadott és a kerten át húzott magával.

- Ezt nem szabadna! - próbáltam a lehető legelszántabb hangon ellenállni.

- De... De miért nem? - fordult meg hitetlenkedve. Szép, egzotikus színű arcát most a telihold fénye világította meg.

- Sajnálom, de tudod, nekem ott van Harry, neked pedig Perrie. - araszoltam egyre hátrébb.

- Azt hittem, csak kihasználod Őt. - forgatta meg a szemeit.

- Ne légy gúnyos! - fújtattam. - Először el akartam felejteni Louist, Ő viszont hamarabb tudott felejteni, Harry pedig éppen ott volt. - vontam vállat, mintha a téma mellékes lenne.

- Ez nem így működik, Brooke! Sosem értettem a nőket! Mindenen áttipornak, semmi sem fontosabb nekik a végcélnál! - szitkozódott.

- Ja, hogy ezt Te így gondolod! - horkantam fel. - Te fog is valaha szülni? Nem. Ha teherbe ejtesz egy lányt, szépen elsétálsz és éled az életed, amíg az egy gyermeket nevel. És ki tudja, hány gyerek apja vagy? Egy nő sokkal több terhet cipel. Egy nőt meg lehet erőszakolni! Egy férfi csak behúz egyet és elszalad, de egy nő, akár ártatlan, akár nem, kiszolgáltatott, mindenféle barom állatnak, mint Te! - monológom végére már lassan ordítottam.

Zayn pislogás nélkül meredt rám, majd gúnyos mosolyra húzta a száját.

Hitetlenül még utoljára ránéztem, sarkon fordultam, betrappoltam a korom sötét házba és egyenesen az emeletre rohantam.

A fiúk valószínűleg az ablakon keresztül tanúi voltak a vitánknak, de abban biztos voltam, hogy a beszélgetés elejét még nem hallhatták.

Kezemet végig vezettem a falon, s a jobb oldali, harmadik ajtó előtt megálltam. Benyitottam és nem foglalkozva azzal, hogy ez gyakorlatilag Harry szobája, bezártam az ajtót. Hanyatt vetettem magamat az ágyon és a mellettem lévő párnán figyeltem a faágak táncát, melyet a holdfénnyel űztek. Nem sokkal később óriási fáradság telepedett a szobára, s én is elaludtam.

* * *

Reggel - vagyis inkább délben -, kipihenten ébredtem. Felültem, de csak ekkor tisztázódott bennem, hogy nem otthon vagyok. Gyorsan szétnéztem, de hamar megnyugodtam, mert Harry szobájában töltöttem az éjszakát, a jelek szerint egyedül.

Felálltam és szemügyre vettem két ajtót. Csak tippeltem, melyik lehet a fürdőszobáé és bementem oda. A tükörben egy sápadt, kócos hajú, karikás szemű lányt láttam. Ennyit a kipihentségről!

Harry nem tart sminkes cuccokat egyik szekrényében sem, úgyhogy be kellett érnek azzal, hogy hideg vízzel leöblítettem az arcomat, a szempilláimat sorba rendeztem és a hajamat az ujjaimmal egy kontyba rendeztem, amit felgumiztam. Kiszáradt arcomat egy Nivea kézkrémmel kentem be, még bontatlan volt, úgy látszik Harry nem az a nagy krém-fan.

Amikor következőnek a tükörbe néztem, már egy viszonylag ápolt, a "szomszéd lány a környékről" stílusú Brooke-val találtam magamat szemben.

Talán én vagyok az az egyetlen ember a földön, aki ennyire ragaszkodik a fogmosáshoz. Minden lépésem után azt érzem, hogy fogat kell mosnom, ez talán egy betegség, pont ezért Harry fogkrémjéből nyomtam egy kicsit az ujjamra és bedörzsöltem vele a fogaimat. Gyorsan leöblítettem, megtöröltem a számat egy törölközővel és kisétáltam a szobából. Az ajtót hanyagul nyitva hagytam, még az ágyat sem igazítottam meg rendesen, csak dobtam egyet a paplanon, amit teljesen össze forgolódtam.

- Reggelt! - intettem oda a pultnál éppen elaludni készülő Niallnek.

- Szia! - dünnyögött, aztán mint egy palacsinta, lecsúszott a székéről és kivonszolta magát a szobából. Mellékesen lepillantottam kávéfőzés közben egy napilapra, de az első szalagcím elolvasásánál megakadt a szemem.

Teljes áramszünet Nagy-Britannia majdnem egész területén!

Felszaladt a szemöldököm, miközben a kezembe vettem az újságot és a már lefőtt kávémat a kezembe véve a pultnak dőltem. Átfutottam a cikket, s egyre több emlék ugrott be. Vagy annyira fáradt voltam az este, hogy mindent elfelejtettem, vagy pedig belőttem magamat. De inkább az elsőt választanám.

- Jó reggelt! - lépett be zihálva Liam. Futóruha volt rajta, lihegve támaszkodott a pultnak.

- Neked is! - mértem végig furán. - Kérsz kávét?

- Nem, út közben vettem egyet a Starbuck's-ban. - biccentett.

- Khm... Út közben? - szaladt fel megint a szemöldököm.

- Igen, reggel hattól hétig járok futni. - mosolygott értetlenül.

- De hát miért nem alszol? És egyébként is... - felnéztem a fali órára-, már 11 lesz.

- Beugrottam Daniellehez, és a kocsijával elvittem Őt egy táncpróbára, aztán amíg visszavittem azt, becsempésztem egy kis ajándékot a lakásába. - nevetett.

- Ja, így már érthető. - bólintottam szarkasztikusan, de Liamnek nem tűnt fel, felballagott a szobájába zuhanyozni.

Csináltam magamnak egy szendvicset, megettem, komótosan otthagytam mindent a konyhában és levágódtam a nappaliban a kanapé elé. 

A fiúk nappalija magas belterű, ugyanis az első emeleti szobákhoz vezető folyosó csak egy korláttal van elválasztva a nappalitól, persze mindezt az első emeleten. Innen a tető kezd lejteni és a vége körülbelül a nappali falától másfél méterre végződik. Nagy ablaktáblák borítják ezt a nagy falat, ami a szintén ilyen magasságú tetővel borított, óriási teraszra néz. A kedvencem a nagy plazma Tv, az óriási fehér kanapé, fotelek, a nagy, fekete zongora és a legfőbb, a távirányítású redőny, amit egy gombnyomással le lehet engedni, vagy fel lehet húzni.

Bekapcsoltam az előttem álló Tvt és valami normális csatornát kerestem. Mindenhol karácsonyi hangulatú műsorok mentek, úgyhogy megállapodtam egy zenés csatornán és visszamentem a konyhába.

Karácsony lévén elkezdtem egy régi bejgli receptet készíteni, s körülbelül három órás főzőcskézés után beraktam a sütőbe és hulla fáradtan lehuppantam a fotelbe a nappaliban és kikapcsoltam a Tvt. Ekkor Liam rontott ki az emeleti szobájából, kivágva az ajtót.

- Brooke! Baj van! - csak a fél szememet nyitottam ki és érdekesen néztem a korlátra tápászkodó fiúra.

- Mi lenne az? - sóhajtottam. Ellökte magát a korláttól, leszaladt a lépcsőn és ijedt tekintettel állt meg előttem.

- Harry eltűnt!

Part 12 ~ Hogy bírjuk ki?

Délután, fél három.

Nem emlékeztem rá, hogy Harryvel aludtam el. Sőt, arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán sikerült valahogy elaludnom. Bizonytalanul szétnéztem, majd lassan felültem az ágyban. Amikor magam mellé pillantottam, olyan érzés fogott el, mintha fejbe vágtak volna. A számhoz kaptam a kezemet. Bizsergő érzés fogott el, ahogy a mellettem fekvő, mély álmait dédelgető Zaynre néztem.

Nehézkesen feltápászkodtam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megálltam a kulcsra zárt ajtó előtt, majd lassan kinyitottam azt és kinéztem a folyosóra. Minden tiszta.

A fürdőszobába úgy rohantam be, mint akit puskából lőttek ki.

Bezárkóztam, majd azonnal a zuhanyzóba álltam be. Meztelenül tűrtem, ahogy a jéghideg víz a hátamra ömlött, majd szépen lassan forró lett. A hajamat megmostam és próbáltam megszabadulni az érintéseitől. Az illatától. A pillantásától. A csókjától.

Fagyosan kikecmeregtem a kabinból, magam köré csavartam egy puha törölközőt és a tükör elé álltam. A hajamat negyed óra alatt megszárítottam és hagytam, hogy egészséges, lenge loknik csavarodjanak bele. A tegnap elfelejtett, minimális sminkemet gyorsan lemostam és csak akkor vettem észre, hogy a fekete körömlakkom teljesen lepattogzott. Nagyot sóhajtottam és pillanatok alatt lemostam a körmeimről a maradványokat.

Kicsit összeszedtem magamat és halkan Harry szobájába lopództam. Néhány ruhámat kiszedtem a szekrényéből - egy bő, krémszínű, kötött pulcsit, aminek az ujját kétszer fel kellett hajtani és a combom közepéig ér, és egy fekete cicanacit-, gyorsan magamra vettem, aztán elővettem a kedvenc, fehér, nyuszis mamuszomat és a hajamat laza kontyba fogtam. 

Lesétáltam a nappaliba és bekapcsoltam a Tv-t, amit halkra vettem és a hírekre kapcsoltam, majd kimentem a konyhába és nekiálltam piskótás, citromos tortát sütni.

Összekutyultam a hozzávalókat, ami a piskótákhoz kell, amikor felkaptam a fejemet egy fontos hírre.

-Fontos hírt kell közölnünk a Nagy-Britannia déli részén élő lakossággal és az előbb említett helyen tartózkodókkal!- feljebb vettem jóval a hangerőt.- Óriási nagyságú vihar és tornádók várhatók az este folyamán az egész országban, ám az esetleges vihar valószínűleg főleg a Londoni-medencét érinti. Kérünk mindenkit, hogy a mentőcsapatokat és az evakuálást segítő önkénteseket az otthonaikban várják, hogy a közlekedés biztosított legyen. A városból kimenni mostantól tilos, mert az egész város lakosságát leellenőrzik és aki nem tartózkodik az otthonában, eltűntnek nyilvánítják. Megértésüket köszönjük, kérem, legyenek türelmesek! És most érkezzen a terítéken lévő műsor ajánló.- az éles témaváltás kicsit meglepett, de azonnal az ablak mellé rohantam és az eget kezdtem kémlelni.

Semmi felhő nem volt, így a hűtőben kezdtem nézelődni tartalékok után. Találtam bőven kenyeret, húsokat, felvágottat, vajat, tojást, meg egy csomó mindent, úgyhogy felkészültnek éreztem magamat.

Visszatértem a tortámhoz, a piskótát bevágtam a sütőbe és amíg az sült, kikevertem a krémes, citromos tölteléket. A kész piskótát félbevágtam, jó vastagon megkentem a sárgás színű krémmel, majd a tetejére illesztettem a piskótalap tetejét. Kidíszítettem néhány szelet citrommal, aztán beraktam az egész finomságot a hűtőbe és a Tv elé kucorodtam.

Egy ideig csak az éppen aktuális zenei csatornák közt kapcsolgattam, de aztán kezdetem megéhezni. Kimentem a konyhába és a hűtő előtt megálltam. Rátámaszkodtam az ajtóra, majd kivettem a tejet és belöktem a hűtő ajtaját. A fiókból kivettem egy kanalat, a csokis müzlit beletettem egy fehér tálkába és nyakon öntöttem tejjel. 

A hideg tej érzése a számban nem volt túl jó, de a fűtésnek köszönhetően nem fáztam. Leültem az egyik fotelba és a Tv lehalkítása után elkezdtem lapozgatni egy Marie Claire magazint. Hamar meguntam, ezért inkább elmosogattam a tálamat és az evőeszközöket, aztán felöltöztem kocogós ruhába és elindultam egy közeli parkba futni. Körülbelül 5 órakor indultam el.

Legalább ezzel is elterelem a figyelmemet mindenről.

* * *

Kipirosodott arccal léptem be a jó, meleg házba. Kicsit csalódottan tapasztaltam, hogy még csak Eleanor sem jött még le. Már jó ideje el akartam neki mondani, hogy Louis megcsalta. Ráadásul velem. 

Jelenleg nagyon szomorú voltam, hogy hazudoznom kellett annak az embernek, aki magától értetődően próbált velem jó viszonyt ápolni, hiszen mi amolyan barátnők vagyunk a fiúk oldalán. És összetartunk. Mi az előbb elmondottakból ítélve a lehető legfelszínesebb barátok vagyunk.

Felmentem a lépcsőn, majd először Zayn szobájához mentem. Résnyire nyitva volt az ajtó, így benéztem. A helyiségben éppen egy halk, elfojtott, de igen fontosnak tűnő vita folyt. 

Zayn az ágyon ült, két könyökét a térdére helyezte és az állát az összekulcsolt kezeire fektette, pihenésképp. Előtte Harry és Louis ingerülten mutogatott és próbált nem túllépni a suttogó ordibálás hangnemét.

- Ez így nem mehet tovább! Itt mindenki őszinte, csak Te nem!- emelte fel a hangját Harry, amikor Zayn csitította Őket.

- Mi az, hogy én vagyok az, aki nem őszinte?! Tudtommal Te voltál az, aki először megtudta, hogy én és Brooke egymásba gabalyodtunk!- érvelt Lou is. Nagyot nyeltem, amikor Zayn felállt. Már azt hittem, hogy kitálal arról, ami köztünk van, de nem. Az ajtó felé indult és kinyitotta.

Értetlenül nézett rám, majd észbe kapott és mintha mi sem történt volna, behajtotta az ajtót.

- Brooke! Én azt hiszem, hogy mostanra már mindenkinek el kell árulnia a titkait. Teljesen össze kavarodott minden.- sóhajtott. Hümmögve hozzábújtam, de amikor nem messze tőlünk kinyílt egy ajtó, Zayn ellépett Tőlem és a mellettünk lévő ajtó mellé elhelyezett nagy virág mögé tolt.

- Hali, haver!- pacsizott le Niallel.- Hova-hova?

- Szerinted? A konyhába.- mindketten felnevettek.

- Jövök én is!- indult meg Zayn, miután sokatmondóan rám nézett.

Dobogó szívvel figyeltem a két srácot, ahogy eltűntek a lépcsőfordulóban. Visszamentem az ajtóhoz és a résen benézve hallgattam tovább az eseményeket.

- Eleanor nem hülye. Biztos, hogy már rájött valamire. El kell mondanunk!- erősködött Harry.

- De azt ugye tudod, hogy Brooke nem veled akar lenni, hanem velem. És Téged csak kihasznál, hogy a közelembe férkőzzön.- emelte fel a hangját Louis is. Ledöbbentem. Még hogy én kihasználtam Harryt?! Na jó, való igaz, hogy először kihasználtam, mert felejteni akartam Louist, gondoltam magamban.

- Még van képed ezt mondani a barátnőmről?- hördült fel Harry. Amikor Louis kontrázni kezdett, Harry keze a magasba emelkedett és egy erős ütéssel Louis arcába ütött. Louis meghökkenve hátrált az ajtó felé, majd prüszkölve sarkon fordult és az ajtó felé jött. Vagyis felém. 

Amikor észbe kaptam, már nyílt az ajtó és én még időben a virág mögé ugrottam.

- Louis!- szólt Harry az ajtóban megjelenő Lou után. Én csak még jobban a falhoz simultam és lassan lecsúsztam félig guggolásba, félig állásba, hogy még csak véletlenül se vegyenek észre. Egy nagy, sötétvörös virág mögül néztem fel Harryre, aki éppen akkor lépett ki a szobából.

- Tudod mit?- fordult meg Louis, hogy Harry szemébe nézhessen.- Megdögölhetsz!

Azzal a lendülettel, ahogy kijött, Louis el is viharzott. Harry vissza indult a szobába, de inkább megállt és a falnak támaszkodott. Érezhető volt, hogy próbált a lélegzetén lassítani.

Én még mindig a növény mögött kuporogtam és a lehető legjobban próbáltam magam takarásba hozni.

 Zayn ajtajától kicsit odébb kinyílt egy másik, amin Liam lépett ki.

Harry becsukta Zayn ajtaját, majd Liam mellett beszélgetve lementek. 10 perc múlva mély levegőt vettem, gyűjtöttem egy kis erőt, majd felegyenesedtem és bementem a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, lemostam a sminkemet, kivasaltam a hajamat és felkentem az arcomra egy leheletnyi alapozót. Ezek után bekentem a számat ajakbalzsammal és kifestettem a szempilláimat ébenfekete szempillaspirállal. Elégedett voltam magammal, így felvettem a kocogás előtt levett, szinte érintetlenül hagyott fehér toppomat, krémszínű, lenge, kötött pulcsimat, meg a fekete cicanacimat.

Megmostam a fogamat, megigazítottam a szoros lófarokba fogott hajamat és a számon lévő balzsamot, majd lementem a többiekhez.

Liam tévét nézett a nagy, hófehér bőrkanapén, mellette Harry, akinek a másik  oldalán Niall evett éppen egy nutellás-ketchupos-uborkás óriásszendvicset. Louis kényelmesen heverészett az egyik fotelban, a másikban meg a lábát pihentette és tizedjére is lemondta Niallnek, hogy Ellének foglalja a helyet. Én ezért Zayn mellé huppantam le és próbáltam lekötni magamat egy vígjátékkal.

* * *

- Fiúk! Fiúk! Esik a hó! Esik a hó!- ugrott fel Niall. Mindenki az ablak felé kapta a fejét. A hó óriási, sűrű pelyhekben esett. Szakadt.

Felálltam és kicsit aggódva tekintettem fel az égre.

- Mi a baj, Kicsim?- állt fel Harry aggódva. Nem reagáltam, csak néztem a havas kertet, Louis viszont csak fújtatott egyet és kiviharzott a konyhába.

- Ja, semmi!- fordultam meg és egy mosolyt erőltettem az arcomra.

- Valami történt?- vonta össze a szemöldökét Liam. Valószínűleg Louis háborgására célzott, de én elárultam azt, amitől valójában tartottam.

- A hírekben bemondták, hogy óriási viharra kell számítani! Annyira súlyos a helyzet, hogy délután elkezdtek evakuálni, de nem mindenkit tudtak kimenekíteni a házaikból, úgyhogy akik még az otthonaikban vannak, ne is menjenek sehova.- tájékoztattam.

- Értem. Akkor megyek és bezárom a garázskaput, meg a bejárati ajtót, hogy senki ne menjen sehova- állt fel Liam, aztán kiment az előszobába és utána a garázsba.

Ezalatt az 5 perc alatt már vagy 5 centi hó leesett, aminek hatására Niall ugrálva követelte, hogy menjünk hó csatázni.

- Nialler! Nyugi! Kicsit később kimegyünk!- nyugtatgatta Zayn a szőke bandatagot. Szótlanul ültem Harry mellett és néztem a havas tájat, meg a magát kínáló, fedett teraszt, ahova nem esett be a hó.

- Éhes lettem!- nézett rám Niall. Nevetve megráztam a fejemet, kimentem a konyhába, kivittem 7 tányért, meg villákat és poharakat, majd vízzel, üdítőkkel és az érintetlen citromtortámmal tértem vissza. Ekkor már Liam és Louis is a köreinkben volt. Eleanor két pillanat múlva megérkezett. A teraszajtón keresztül.

- Édesem! Te mégis mit kerestél kint?- érdeklődött Louis.

- Áh, haza mentem és hoztam magunknak ruhát. Neked is Brooke, mert már le van zárva minden és nem mehetünk haza a lakásainkba egy ideig.- szedegette ki a hajából El a csimbókokba állt havat.

Louis fontoskodva elvette a barátnője kabátját, felakasztotta kint a fogasra, majd bekapcsolta a tévét. Éppen az időjárásról közöltek le híreket.

- Ebből sem tudtunk meg újakat!- forgatta meg a szemét Zayn unottan, majd átkapcsolt egy zenecsatornára.

A lámpák egyszer csak lekapcsolódtak, majd vissza, mintha érintkezési problémáik lettek volna. Majd megint. Két perc múlva az egész ház sötétségbe borult. Az egész város a sötét rabja lett egy pillanat alatt.

Part 11 ~ Húzd ki magad és kitartás!

~ Zayn Malik ~

Ki gondolta volna, hogy pont én, aki az egész életét a barátnőjével képzelte el, most elbizonytalanodtam? Most az egyszer megint úgy éreztem, mint régen, még otthon...

Leroskadtam az ágyamra és az árnyékomat bámultam a sötétítők által okozott félhomályban. 

London és az X-faktor nekem egy volt azzal, hogy egy új életet kezdjek. Senki nem ismert erre felé és ugyan a szüleimet hátra kellett hagynom, ezt kellett tennem. Tudom, hogy Bradfordban nem lettem volna sem én, sem a családom biztonságban. Elbasztam az életem. És most még Brooke is belecsöppent a dolgok sűrűjébe.

Idegesen a két tenyerembe temettem az arcomat és mély lélegzetvételekkel próbáltam egy kicsit lenyugtatni a dübörgő szívemet.

Kopogtattak.

- Igen?- szólaltam meg új erőkre kapva.

- Zayn! Reggeli!- nyitott be Liam frissen. Ha Ő friss, én is felfrissülök.

- Jövök!- álltam fel.- Csak keresek valami ruhát.

Az ajtó becsukódott, én meg megkerestem a szürke melegítőnadrágomat és egy fehér, feszülős pólót. A hajamon csak egy picit alakítottam, aztán kimentem a folyosóra. Louis ajtaja előtt megtorpantam. Gondoltam, benézek hozzá, hogy nem kér e valamit, de végül mégis ráhagytam a dolgot Eleanorra.

Már a lépcső aljában megéreztem a jó illatokat. Emellett Brooke csilingelő, boldognak tűnő hangja csendült fel, ahogy valamin éppen nevetett. Mély levegőt vettem és bementem a szobába.

Brooke arca azomban furcsa volt, nem is tükrözött valódi érzelmeket, minden mosolya halvány volt és a hangja is remegett, amikor próbált vidám lenni.

Valami nem volt rendben vele és ez nagyon nyugtalanított.

- Jó reggelt, haver!- állt fel Harry és szórakozottan lepacsizott velem. Gyanúsan méregettem, de a hangulat jó volt, ezért valamennyi rám is átragadt. Brooke csillogó, sötétbarna szemeivel a pultnak háttal támaszkodott meg és éppen egy nagy pohár vizet próbált meginni, de Niall hülyeségei miatt inkább félrenyelte  az, minthogy megitta volna.

Ahogy elmentem előtte, megcsapott az üde, de mégis csodálatos illata. Mámorosan sétáltam tovább a hűtő felé és közben próbáltam leküzdeni a görcsbe rándult gyomromat. Ha rágondolok, mindig ez van.

A hűtő tele volt finomabbnál finomabb kajákkal, ezért pár lekváros üveget kipakoltam a pultra, meg a vajat is kitettem oda és egy vajazókés után kezdtem kutakodni a fiókban.

- Várj, Zayn! Pirítóst szeretnél?- tette le a poharát Bo.

- Igen.- válaszoltam, miután megint éreztem a gyomorgörcsöt kialakulni.

- Hagyd csak! Megcsinálom én.- fordult meg és két szelet toast kenyeret tett a pirítós sütőbe. Amikor azok már ropogósra sültek, berakott még kettőt és az előbbieket egy tányérra helyezte.

Én közben leültem Harry és Liam közé és Niall egyik Loutól tanult viccét hallgattam. Fél szemmel még mindig Brooke egyszerűen csak csodálatos mozdulatait figyeltem.

Vékonyan megvajazta a pirítósokat, aztán kivette a másik két, elkészült kenyérszeletet is a pirítós sütőből és a többi mellé helyezte. Amikor azokra is felkerült a vaj, az olvadt vajas toastokra kanalazta a külömböző lekvárokat, amiket a késsel eloszlatott.

A tányéron lévő reggelimet még nem adta oda, lefőzött még egy adag kávét, meg felforralt egy jó nagy adag teavizet és hozzánk fordult.

Annyira elbambultam rajta, hogy észrevette, hogy figyelem. Elkaptam a tekintetem róla és  Niallra összepontosítottam.

- Kávét, vagy teát kértek?- nézett végig rajtunk kérdőn.

- Kávé!- jelent meg Elle az ajtóban, majd felült a pultra.

- Teát.- Harry.

- Én kakaót.- nyújtotta ki a nyelvét Niall.

- Kakaó!- kiáltott fel Liam is.

- Teát.- mosolyogtam rá Bora, Ő meg viszonozta.

- Lou is inna valamelyiket?- Bo megint olyan aranyosan kérdőn nézett Elre.

- Szerintem Ő is teát kér.- bólintott Eleanor.

Brooke kiöntötte a gőzölgő vizet három bögrébe és mindegyikbe egy epres filtert tett. Az üvegből készült, hosszú kávénak kitalált bögrékben elkezdett kiszivárogni egy vöröses folyadék. o gondoskodott El kávéjáról, meg a másik két fiú kakaójáról. Valamit nagyon kotyvasztott, majd két bögrében, egy-egy kanállal a fiúk elé rakta az innivalójukat, tejszínhabbal megspékelve.

Mi is megkaptuk a teáinkat, kávéinkat, Eleanor pedig felment Louist leellenőrizni.

- Köszi!- vettem el Brooke kezéből a tányéromat, meg a bögrémet, aztán felálltam.- Ülj le ide!- mutattam a székemre. Szabad hely már nem volt, így mielőtt ellenkezni kezdett volna, kikerültem és felültem velük szembe a pultra. 

Beleharaptam a ropogós pirítósokba, aztán a teából is ittam. Szépen lassan elfogyott a tányéromról és a bögrémből minden.

Amikor sunyin Brooke felé néztem, elkapta rólam a tekintetét.

Tehát engem figyelt.

~ Brooke Smith ~

Zayn rám nézett. Enélkül a pillantás nélkül is olvadoztam, amikor titkon megfigyeltem, hogy mindig engem néz.

Olyan gondoskodónak, gyengédnek képzeltem el Őt, vele szemben Harry viszont olyan volt, mint egy kisgyerek.

Elvettem Zayn elől a tányérját és a bögréjét, amit halkan megköszönt. Elmosogattam. A tekintete élesen fúródott az arcomba. Ugyan csak oldalról látott, de meglehetősen zavarba hozott.

Megpördültem a tengelyem körül és a szemébe néztem. A nagy, sötét barna szempárnak esélye sem volt elszakadni az enyémtől. A többi srác nevetése, hangoskodása, ugrálása szépen lassan halkult, majd teljesen megszűnt. A tér, amiben voltunk, mindent kitörölt közölünk. Ott volt Ő is és én is. Csak a többiek ne lettek volna ott! Kiszáradt szájjal gondoltam arra, hogy most akár vele is együtt lehetnék. Szorosan lehunytam a szememet és hirtelen visszatért a zaj körénk.

Bizonytalan léptekkel megindultam a lépcső felé.

- Elmegyek zuhanyozni.- szóltam oda Harryhez, de természetesen nem figyelt rám, ahogy Zaynen kívül senki. Ahogy reméltem, Zayn is felállt és folyamatosan figyelve követett a nappaliba. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és szapora léptekkel a nyitott ajtajú szobája felé suhantam.

~ Zayn Malik ~

A lépcsőfordulóban a szemem elől vesztettem. Amikor felértem az emeleti folyosóra, csak a szobám ajtajában eltűnő, dús barna haját láttam. Izgatottan mentem be a rezidenciámra, de nem láttam sehol. Magam mögül a kulcs hangját hallottam meg, ahogy elfordult a zár.

Megpördültem. Ott állt. Hevesen lélegzett és kicsit hasonlított egy ijedt nyuszira.

Kecsesen lépkedett oda hozzám. A szívem úgy dübörgött, hogy féltem, hogy meghallja. Igéző tekintetét követve már teljes egészében előttem állt. Jóval alacsonyabb volt nálam, így fel kellett néznie, hogy láthasson.

Magában tépelődve, lehunyta a szemeit és lehajtotta a fejét. Abban a pillanatban szörnyű volt, hogy megszűnt köztünk a szemkontaktus.

A mutató és a középső ujjammal az álla alá nyúltam és óvatosan felemeltem a fejét. Engedelmesen rám nézett. Szemei az enyémek és a szájam közt ingáztak. Egy enyhe fuvallat azt súgta, hogy kerüljek minél közelebb hozzá.

Lassan közelebb léptem hozzá és megvártam, még tétován megszüntette a testünk közt a távolságot. A szemei az enyémbe fúródtak és megteltek könnyel. A dobogó, hozzám simuló, meleg test olyan törékeny volt, mint egy nyárfalevél. 

Remegő kezemmel megcirógattam az arcát, majd végig simítottam a haján. Kezdett minden eltörpülni köztünk. A hangok összemosódtak, majd megszűntek. Az utcán eljáró autók hangja megsemmisült.

Lábujjhegyre állt és lassan, de nagyon óvatosan egy apró, aranyos puszit lehelt a szám sarkára.

Megbabonázva közelebb húztam az arcát az enyémhez és a legfinomabban a számat a szájára tapasztottam. Mézédes ajkai elnyíltak, szemünk pedig lassan lecsukódott.

Nyelvem lassú, romantikus táncot lejtett az övével. Apró kezével átkarolta a nyakamat és vékony, hosszú ujjaival a hajamba túrt. Belemarkolt a hajamba és gyengéden közelebb vont magához. Készségesen még közelebb léptem hozzá.

Csókunk hosszú percekig eltartott, majd levegő szűkében elvált az ajka az enyémtől. Mély levegőt vettem és zihálva a homlokának döntöttem az enyémet. Mentás lehelete csiklandozta a bőrömet és közben forró nyomot hagyott a lelkemben.

~ Brooke Smith ~

Percekig csak simogatta az arcomat és a hajamat. Nagy szemei közben nem szakadtam el az enyémtől. Aprót ugrottam, Ő pedig a két lábamat megfogta és hagyta, hogy a dereka köré csavarjam a saját lábaimat.

Megfordult és nagyon óvatosan, akár egy hópihét, lefektetett az ágyra. Megtámaszkodott fölöttem és megint megcsókolt. A mámorító pillanat percekig tartott. Lefeküdt mellém, felemelt megint és az egyik párnára helyezte a fejemet. Ő is mellém feküdt és szorosan magához húzott.

Lábaink teljesen összefonódtak. Bal kezével a fejem alatt átkarolt és megvárta, még a mellkasához bújok és a jobb kezét összekulcsolta az én jobbommal. 

Ujjaink szinte egybeforrtak, olyan tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Halványan elmosolyodtam a gondolaton, hogy a sok férfi közül Zayn már csak egy csókkal is magába ejtett. A bal kezemet a szívére helyeztem, majd feljebb csúsztam picit és a saját mellkasomat az övéhez illesztettem. 

A lábunknál lévő, puha sötétkék plédet ránk húzta, majd amíg el nem aludtam, apró csókokkal hintette be a homlokomat és a hajamat.

Part 10 ~ Ez is csak miatta van

Leültem Perrietől tisztes távolságban, pontosan a már a szívembe zárt fotelomba.

- Szép lakás! A miénk már be lett lakva! Egyszer gyere át és nézd meg!- Perrie a körülményekhez mérten nagyon is rendes volt, és még mosolygott is!

Egy picit még magyarázott arról, hogy az a halála, ha Leight nem teszi a helyére a hajvasalóját, majd kimentettem magam a történetáradat alól.

- Öhm... Perrie! Kérsz valamit inni?- álltam fel. 

- Igen, egy pohár vizet!

Kiszambáztam a konyhába, majd töltöttem két nagy pohár friss ásványvizet, majd visszamentem a szobába. Perrie gyorsan megitta a vizet, aztán a barátnői felelőtlenségére hivatkozva visszament a saját rezidenciájukra. 

Szaggatottan fújtam ki a levegőt a tüdőmből. Végig idegtépő volt az egész beszélgetés és Perrie mézesmázossága. Végül inkább megpróbáltam nem rá koncentrálni, kivittem a konyhába a két poharat és elmostam az összegyűlt edényeket. Kimerültnek éreztem magamat. Minkét kezemmel rátámaszkodtam a konyhapultra, majd az egyik fiókból kivettem egy fájdalomcsillapítót.

Bevettem két apró kapszulát és ittam rá egy nagy pohár ásványvizet. Kidobtam a kiürült flakont, amikor a telefonom megszólalt a nappaliból. Kimentem, majd kótyagos fejjel emeltem a fülemhez.

- Igen?- megforgattam a nyakamat és hallgattam, ahogy ropog.

- Szia, Brooke!- szólt a telefonba Liam.- Liam vagyok, Harry adta meg a telefonszámodat. Louisról lenne szó.

- Mi van már megint?- kérdeztem fortyogva a gyakorlatilag semmit sem vétett sráctól.

- Louis. Teljesen berúgott és folyamatosan azt mondogatja, hogy beszélni akar veled. Megtennéd, hogy átjössz?- a hangja érzékelhetően aggódó volt.

- Hogyne, persze!- sóhajtottam nehézkesen.- Indulok!

- Köszönjük! Rendelek Neked egy taxit! Szia!- gyorsan lecsapta a telefont, az enyém pedig szaggatott sipákolással jelezte, hogy a hívást megszakították.

Fáradtan felálltam, majd amíg lefőztem egy nagy adag fekete kávét, átöltöztem egy kényelmes, sötét farmerba, egy fekete toppba és egy fehér pulóverbe. Kikészítettem egy magas szárú, piros Converset az ajtó elé, aztán megittam a gőzölgő italt. A csészét elraktam a mosogatógépbe, aztán zsebre vágtam a telefonomat és egy kis pénzt, aztán egy sötét napszemüveggel a birtokomban elindultam az előtérbe. A liftben megigazítottam a hajamat, aztán a hallban leültem egy kanapéra és az éjjeli London forgalmát kezdtem figyelni.

A taxik folyamatosan váltották egymást, míg egy a sok közül megállt és sokáig nem szállt be senki.

Felálltam, elköszöntem a recepcióstól, aztán beültem a fekete taxiba. 

Az utam csendben telt, fél óra múlva pedig egy nagy, fehérre vakolt ház előtt fékezett le az autó. Átadtam az utam árát, de a sofőr nem akarta sehogy sem elfogadni.

- Kérem, kisasszony! Engem már kifizetett egy úr, aki rendelte Önnek a taxit!- az idősödő ember nevetve eresztett utamra. Belöktem volna a kerti kaput, de nem nyílt. Hátrébb léptem, aztán megkerestem a kaputelefont. Megnyomtam az egyetlen gombot a fém csengőn, majd azt füleltem, hogy beleszól-e valaki.

- Igen?- hallottam meg egy hangot végre.

- Brooke vagyok!- sóhajtottam unalmasan, majd a sercegő hang hallatán lenyomtam a kovácsoltvas kapu kilincsét és beléptem. A súlyos kapu nehézkesen bezáródott, majd a sercegés is abbamaradt.

Elindultam a nagy, fehéres járókövekkel kirakott úton, a gondozott kerten keresztül. A sötétben csak a nagy, fehér, üvegezett ajtó melletti két lámpa világított, néhány ablakot leszámítva a sok közül. Gondoltam, hogy ha már ilyen felszerelten védik a házat, a bejárati ajtó már nem lesz bezárva. Ezért hát halkan elforgattam a kilincset és beléptem a meleg előszobába. 

Jóleső meleg csapott meg, enyhe narancsos illatossággal. Sok cipő rendezetlenül volt ledobálva az ajtó által eltakart cipőtartón, ahova én is leraktam a saját cipőmet. Halkan bezártam magam mögött az ajtót, majd felakasztottam az utólag magammal hozott bőrdzsekimet is.

A bejárati ajtó bal oldalán volt a cipőtartó és a fogas, ami mellett egy fehér ajtó nyílt. A jobb oldalán a szobának egy átjáró vezetett feltehetőleg a konyha felé, középen pedig egy boltív a nappaliba nyílt.

Ráléptem a vastag, sűrűn szedett, puha körszőnyegre, ami a szoba közepén ékeskedett. Rájöttem, hogy a kellemes meleg egyébként a padlófűtésnek köszönhető. Behajoltam a nappaliba, ahol éppen egy rövid, világosbarna hajú fiú rohant el, telefonnal a kezében.

- Oh, Dan, majd később visszahívlak!- állt meg, amikor észrevett.- Szia, Brooke!- köszönt nekem Liam.

- Szia, Liam! Louis?- hamar túl akartam lenni az egészen.

- A szobájában. Az emeleten a harmadik szoba.- bólintottam, majd a nappalin keresztül felmentem az emeletre és megkerestem azt a bizonyos ajtót.

Kopogtattam, majd benyitottam. Éppen Niall ült bent a szobában és azt magyarázta Louisnak, hogy én mindjárt itt is leszek.

- Sziasztok!- köszöntem nekik is, majd félre álltam az útból, ugyanis Niall az éhességére hivatkozva magunkra hagyott.

Louis az ágyban feküdt, begubódzva a takarójába, mint egy szerencsétlen bogár. Próbáltam nem szánakozva ránézni, de a falfehér arca, a nagy, vörös szemei és a remegő kezei csak erre sarkalltak. Hogy ne álljak olyan bambán a szoba sarkában, kinyitottam az összes ablakot, ugyanis borzalmasan büdös volt már bent.

- Bo?- szólalt meg nyöszörögve.

- Igen?- fordultam meg, de a szemkontaktust kerültem.

- Leülsz?- kínált nekem valami helyet. A foteljében mosatlan alsóneműk tucatjai hevertek, így inkább az ágyra ültem.

Felült, majd észrevétlenül egyre közelebb ült. Egyre közelebb.

Kínosan éreztem magamat. Hát még akkor, amikor letámadott és hevesen csókolni kezdett. Próbáltam eltolni magamtól, de nem eresztett, csak maga alá gyűrt. 

Ha valaki nem avatkozott volna közbe, még meg is erőszakol.

Nyöszörögve próbáltam segítségért kiáltani, amikor nyílt az ajtó. Harry lépett be rajta, mit sem sejtve.

- Louis! Itt a szend...- elképedve odarohant az ágyhoz és az összes erejét beleadva lerántotta rólam a teljesen belőtt haverját.

Szitkozódva kivitt engem, aztán a saját szobájában lefektetett az ágyra.

- Ne haragudj! Többet ilyen nem fordul elő.- szabadkozott. A fekvő helyzetemből fel akartam ülni, de nem hagyott, óvatosan visszanyomott a párnák közé.- Kérsz valamit enni, inni?

- Ásványvizet!- mosolyodtam el az arca láttán. Sütött róla az aggodalom.- Hol a mosdó?- a kérdés elég kínos volt számomra, de Ő csak egy ajtóra mutatott a szoba másik felében, aztán kiment.

Felkeltem és betámolyogtam a helységbe. Koránt sem volt kicsi, de most nem ezzel foglalkoztam, hanem hogy rendbe szedjem magamat. Kimostam a számat, összefogtam egy hajgumival a hajamat, aztán egy kicsit megmostam az arcomat. A tükörképemre meredve hallgattam, ahogy a szívem még mindig egyenletlenül dübörögve majd' kitör a helyéről a nagy ijedtség közepette.

Viszonylag gyorsan leértem a konyhába, ahol Niall egy extra nagy szendvicset készült elfogyasztani, Zayn a telefonjával babrált, Liam az ablakon tekintgetett ki, Harry pedig éppen egy mentes és egy buborékos ásványvízzel a kezében hezitált.

- Buborékos!- törtem meg a feszült csendet. Niall megkínált a szendvicséből, de amikor megláttam a méz, az uborka és a Nutella összekutyult egyvelegét, elment az étvágyam. Körülbelül 10 perc múlva Louis jött be kómás fejjel a helyiségbe. Harry fújtatva távozott, én meg csak nagy csöndben ittam a vizemet és próbáltam nem észrevenni a többi fiú értetlenkedő tekintetét.

- Ööö... Srácok!...- Louis hirtelen rosszullétre panaszkodott, majd mikor Liam késve, de reagált, Lou szép szavakkal is mondva körbehányta a fél konyhát.

- Én inkább kimegyek!- fogta be az orrát Zayn és Niallel együtt leléptek a színről. Én undorodva elfordultam, Liam meg elkísérte Louist a fürdőig. Egyedül maradtam Louis hányásával. Jobbnak láttam, ha most én is messzebb kerülök a bomba által sújtott övezetből és megkerestem Zaynt és Niallt.

Nem sokkal utánam Liam és Harry is csatlakozott hozzánk.

- Ki takarítja fel?- ez volt az első kérdésem.

- Felhívom Eleanort, hátha Ő tud segíteni!- pattant fel Liam, majd elvonult telefonálni. Niall el volt foglalva a szendvicsével, Harryt lekötötte a Spongebob, Zayn meg jobbnak látta hallgatni.

- Na, fiúk, lányok! El 10 percen belül itt lesz és feltakarítja a... khm... Louis hátrahagyott melléktermékét. 

- Hű, ez szuper!- dünnyögtem félhangosan. 

A hátralévő időben Liam vitt fel inni Louisnak, Niall lement lefeküdni, vagyis chatelni Ellievel, Zayn, Harry, meg én tovább bámultuk a Tv-t. Csengettek. Senki nem mozdította a seggét, ezért én fáradtam ki az előszobába kinyitni a kaput a kapucsengővel, majd kicsit szorongva Louis barátnője, Eleanor elé mentem. A lépcső előtt vártam, amíg beért a kertbe.

- Szia, Brooke vagyok! Neked csak Bo!- nyújtottam kezet.

- Szia! Én Eleanor vagyok! El, vagy Elle! Ahogy tetszik! Louis mesélt már rólad! Harold barátnője vagy?- állt meg velem szemben kicsit lihegve.

- Igen.- nevettem fel mosolyogva. Elle bement a konyhába és hozzálátott eltakarítani a nem kívánatos dolgokat, majd felment Louist megnézni. 

Ahogy kiderült, Liam, Niall és Zayn is aludni ment, csak Harry várt rám álmos fejjel.

- Menjünk aludni!- karolt át, majd a lépcsőn szorosan mögöttem követett a szobájába. 

Más alkalommal ellenkeztem volna, hogy nála aludjak, de most fáradt voltam. De nagyon.

Egy szürke pólót kaptam Tőle kölcsönbe, amit felvettem, majd bebújtam mellé az ágyba és hozzásimulva hajtottam a fejemet a mellkasára.

A szíve fél óra elteltével már egyenletesen dobogott, amikor az én szemhájaim is mámoros állapotban lecsukódtak, hogy zavartalanul aludhassak.

Part 9 Egy új kezdet

Lassan sétálgattam az utcákon, s azon elmélkedtem, hogy az égiek mindenkinek ugyanolyan sorsot szánnak, vagy pedig van, akivel még a poklot is megjártatják, hogy más minden földi jót a magáénak tudhasson.

A szél néhány korai hópelyhet fújt az arcomba, ami Londonban gyakran megesik. Megtöröltem a hajamat, majd kihalásztam a kedvenc, fekete, bolyhos sapkámat a táskámból és a fejemre húztam. Kellemes meleg árasztott el, amikor már éreztem a fejemen a védelmező melegséget.

Egy új számot dúdolgattam Avicii-től, majd, elővettem a pénztárcámat és nyugtáztam, hogy van elég pénz nálam. Bementem egy sarki közértbe, majd vettem egy extra nagy csomag Haribo-t, s egy park irányába indultam.

Ledobtam magamat az egyik padra, majd a gumicukrot rágcsálva néztem a kihalt utcákat, a sárguló levelű fákat, a néha-néha előbukkanó, siető embereket, nagy, fekete kabátban és az ezen a környéken ritka autókat.

A tekintetem megakadt valamin. Egy eladó házat hirdető tábla lógott egy magas épület második emeleti ablakában. Elgondolkoztam, majd felugrottam és visszamentem a boltba.

- Ezt kérem!- mosolyogtam rá kedvetlenül az idős nénire, majd leraktam néhány napilapot a pultra.- Ja, és szeretnék egy filcet is!- intettem. A kissé kövérkés hölgy eltűnt a raktárban, majd egy fekete filccel tért vissza.

- Nincs ára, Önnek adom! Itt úgysem kell. Ne költsön ilyen felesleges dolgokra egy fontot se!- legyintett.

- Oh, ez nagyon kedves Öntől!- mosolyodtam el, aztán megpillantottam egy doboz bonbont.- Az a bonbont is elvinném!

Már minden egy zacskóban figyelt, majd leraktam a pultra 10 fontot, s a csokit a néninek nyújtottam át.

Tíz percnyi győzködés után el is fogadta, majd mehettem utamra, vissza a padhoz. Leültem, majd jobban begomboltam a kabátomat. A jobb lábamat átvetettem a másik felett, majd elkezdtem eladó lakásokat keresgélni. Hamar találtam egyet, amelyik London legnagyobb parkjának és az Oxford streetnek a sarkán található. Az ára már nem mindenkinek való, inkább a tehetősebbek lakják azt a környéket, így teljes nyugalomban lehetek majd.

Tárcsáztam a mellékelt mobilszámot, majd megvártam, amíg egy kedves hangú hölgy felvette a készüléket.

- Jó napot kívánok!- köszöntem.

- Szép napot! Mrs. Beeds vagyok, miben segíthetek?

- Van itt, egy lakás, ami érdekelne.- bediktáltam mindent, ami az újságban volt, aztán lebeszéltem egy fél órával későbbi időpontot a hölggyel.- Akkor fél óra múlva!

Letettem a telefont, majd mindent betettem a táskámba és egy taxival az Oxford streetre vitettem magamat.

Egy régi stílusú, de felújított, krémszínű ház előtt álltam, ami körülbelül 5 szintes lehetett. Lent egy recepció volt, vagyis inkább porta, meg egy uszoda, s egy edzőterem, külön helységekben. Egy mélygarázs is helyet foglalt a ház alatt, valamint egy kis belső kert.

Amíg Mrs. Beeds-re várakoztam, megnéztem a modern, világos ajtókat és ablakokat, valamint a főbejáratot. Már most imádtam.

Nagy, kétszárnyú, üveg ajtó, mellette sötét fa cserepekben méregzöld tuják, s az ajtó előtt egy makulátlan, sötét barna lábtörlő. Minden olyan gondozott volt. Ebben a pillanatban megjelent Mrs. Beeds is.

- Üdvözlöm!- fogtam kezet vele.

Először bemutatott a portásnak, aztán végigvezetett az aulán. Volt ott egy kényelmesnek tűnő bőr kanapé, meg egy modern kávéfőző, mindez az ajtó bal jobb oldalán, a sarki részen, nagy üvegablakokkal, a jobb oldali részen meg egy nagy, világos fa pult állt, egy óriási, élénkzöld virággal ékesítve. Két lift vezetett fel az emeletre, meg egy nagy lépcső, ami mellett egy kis üvegasztalon Marie Claire, meg Elle és hasonló divatmagazinok tornyosultak.

Fellifteztünk a 3.-ra, majd egy folyosón végig mentünk és a ház azon az oldalán lévő lakás előtt álltunk meg, ami a parkra, s az Oxford streetre is tekintélyes kilátást kínált.

Az ajtó szintén világos fából készült,  kis fém névtábla várta az új gazdája nevét, egy apró lámpával megvilágítva. Megvártam, amíg Mrs. Beeds kinyitja az ajtót, majd beljebb mentem. Ezek után már csak figyeltem, hogy mi hol van. A bejárati ajtótól jobbra, az ablakos fali részen volt a konyha, világos bútorokkal, letisztult berendezéssel és sok modern berendezési tárggyal. Az előszoba a konyha mellett futott végig, majd a nagy nappaliba torkollott, amiből el lehetett jutni a konyhába. Az előszobából nyílt egy nagy fürdő sarokkáddal, meg két mosdókagylóval és tusolóval. Egy kisebb helyiség volt a mosókonyha, mindenféle ruhák tisztítására alkalmas dolgokkal volt tele.

A nappaliból egy kis beugróban lehetett eljutni a főhálószobáig saját gardróbbal és fürdőszobával, valamint két vendégszobáig, amik egy közös fürdőszobával rendelkeznek és egy kisebb dolgozószobába, ami szinte mindenre jó.

Lehet, hogy a lakás nagynak tűnik nekem, de tusom, hogy a testvéreim sem maradhatnak örökre Victoriánál, szóval Ők jöhetnek, anya meg nem túlzottan fontos. Előszedtem a bankkártyámat és egy hosszabb telefonos ügyintézés után kifizettem az ingatlant. Amikor a kezembe kaptam a kulcsokat, valami furcsát éreztem. Izgatott voltam.

Mrs. Beeds után lementem a hallba, majd ki a nagy ajtón és már új lakóként léptem be újra a ház falai közé. Fellifteztem az emeltre, majd bementem a saját lakásomba. Tapsikolva levetettem magamat a kanapéra, amikor valaki csöngetett. Kimentem ajtót nyitni. Úgy látszik a szomszédok hamar kaptak rólam hírt.

De az ajtóban egy ismerős személy állt. Perrie Edwards mosolygott vissza rám, de amikor meglátott, az arcára fagyott a mosolya.

- Szia, Brooke!- köszöntött, majd beljebb jött az invitálásomra.- Nos, szomszédok lettünk.

Part 8 Azt mondják, ne változz!

Bella úgy nézett rám, mint, aki egy bolond emberre néz.

- Mi van?- csukta be az ajtót, miközben nem veszítette el a szemkontaktust.- És ki az a szerencsés, akivel szerelembe estél?

- Harry!- csaptam össze a tenyeremet. Bella ugrálva megölelt, majd együtt bementünk a nappaliba. A barátnőm karján vagy száz csörgő fém karkötő lógott, miközben mindenfelé hadonászott.

- Ez szuper!- ölelt meg még egyszer.

- Aha! Kérsz kávét?

- Igen!- kimentem a konyhába, kiöntöttem két csészébe egy-egy adag kávét, amibe cukrot és tejet tettem, majd tálcán kivittem Bellához. Éppen a tévét kapcsolgatta itt nekem nagy bőszen.

Levette a saját csészéjét a kezemből, aztán kortyolgatni kezdte. Én is mellé ültem, aztán még egy óráig csak csajos dolgokról dumáltunk.

- Na, Bo! Én most megyek, mert elkések a fogorvostól!- felállt, majd két puszival elköszönt, üdvözölte Harryt, s távozott.

Megráztam a fejemet, hogy kiürítsem belőle az oda nem illő, hangulatromboló gondolatokat, aztán visszamentem a konyhába. Összedobtam egy rántottát, mellé gyümölcsteát tettem, s ezeket mind felvittem Harrynek.

Belopakodtam a szobába, aztán leültem az ágyra, letettem a tálcát és figyelni kezdtem a halvány arcot, amit keszekusza, göndör tincsek szegélyeztek. Mosolyognom kellett, ahogy egy rakoncátlan hajtincs mindig Harold orrára csúszott, aki meg ahogy kifújta a levegőt az  orrán, a haja mindenfelé repült. Aztán a srác mocorogni kezdett mellettem, s a rántotta finom illatára kinyitotta zöldeskék szemeit. 

Álmosan rám nézett, aztán mosolyogva feltornázta magát ülő helyzetbe, majd elkérte a tálcát.

- Köszönöm!- harapott bele a kenyérbe, aztán vett egy falatot a rántottából is a nagy szájába. Szinte már csodálattal figyeltem, ahogy elnyeli a sok kaját.

* * *

Harry fél órával dél előtt elment próbálni, én meg egyedül maradtam a nagy házban. Először kipróbáltam a nappali sarkában ékeskedő fehér hangversenyzongorát, aztán inkább otthagytam a hangszert és a sztárvilág híreit megnéztem, mialatt kilakkoztam a körmeimet a kedvenc fekete L'Oréal Paris körömlakkommal.

Sóhajtozva ledőltem a kanapéra, majd egy kis magányos zenét hallgattam. Apára gondoltam. A könnyeim lassan már apró patakokként cikáztak le az arcomon, úgy ahogy a fekete szemfesték is vékony csíkokban festette be az arcomat. Csak egy mozdulattal letöröltem a könnyeket és arra gondoltam, hogy vajon apa mit gondolhat rólam, ott, ahol most van,

Anyát, akit Ő annyira szeretett, most egyedül hagytam, ahogy a két testvéremet is. Csak bajt tudok keverni, meg szétszaggatni kapcsolatokat.

A csengő éles hangja rázott ki a szürke felhők közül. Megtöröltem megint az arcomat, aztán elindultam a sötét előszoba felé. Fel sem tűnt, de már este 9 is elmúlt. Feloltottam a hall lápáját, hogy ne csak a kinti lámpa által megvilágított magas test árnyékát lássam.

Kitártam a fehérre lakkozott ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Zayn állt a lábtörlőn. Először arra gondoltam, hogy Louis küldte, majd amikor már bezártam volna az ajtót, inkább kitártam. Zayn ázott kabátját felakasztotta a fogasra, aztán a cipőjét levette és a többi mellé helyezte.

- Bemehetek?- nézett hátra, majd a megvilágítatlan nappali felé mutatott. 

- Persze!- intettem, aztán felkapcsoltam az említett helység villanyait, s leoltottam az előszobában lévőket.- Kérsz valamit inni?

Ránéztem az arcára. Csak akkor jutott eszembe a gyatra megjelenésem, amikor ijedten rám nézett.

- Minden rendben?- állt fel.

- Igen... Vagyis semmi sincs rendben!- sóhajtottam.

- Ezért jöttem én is! Tanácsot szeretnék kérni.- nézett fel rám. Lassan leültem mellé, aztán minden figyelmemet felé irányítottam.

- Szóval. Tudod ki az a Perrie Edwards?- kezdte.

- Igen, persze! A barátnőd!- bólintottam.

- Szóval én teljesen összezavarodtam!- hajtotta le a fejét- Perrie mindig aranyos volt, de nem különösebben érdekelt. Aki csak a világon van, mindenki összeboronált minket, Perrie meg azt hitte végig, hogy én terjesztettem ilyen híreket. Egyszer csak kiírta a Twitterre, hogy mi milyen boldogok vagyunk. Férfiból vagyok, így persze belementem, hogy járjunk, de sosem voltam belé szerelmes. A múlt héten meg kiderült, hogy megtalálta a nagymamám régi eljegyzési gyűrűjét, és azt hitte, hogy meg akarom kérni a kezét. Persze meg kellett kérnem Őt, mert már gyakorlatilag mindenki megtudta a "szándékomat". És most jegyben járunk! De mit tegyek, hogy leszálljon rólam?- nézett rám esdeklőn.

- Zayn! Nem tudom! Ha nem akarsz férj lenni még vagy két éven belül, azonnal mondd meg neki, hogy az egész egy nagy félreértés!- biztattam Őt.

- De hiszen akkor összetörne!- csattant fel- Olyan hülye vagyok!- temette az arcát a kezébe, majd a két könyökével megtámaszkodott a térdén.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve közelebb húzódtam hozzá, s megöleltem. 

- Úgyis megoldod, hidd el!- suttogtam. Először megmerevedett a gesztustól, de amikor már elengedtem volna, szorosan a karjai közé font. Éreztem a finom illatát, az izmos karjait a testem körül, s a leheletét a fülem mellett. Mély levegőt vettem, majd átkaroltam a nyakát.

Abban a pillanatban kivágódott a bejárati ajtó, s egy lila hajú lány lépett be. Idegesen nézett hol rám, hol Zaynre, mikor mi ijedten rebbentünk szét.

- Zayn! Nem lehet igaz, hogy nem tudsz igyekezni!- sarkon fordult a csaj, aztán kisétált a lakásból. Összehúztam a pulóveremet a mellkasom előtt, mert a lány hirtelen betoppanása behozta magával a hideg, esős levegőt.

Zayn kétségbeesetten rám tekintett, aztán gyorsan megölelt.

- Sietnem kell!- nyomott egy puszit a homlokomra, aztán kikísértette magát.- Köszönök mindent!

Hálásan rám mosolygott, miközben az a bizonyos lila hajú csaj már ráfeküdt a ház előtt álló Bentley dudájára. Zayn a haját tépve kiment, én meg a fejemet rázva becsuktam az ajtót. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd arra gondoltam, hogy már csak két személy van, akivel összeszűrhetem a levet és akkor hivatalosan is ribanccá kiálthatnának ki a népek. Gratulálok Brooke Smith!

Sajgó végtagokkal feltántorogtam az emeletre, majd megnyitottam a szobám fürdőjében a fürdőkád csapját, s hallgattam a forró víz hangját, ahogy feltöltötte a fehér tárgyat, aminek a szélén ültem. Levetkőztem, majd beleereszkedtem a forró vízbe. Telelocsoltam a kádat fürdőolajokkal és felhabosítottam a vizet.

Ellazulva kitisztogattam a fejemet, a gondolataimat, aztán megmostam a hajamat, megszárítottam azt, majd felvettem egy nagyobb, szürke pólót, meg egy francia bugyit, lementem a konyhába, csináltam magamnak egy kis zabpelyhet, aztán a tállal együtt visszamentem a szobámba, beestem az ágyba és lassan megettem a vacsorámat.

Éppen a Tv-t néztem, amikor hallottam, hogy valaki csöngetett. Átmentem az utcára néző szobák egyikébe, majd a sötétben kilestem a függönyök közt. Louis nagy, fekete kocsija állt a ház előtt. 

Éppen hogy elugorhattam az ablakból, mert felém nézett. Az esőben állt, védtelenül, s folyamatosan nyomta azt a nyomorult csengőt. Már zsongott a fejem a sok gondolattól, míg halkan lementem, majd az ajtón keresztül kiszóltam.

- Mit akarsz?- hangom rideg és bunkó volt, pedig nem akartam ilyennek mutatkozni.

- Beengednél?- hallottam meg a hangját.

- Nem!- ráztam meg a fejemet, majd az ajtófélfának döntöttem. A kezem mindvégig az aranyszínű gombkilincsen pihent.

- Bo! Én... Azt hiszem beléd szerettem!- a szemeim kipattantak, majd az ajtót szinte kitépve a keretéből, kinyitottam azt.

- Tűnj el!- ordítottam teljes erőmből.

Az ajtót teljes erőmből bevágtam, majd sírógörccsel csúsztam le az ajtó mentén a hideg kőre.

Louis árnyéka eltűnt az ajtó elől, majd kicsit később a hátsó ajtón megjelent a srác. Szorosan magához ölelt, majd felemelt. Felbotorkált velem az emeletre, majd az ágyamba fektetett és betakargatott.

A pihe-puha takarók közé fektettem, miközben próbáltam elviselni az ütéseit, amiket rám mért. Dühösen pillantott fel rám, szeméből gyűlölet és undorodás sütött.

- Sajnálom!- hajtottam le a fejemet. Apró kezei hangos csattanással értek az arcomhoz.- Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el!- fogtam meg a kezeit, majd egy csókot leheltem a tenyerébe.

- Te szemétláda! Fogadjunk, hogy Eleanor semmit nem tud, csak nekem esedezel itt bűnbocsánatért!- rántott el a kezeit az enyémből.

- Nem mondtam el neki! De csak azért, hogy megkíméljem.- sóhajtottam. Szeretem Eleanort, de Brookeot is.

- Nincs de! Hazudsz!- kiabált. Még ezer mocskos szót vágott a fejemhez, aztán ellökött az ágytól, ahol térdeltem, majd elfordult és szipogva elaludt. Fél óráig figyeltem a tökéletes arcát, majd leoltottam a halvány fényű éjjeli lámpáját, leültem a földre, hátamat az ágy oldalának támasztottam és gondolkozni kezdtem.

Főként azon, hogy az Isten miért úgy teremtett meg minket, hogy egyszerre több embert is tudjunk halálosan szeretni. Eleanor az életem, de Bo olyan különleges. Az első pillanattól kezdve nagyon megtetszett. 

Valamit tennem kell, hogy nem veszítsem el. Eldőltem az ágy előtt, majd a szőnyegen hajtottam édes álomra a fejemet.

Halkan szuszogva ébredtem. A szemeimet alig bírtam kinyitni, annyit sírtam az éjszaka. Tudtam, éreztem, hogy Louis valahol itt van a szobában. Síri csendben felültem, aztán szétnéztem. Sehol senki. Majd a szekrényemen megpillantottam egy cetlit, rajta egy szívvel, amit aki itt hagyott, a kedvenc rúzsommal rajzolt. Összegyűrtem a papírt, majd a szemetesbe hajítottam. Komoran kezdtem a a ruháim közt válogatni.

Egy fekete bőrhatású cicagatyát, sötétvörös Alone... feliratú pólót és egy bézs színű ballonkabátot vettem fel, majd egy fekete táskába beledobáltam mindenemet, megkerestem a kedvenc, szürkésfekete, kötött sálamat, és magamra öltöttem.

Kifestettem a szememet füstös sminkkel, majd egy kis piros rúzzsal kifestettem a számat, s a hajamat egy hajgumival összefogtam. Felvettem az előszobában egy bézs színű, lapos talpú bokacsizmát, s kiléptem az utcára. Bezártam a házat, majd kiléptem a kapun.

Nem is vettem észre, de vagy 10-12, nálam néhány évvel fiatalabb lány gyűlt körém.

- Te kis csitri! Harry sosem lesz a Tiéd!- szólalt meg az egyik vörös hajú lány.

- Jobb ha befogod, Te büdös ribanc, mert megfojtalak!- mutattam be a középső ujjamat, majd méltóságteljesen odébb löktem néhány utamban álló lányt és elindultam valamerre.