Leültem Perrietől tisztes távolságban, pontosan a már a szívembe zárt fotelomba.
- Szép lakás! A miénk már be lett lakva! Egyszer gyere át és nézd meg!- Perrie a körülményekhez mérten nagyon is rendes volt, és még mosolygott is!
Egy picit még magyarázott arról, hogy az a halála, ha Leight nem teszi a helyére a hajvasalóját, majd kimentettem magam a történetáradat alól.
- Öhm... Perrie! Kérsz valamit inni?- álltam fel.
- Igen, egy pohár vizet!
Kiszambáztam a konyhába, majd töltöttem két nagy pohár friss ásványvizet, majd visszamentem a szobába. Perrie gyorsan megitta a vizet, aztán a barátnői felelőtlenségére hivatkozva visszament a saját rezidenciájukra.
Szaggatottan fújtam ki a levegőt a tüdőmből. Végig idegtépő volt az egész beszélgetés és Perrie mézesmázossága. Végül inkább megpróbáltam nem rá koncentrálni, kivittem a konyhába a két poharat és elmostam az összegyűlt edényeket. Kimerültnek éreztem magamat. Minkét kezemmel rátámaszkodtam a konyhapultra, majd az egyik fiókból kivettem egy fájdalomcsillapítót.
Bevettem két apró kapszulát és ittam rá egy nagy pohár ásványvizet. Kidobtam a kiürült flakont, amikor a telefonom megszólalt a nappaliból. Kimentem, majd kótyagos fejjel emeltem a fülemhez.
- Igen?- megforgattam a nyakamat és hallgattam, ahogy ropog.
- Szia, Brooke!- szólt a telefonba Liam.- Liam vagyok, Harry adta meg a telefonszámodat. Louisról lenne szó.
- Mi van már megint?- kérdeztem fortyogva a gyakorlatilag semmit sem vétett sráctól.
- Louis. Teljesen berúgott és folyamatosan azt mondogatja, hogy beszélni akar veled. Megtennéd, hogy átjössz?- a hangja érzékelhetően aggódó volt.
- Hogyne, persze!- sóhajtottam nehézkesen.- Indulok!
- Köszönjük! Rendelek Neked egy taxit! Szia!- gyorsan lecsapta a telefont, az enyém pedig szaggatott sipákolással jelezte, hogy a hívást megszakították.
Fáradtan felálltam, majd amíg lefőztem egy nagy adag fekete kávét, átöltöztem egy kényelmes, sötét farmerba, egy fekete toppba és egy fehér pulóverbe. Kikészítettem egy magas szárú, piros Converset az ajtó elé, aztán megittam a gőzölgő italt. A csészét elraktam a mosogatógépbe, aztán zsebre vágtam a telefonomat és egy kis pénzt, aztán egy sötét napszemüveggel a birtokomban elindultam az előtérbe. A liftben megigazítottam a hajamat, aztán a hallban leültem egy kanapéra és az éjjeli London forgalmát kezdtem figyelni.
A taxik folyamatosan váltották egymást, míg egy a sok közül megállt és sokáig nem szállt be senki.
Felálltam, elköszöntem a recepcióstól, aztán beültem a fekete taxiba.
Az utam csendben telt, fél óra múlva pedig egy nagy, fehérre vakolt ház előtt fékezett le az autó. Átadtam az utam árát, de a sofőr nem akarta sehogy sem elfogadni.
- Kérem, kisasszony! Engem már kifizetett egy úr, aki rendelte Önnek a taxit!- az idősödő ember nevetve eresztett utamra. Belöktem volna a kerti kaput, de nem nyílt. Hátrébb léptem, aztán megkerestem a kaputelefont. Megnyomtam az egyetlen gombot a fém csengőn, majd azt füleltem, hogy beleszól-e valaki.
- Igen?- hallottam meg egy hangot végre.
- Brooke vagyok!- sóhajtottam unalmasan, majd a sercegő hang hallatán lenyomtam a kovácsoltvas kapu kilincsét és beléptem. A súlyos kapu nehézkesen bezáródott, majd a sercegés is abbamaradt.
Elindultam a nagy, fehéres járókövekkel kirakott úton, a gondozott kerten keresztül. A sötétben csak a nagy, fehér, üvegezett ajtó melletti két lámpa világított, néhány ablakot leszámítva a sok közül. Gondoltam, hogy ha már ilyen felszerelten védik a házat, a bejárati ajtó már nem lesz bezárva. Ezért hát halkan elforgattam a kilincset és beléptem a meleg előszobába.
Jóleső meleg csapott meg, enyhe narancsos illatossággal. Sok cipő rendezetlenül volt ledobálva az ajtó által eltakart cipőtartón, ahova én is leraktam a saját cipőmet. Halkan bezártam magam mögött az ajtót, majd felakasztottam az utólag magammal hozott bőrdzsekimet is.
A bejárati ajtó bal oldalán volt a cipőtartó és a fogas, ami mellett egy fehér ajtó nyílt. A jobb oldalán a szobának egy átjáró vezetett feltehetőleg a konyha felé, középen pedig egy boltív a nappaliba nyílt.
Ráléptem a vastag, sűrűn szedett, puha körszőnyegre, ami a szoba közepén ékeskedett. Rájöttem, hogy a kellemes meleg egyébként a padlófűtésnek köszönhető. Behajoltam a nappaliba, ahol éppen egy rövid, világosbarna hajú fiú rohant el, telefonnal a kezében.
- Oh, Dan, majd később visszahívlak!- állt meg, amikor észrevett.- Szia, Brooke!- köszönt nekem Liam.
- Szia, Liam! Louis?- hamar túl akartam lenni az egészen.
- A szobájában. Az emeleten a harmadik szoba.- bólintottam, majd a nappalin keresztül felmentem az emeletre és megkerestem azt a bizonyos ajtót.
Kopogtattam, majd benyitottam. Éppen Niall ült bent a szobában és azt magyarázta Louisnak, hogy én mindjárt itt is leszek.
- Sziasztok!- köszöntem nekik is, majd félre álltam az útból, ugyanis Niall az éhességére hivatkozva magunkra hagyott.
Louis az ágyban feküdt, begubódzva a takarójába, mint egy szerencsétlen bogár. Próbáltam nem szánakozva ránézni, de a falfehér arca, a nagy, vörös szemei és a remegő kezei csak erre sarkalltak. Hogy ne álljak olyan bambán a szoba sarkában, kinyitottam az összes ablakot, ugyanis borzalmasan büdös volt már bent.
- Bo?- szólalt meg nyöszörögve.
- Igen?- fordultam meg, de a szemkontaktust kerültem.
- Leülsz?- kínált nekem valami helyet. A foteljében mosatlan alsóneműk tucatjai hevertek, így inkább az ágyra ültem.
Felült, majd észrevétlenül egyre közelebb ült. Egyre közelebb.
Kínosan éreztem magamat. Hát még akkor, amikor letámadott és hevesen csókolni kezdett. Próbáltam eltolni magamtól, de nem eresztett, csak maga alá gyűrt.
Ha valaki nem avatkozott volna közbe, még meg is erőszakol.
Nyöszörögve próbáltam segítségért kiáltani, amikor nyílt az ajtó. Harry lépett be rajta, mit sem sejtve.
- Louis! Itt a szend...- elképedve odarohant az ágyhoz és az összes erejét beleadva lerántotta rólam a teljesen belőtt haverját.
Szitkozódva kivitt engem, aztán a saját szobájában lefektetett az ágyra.
- Ne haragudj! Többet ilyen nem fordul elő.- szabadkozott. A fekvő helyzetemből fel akartam ülni, de nem hagyott, óvatosan visszanyomott a párnák közé.- Kérsz valamit enni, inni?
- Ásványvizet!- mosolyodtam el az arca láttán. Sütött róla az aggodalom.- Hol a mosdó?- a kérdés elég kínos volt számomra, de Ő csak egy ajtóra mutatott a szoba másik felében, aztán kiment.
Felkeltem és betámolyogtam a helységbe. Koránt sem volt kicsi, de most nem ezzel foglalkoztam, hanem hogy rendbe szedjem magamat. Kimostam a számat, összefogtam egy hajgumival a hajamat, aztán egy kicsit megmostam az arcomat. A tükörképemre meredve hallgattam, ahogy a szívem még mindig egyenletlenül dübörögve majd' kitör a helyéről a nagy ijedtség közepette.
Viszonylag gyorsan leértem a konyhába, ahol Niall egy extra nagy szendvicset készült elfogyasztani, Zayn a telefonjával babrált, Liam az ablakon tekintgetett ki, Harry pedig éppen egy mentes és egy buborékos ásványvízzel a kezében hezitált.
- Buborékos!- törtem meg a feszült csendet. Niall megkínált a szendvicséből, de amikor megláttam a méz, az uborka és a Nutella összekutyult egyvelegét, elment az étvágyam. Körülbelül 10 perc múlva Louis jött be kómás fejjel a helyiségbe. Harry fújtatva távozott, én meg csak nagy csöndben ittam a vizemet és próbáltam nem észrevenni a többi fiú értetlenkedő tekintetét.
- Ööö... Srácok!...- Louis hirtelen rosszullétre panaszkodott, majd mikor Liam késve, de reagált, Lou szép szavakkal is mondva körbehányta a fél konyhát.
- Én inkább kimegyek!- fogta be az orrát Zayn és Niallel együtt leléptek a színről. Én undorodva elfordultam, Liam meg elkísérte Louist a fürdőig. Egyedül maradtam Louis hányásával. Jobbnak láttam, ha most én is messzebb kerülök a bomba által sújtott övezetből és megkerestem Zaynt és Niallt.
Nem sokkal utánam Liam és Harry is csatlakozott hozzánk.
- Ki takarítja fel?- ez volt az első kérdésem.
- Felhívom Eleanort, hátha Ő tud segíteni!- pattant fel Liam, majd elvonult telefonálni. Niall el volt foglalva a szendvicsével, Harryt lekötötte a Spongebob, Zayn meg jobbnak látta hallgatni.
- Na, fiúk, lányok! El 10 percen belül itt lesz és feltakarítja a... khm... Louis hátrahagyott melléktermékét.
- Hű, ez szuper!- dünnyögtem félhangosan.
A hátralévő időben Liam vitt fel inni Louisnak, Niall lement lefeküdni, vagyis chatelni Ellievel, Zayn, Harry, meg én tovább bámultuk a Tv-t. Csengettek. Senki nem mozdította a seggét, ezért én fáradtam ki az előszobába kinyitni a kaput a kapucsengővel, majd kicsit szorongva Louis barátnője, Eleanor elé mentem. A lépcső előtt vártam, amíg beért a kertbe.
- Szia, Brooke vagyok! Neked csak Bo!- nyújtottam kezet.
- Szia! Én Eleanor vagyok! El, vagy Elle! Ahogy tetszik! Louis mesélt már rólad! Harold barátnője vagy?- állt meg velem szemben kicsit lihegve.
- Igen.- nevettem fel mosolyogva. Elle bement a konyhába és hozzálátott eltakarítani a nem kívánatos dolgokat, majd felment Louist megnézni.
Ahogy kiderült, Liam, Niall és Zayn is aludni ment, csak Harry várt rám álmos fejjel.
- Menjünk aludni!- karolt át, majd a lépcsőn szorosan mögöttem követett a szobájába.
Más alkalommal ellenkeztem volna, hogy nála aludjak, de most fáradt voltam. De nagyon.
Egy szürke pólót kaptam Tőle kölcsönbe, amit felvettem, majd bebújtam mellé az ágyba és hozzásimulva hajtottam a fejemet a mellkasára.
A szíve fél óra elteltével már egyenletesen dobogott, amikor az én szemhájaim is mámoros állapotban lecsukódtak, hogy zavartalanul aludhassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése