2014. február 23., vasárnap

Part 16 ~ Közös hétvége



Harry szorosan ölelt magához, miközben lélegzetét visszafojtva puszilgatta az arcomat.
- Anya, mi most visszamennénk Londonba! - fordult Anne felé, mire én meglepetten kapkodtam kettőjük közt a fejemet.
- Persze, Szívem! Vigyázzatok az úton! - mosolyodott el Anne, aztán az ajtóig kísért ki.
- Köszönjük, hogy itt lehettünk! - adtam neki két puszit, Ő pedig szorosan megölelt.
- Én köszönöm, hogy mellettem álltok! - morzsolt el egy könnycseppet, aztán szorosan megölelte Harry-t. Én észrevétlenül intettem Harry-nek és beszálltam a Range Rover anyósülésére.
- Mehetünk? - ült be Harry is.
- Persze! - mosolyodtam el. Harry - mint mindig -, most is összefűzte az ujjainkat és a kezemet a váltóra helyezve fogta. Amikor már az autópályán mentünk, az ölembe húztam az összegabalyodott kezeinket és a kézfejét cirógattam.
Harry bekapcsolta a rádiót és amikor ismert számot hallottunk, közösen énekeltünk. Sem én, sem Ő nem foglalkozott azzal, hogy mennyire hamis a hangunk, bár neki még így is észveszejtő volt a mély, rekedt énekhangját hallani. Bejátszottak vagy három 1D számot az út alatt, azokat egyedül énekelte.
- Milyen nap van? - fordult felém, amikor már lefelé tartottunk a sztrádáról.
- Péntek! - néztem meg a telefonomon.
- Akkor a hétvégét romantikázással fogjuk tölteni! - kúszott mosoly az arcára. Amilyen kisfiús is volt Ő, olyan perverz, de már megszokhattam volna.
- Rendben van! - adtam a nyakára egy puszit, amire sikeresen ráment a záróvonalra. Nevetve visszaereszkedtem az ülésembe és tovább szorongattam a kezét.
- Most elmegyünk reggelizni, aztán sétálgathatnánk a városban, utána hazamennénk és csinálhatnánk közösen ebédet.
- Rendben, de hova, ha a fiúk is otthon lesznek! - vontam fel a szemöldökömet.
- Van egy lakásom nem messze a belvárostól! Ott elleszünk! - biccentett. - És kikapcsoljuk az összes telefonunkat, rendben?
- Rendben! - nevettem fel halkan annak a gondolatára, hogy Harry száműzze magát a Twitter-ről.
- Ne nevess! - vigyorodott el Ő is kisfiúsan.
Leparkoltunk egy kávézó előtt, ahova Harry kézen fogva kísért be. Minden fehér és csoki barna volt, nagyon tetszett, ráadásul a nagy, kitárt üvegajtón és a kirakatablakon csak úgy áramlott be a napfény és az ajtón a meleg, friss levegő. A galérián foglaltunk helyet, ami az alattunk lévő szintre nézett, s pont a nagy ajtókkal volt szemben.
Én három palacsintát rendeltem, egy rumos-kakaósat, egy erdei gyümölcsöset és egy epres-tejszíneset, Harry nem röstellett egy rakatot rendelni, Ő neki sikerült benyomnia vagy 8 rudat, különböző tömény ízesítésekkel. 
Aztán rendeltünk egy-egy extra habos, tejszínes, karamellás hosszú kávét, s amíg én Harry bajszán nevettem, Ő folyamatosan fotózott.


@Harry_Styles: "My Princess! Addig nevess, ameddig nem leszel Te is nyakig tejszínhabos otthon! ;) xx Harry"

Ezen még jobban nevettem, bár próbáltam leállítani magamat, mert néhány idős ember minket figyelt. 
Harry elmondta néhányszor halál komoly fejjel, hogy "Nem ismerem!", "most szabadult az elmegyógyintézetből", vagy "Követett az utcán!".
Miután már ránk szóltak páran, inkább felálltunk, Harry minden ellenkezésemre kifizette az én reggelimet is és távoztunk. A Hyde parkba mentünk, mert ez a park nagy és most a jó idő miatt összegyűlt emberek közt könnyen el tudtunk vegyülni. Nem voltak sokan, a játszótereken kisgyermekes anyukák hintáztatták a csemetéiket, a kavicsos út mellett futók haladtak el, néhány padon pedig öreg nénik etettek galambokat, vagy középkorú nők szabadultak ki a munkából, kezükben egy pohár kávéval.
Harry összefűzte az ujjainkat, s úgy sétálgattunk. A szökőkút mellett leültünk egy padra és azzal szórakoztunk, hogy néha felugráltunk és a tenyerünkben hozva vizet, fröcsköltük a másikra. Arra azért nem vetemedett egyikünk sem, hogy belelökje a másikat a vízbe. Néha loptam Harry-től egy kis csókot, amikor pedig nem, akkor Ő végignyúlt a padon és az ölembe tette a fejét. Ekkor mindig a haját piszkáltam, Ő pedig néha a saját hajamért nyúlt és egy picit meghúzta a tincseimet. 
Tudtuk, hogy készülnek fotók rólunk, és úgy döntöttünk, hogy legyen gyereknap a fotósoknak, úgyhogy volt, hogy hirtelen felugrottunk és úgy pózoltunk a kamerának, mintha egy díjátadón lennénk. Nekünk ez nem megerőltetés, viszont Ők ezért nagyon sok pénzt kapnak, akkor meg miért ne? Persze ha ezek után zaklatni fognak, Harry helyett is helyre teszem őket.
Tovább sétálgattunk és körülbelül egy óra múlva elindultunk az autónk felé. Beültünk és már csak Harry háza előtt parkoltunk el. Egy lakópark előtt voltunk, ami nekem nagyon tetszett, így Harry dagadt a büszkeségtől, hogy ilyen szép helyen talált lakást.
Felmentünk a 10.-re, ahol az Ő kis otthona várt ránk. Az előszobából egyenesen nyílt a nagy nappali és annak a bal oldalán az étkező, jobbján pedig a konyha, ahova a nappaliból és a hall jobb oldaláról is be lehetett menni. Az előszobából balra egy nagy fürdőszoba nyílt, valamint a nappaliból egy nagy hálószoba, amihez fürdő és gardrób is tartozott, valamint két kisebb szoba, ebből Harry az egyiket dolgozószobának fogta be, a másik megmaradt vendégszobának. Levettem a cipőmet az előszobában, majd Harry utasítására bevittem a táskámat a főhálóba és a kis bőrkabátommal együtt leraktam az ágy melletti kis fotelba. Minden nagyon hangulatos volt, az egész ház fekete-fehér, barna volt, a falak hófehérek, a padló és a szekrények sötétbarnák, a nagy kanapé fehér bőrből készült, rajta fekete és barna, szőrös párnákkal.
Harry a kanapén várt rám, én is mellé ültem, aztán csak figyeltem az arcát.
- Akkor főzzünk? - emelte rám a nagy, zöld szemeit.
- Akkor főzzünk! - ismételtem meg őt és utána mentem a konyhába. Volt otthon egy csomó minden, ezért hozzáláttunk saját készítésű pizzát gyártani. Amíg Harry a laptopját kapcsolta be, hogy recepteket keressen, Én habcsóknak való tojás fehérjét vertem fel porcukorral. Ezt a fehér masszát kivajazott tepsibe raktam és beraktam a sütőbe sülni. Harry nyál csorgatva figyelte a dagadó finomságot, majd megcsókolt és elolvastatta velem a pizza receptjét.
Amikor már kivettük a ropogósra sült habcsókot, Harry berakta a sütőbe a pizzáinkat, majd hirtelen a nyakamba öntött egy nagy adag lisztet. Felsikkantottam és automatikusan nyúltam a mellettem lévő dologért, ami a félig tele lévő tejes üveg volt. Harry még fel sem fogta, mit fogtam meg, amikor megfordultam és a hajába locsoltam a tejet. Nevetve néztem, ahogy a tej kifolyik a pólójára, amit Ő nevetve levett, majd felültetett a pultra és a lábaim közé furakodva csókolt meg. Nedves haja a homlokára tapadt, de nem zavartatta magát, a lisztes ruhámba dörgölőzött.
Nevetve húztam be a fürdőbe, majd a zuhanyt megnyitottam és behúztam magam után. Lassan levettem a nadrágját, míg Ő a pólómat tépte le rólam. 
Bocsánat, Gemma pólóját, amit nem valószínű, hogy még viszontlát. Lekerült rólunk minden ruha, csak a fehérneműk maradtak. Kiszáradt számat megnyalva néztem végig Harry-n, aki éppen a melltartóm csatjával szenvedett. Megint. 
Calvin Klein boxerét levette, majd háttal fordított és kikapcsolta a melltartómat. Az utolsó ruhaneműmet is lecsúsztatta a lábamon, majd kidobta a bepárásodott kabinból. 
Forrón megcsókolt, s utasított, hogy kapaszkodjak belé, majd megemelt és a hideg csempének nyomott. Lábaimat a dereka köré csavartam és egyik kezemmel meg kapaszkodtam a vállában, a másikkal a vizes hajába túrtam. 
Forrón csókolt, miközben belém hatolt és finoman a falhoz nyomva mozgatta a csípőjét. Halk nyögéseink árasztották el a fürdőszobát, amiket a víz csobogása többnyire elnyelt. Harry nevét mondogatva jutottam fel a csúcsra, majd tartottam magamat, amíg ő is eljutott oda.
Hosszasan megcsókolt, majd elvált tőlem és fél kézzel tartva a tusfürdőjéért nyúlt. Nem zavarta, hogy férfias illatú, bekent vele, majd a habot rajtam hagyva kezdte el magát is átdörzsölni, de kivettem a kezéből a flakont és én kezdtem el átmosni. Minden egyes izma megfeszült az érintésem alatt, légzése felgyorsult, miközben és a hátát mostam le. Direkt, de óvatosan végigszántottam felhevült bőrén a körmömmel, amire egy hangos morgás volt a válasza.
Már szárazon álltam a fürdőben, Harry hozott nekem egy szürke pólót, ami valószínűleg a sajátja volt, de nekem a combom közepéig ért. 
- Itt van fehérnemű. Biztos a Gemma-é, egyszer itt felejtette a vendégszobában. - hozott be Harry egy kis zacskót.
- Miért van zacskóban? - vontam fel a szemöldökömet.
- Mert nem akarom a nővérem alsóneműit fogdosni! - kacsintott.
- Akkor, hát... Köszönöm! - adtam neki egy gyors csókot és felvettem a fekete bugyit a póló alá. A melltartót is felvettem a biztonság kedvéért, majd vissza rá a pólót. A hajamat felgumiztam egy laza copfba, majd kisétáltam Harry-hez. Azt vártam, hogy majd meg fogok fázni, de meglepetésemre Harry tüzet rakott a kandallóba, amit én mellesleg észre sem vettem, de ezt inkább nem említettem. Pont jó volt a hőmérséklet, de még így is egy takarót terített ránk Harry, Majd elkezdett a még forró pizzánkkal etetni. Amikor már degeszre ettük magunkat, bekapcsoltuk a Tvt és elkezdtük nézni a Spongebob-ot. Azt hiszem, hogy ez a mese a One Direction kedvenc meséje. Néha az izgatott Harry-re néztem, vagy hoztam a habcsókból, de amikor vége lett a filmnek, Harry végig döntött a kanapén és forró csókokban részesített. Nevetnem kellett az arckifejezésén, amin kicsit megsértődött.
- Minden romantikus pillanatot elnevetsz! - húzódott a kanapé másik felébe duzzogva. Mint egy kutya, oda másztam mellé és négykézlábra ereszkedve kezdtem el az orrommal az Ő orrát piszkálni.
- Megbocsájtva! - kiáltott fel, majd letepert és forró csókokkal hintette be a testem minden részletét.

* * * 

Jóízűen elfogyasztottuk a vacsoránkat, amit egy olasz étteremben ettünk meg a belvárosban - a vendégszobában szinte minden alkalomra találtam ruhát -, pont az én méretemben, úgyhogy egy fehér, térd fölött csipkében végződő, pánt nélküli csodaszép, testhez simuló ruhát vettem fel, sötét barna, platformos tűsarkúval és egy sötétbarna, aranyszínű, pántokat helyettesítő láncokkal ellátott táskát tettem a vállamra, amiben a rajtam lévő, színtelen szájfény, telefon és iratok voltak. 
Egy sötétbarna blézert vettem még fel, s egy arany színű kis nyakláncot, meg egy arany színű, levelet formáló gyűrűt. A fülembe egy arany színű, lelógó fülbevalót választottam, majd a szememet kihúztam fekete szemceruzával és kispiráloztam a szempilláimat.
Kimentem a rám várakozó Harry-hez, akinek az álla a földet súrolta. 
Úriemberként felugrott, majd kikísért, bezárta a lakást és az autóig el sem engedte a kezemet. A liftben a loknikba göndörített hajamat igazgattam, majd beszálltam az autóba és megvártam míg Harry megkerüli a terepjárót és elhajt. 
Az olasz étteremben egy hangulatos asztalhoz kaptunk helyet, majd rendeltünk. Én sajtos-tejszínes carbonara-t ettem, Harry pedig megkóstolta a lasagne-t. Végül aztán már egymást etettük egymás kajájával, de nagyon jól szórakoztunk.
Hazafelé menet gyalog mentünk, mert ittunk bort is, úgyhogy fél óra múlva nagyon sóhajtva vettem le a cipőmet, ledobtam a táskámat és a blézeremet, majd Harry elé állva megkértem, hogy húzza le a cipzárt a ruhán. 
Finoman kibújtatott a ruhából, majd azt a kanapéra dobta, megfordult, a térdhajlatomba nyúlt és így felemelve vitt be a hálószobába. Lefektetett az ágyon és vigyázva, hogy ne fájjon nekem, rám feküdt. Forró csókjai között nem éreztem semmit, a külvilág bajait kizártam és csak rá figyeltem. Romantikus oldalát most is megmutatta, ennél gyengédebb nem is lehetett volna. 
Ő megadott nekem mindent és én csak próbálkozni tudtam, hogy egyáltalán megközelítsem ezt az odaadást felé és boldoggá tehessem.

2014. február 22., szombat

Part 15 ~ Egyetlen rossz döntés



Ott ült egy műanyag széken és fél kezével kócos hajába túrt.
Elindultam az ágy felé, majd leguggoltam Harry mellé és bizonytalanul a vállára csúsztattam a kezemet.
- Szia! - suttogtam.
Érintésemre összerezzent, majd felém fordult. Szemei pirosak voltak és feldagadtak, pupillái kitágultak, tekintete hirtelen az üvegesből a halálosan rémülté vált.
- Jól vagy, Harry? - szorítottam meg a kezét és elhúztam az arcától.
-Nem. - nyöszörögte - Anya hazament. Sokkot kapott. Elmennél hozzá?
- Persze! - bólintottam. - Hol laktok?
- White street 324. - válaszolt, aztán elfordult.
- Akkor én megyek is. - álltam fel, de elkapta a csuklómat. Lehúzott magához és finoman megcsókolt.
- Köszönöm! - nézett mélyen a szemembe. Megráztam a fejemet és adtam egy puszit a homlokára. Kisvártatva elfordult, így én is távoztam.
Beültem a Range Roverbe, majd a megadott házszámhoz hajtottam. Leparkoltam, aztán mély levegőt vettem. Akármennyire sokkoló volt ez a helyzet, mégis izgultam, mit szól hozzám Harry anyukája.
Rövid tétovázás után becsöngettem. Egy vörös hajú, idősebb nő nyitott ajtót.
- Ööö... Jó napot! Anne Cox? - szólaltam meg.
- Nem, Dorothy Keathon. - biccentett a nő. - A húgomat a nappaliban találod. Én most megyek is, vár a műkörmösöm.
Anne nővére sietősen kikerült, majd beült az utca másik oldalán álló Mercedesébe és elhajtott. Lefagyva néztem az előttem tárva-nyitva hagyott, égkék ajtót, majd beléptem.
- Anne? Merre van? - mentem beljebb a házban, miután becsuktam az ajtót. - Brooke vagyok, Harry barátnője.
- Itt vagyok. - válaszolt egy elernyedt hang a folyosó végéről. Oda futottam, aztán beléptem a nappaliba.
- Anne! - ültem le a lelki roncs nő mellé. - Jól érzi magát?
- Jobban leszek, ha tegezel! - mosolyodott el. - Anne Cox!
- Brooke Smith! - ráztam meg a kezét.
- Szia! Ne haragudj a nővéremért. Nem szokta meg, hogy nem mindenki vele foglalkozik, még a temetésen is a munkahelyére telefonált. - sóhajtott fel. - Megteszed, hogy hozol nekem egy nagy bögre forró teát?
- Hát persze! Használhatom a konyhát? - álltam fel. Bólintott, így kimentem a folyosóra és a végén befordultam jobbra. Egy tágas, takarosan berendezett konyha bújt meg az ajtó mögött. A szekrények tetejét gránitlapok adták, minden piros színben pompázott.
Felforraltam két csészényi teát, aztán kiöntöttem két bögrébe, s belelógattam egy-egy narancsos teafiltert. Miután beízesítettem, kivittem Annenak, s leültem mellé. Miközben Ő apró kortyokban szürcsölte a teát, én csak néztem ki a fejemből és néha jó nagy kortyokat ittam a saját innivalómból.
- Nem kérsz semmit enni? - fordultam Anne felé, miután nagy hanggal lerakta az üres bögréjét a dohányzóasztal üveg lapjára.
- Lehet, hogy éhes vagyok, de most aludni szeretnék. - sóhajtott fel álmosan.
- Lehet, hogy fáradt vagy, de ha nem eszel, nem tudsz nyugodtan aludni. - emlékeztettem.
- Rendben. Hát akkor tudsz nekem valamit csinálni a hűtőszekrényből? - mosolyodott el kimerültségét leplezve.
Kisétáltam a két bögrével a kezemben a konyhába, becsuktam magam után a konyha ajtaját és mosogatás közben elmerültem a gondolataimban.
Miért pont Harry Styles karjaiba sodort az élet? Miért kellett nekem önkéntelenül elcsavarnom a két legjobb barátja fejét? Amikor a nevét írom, már gyakorlott mozdulatokkal vetem papírra a betűket, remélve, hogy valamikor kialakul kettőnk közt egy erősebb kötelék. Egy sokkal erősebb.
Szinte a szárítóra dobtam a két csészét és a hűtő elé álltam. Szélesre táram és bepillantottam. Sajt, virsli, kenyér, lekvárok, vaj, valamilyen félkész mirelit, saláta leveles bagett.
Kivettem a bagettet, két másodperc alatt megmelegítettem a mikróban, majd kivittem Annenak. Lassan megette, aztán egy nagy öleléssel távozott a hálószobájába, aludni.
Ott ültem a barátom házában, a nappalijában, s nem feszengtem az idegen helytől. Ez az érzés elárasztotta a testemet, s kiürítette az agyamat.
Barátságos hely. Egy egész fal volt eltakarva nagy könyvespolcokkal, a nagy, krémszínű kanapé a szoba közepén volt, előtte egy keskeny, de hosszú dohányzó asztal, a mögött egy nagy Tv. Egy ideig nyugodtan üldögéltem, aztán végigolvastam a könyvespolcon lévő könyvek gerincén lévő címeket, a CD-ket a CD tartón, meg a fényképeket.
Néhány magazinba belelapoztam, de már nagyon untam magamat. Most sem a Tv, sem más nem tudott lefoglalni. Elővettem a telefonomat és megdöbbenve láttam, hogy Liam és a többi srác is már legalább 10-szer hívott. Gyorsan visszahívtam Liamet.
- Brooke! - hangzott fel Liam hangja. - Mi történt? Azt hittük baj van!
- Már nincs semmi gond. - lélegeztem mélyeket. - Harry teljesen kiborult.
Felálltam és a bejárati ajtóhoz mentem. Kitártam, s pont akkor megjelent az utca végén Harry.
-Ó! - szaladt ki a számon.
- Mi az? - Liam.
- Harry mindjárt hazaér. Most leteszem! - nyitottam ki még jobban az ajtót.
- Rendben. Szia! - a vonal megszakadt, a telefonomat gyorsan a farzsebembe csúsztattam.
Harry megállt az ajtó előtt.
Felsóhajtottam és mélyen hozzá simultam. - Tudod, hogy szeretlek? - suttogtam. Meglepődtem, mert most nem csak megnyugtatásképp mondtam. Így is éreztem.
- Szeretlek! Szeretlek! - ismételgettem.
- Én is! Nagyon szeretlek! - simult hozzám Harry, s védelmező karjait szorosan körém fonta.
- Gyere, menjünk be! Anyukád már alszik. - fogtam kézen és behúztam az ajtón.
- Mikor feküdt le? Evett? - fordult meg és becsukta a bejárati ajtót.
- Egy órája és evett. Egészen sokat. - bólogattam.
Azt hittem Harry álmos, mert felsétáltunk a szobájába és bezárta az ajtót.
Közelebb jött és puha ajkait az enyémnek nyomta. Kezeit a vállamról a csípőmre helyezte. Átkaroltam a nyakát, majd a jobbomat az ő kezébe kulcsoltam, a szabadon maradt kezemmel pedig bele túrtam dús, göndör hajába. Kezével a pólóm alá nyúlt és a hasamat simogatta, majd mutató ujjával fel-le simogatta a gerincem vonalát a hátamon.
- Biztos akarod ezt? - szakítottam meg a sokadik csókunkat. - Anyukád a szomszéd szobában alszik.
- Mint akit fejbe vertek. - motyogott halkan, aztán megint megcsókolt. Gyengéden, de szenvedélyesen járt táncot a nyelvünk, lassan már nem éreztem a a lábaimat.
Elkezdett az ágy felé lépkedni, majd lassan az ágyra fektetett, bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett és a csókunkat megszakítva húzta le rólam a pólómat. Nem vagyok az a szégyenlős fajta, de a kezeimet automatikusan a melltartóm elé húztam. Harry elmosolyodott és óvatosan elhúzta a kezeimet.
- Gyönyörű vagy, Édesem! - suttogta, én meg hosszasan megcsókoltam. Egy gyors mozdulattal lerántottam a róla az ingét, amit a nadrágommal együtt a szoba másik sarkába dobott. Már csak fehérnemű volt rajtunk, amikor felültetett.
Megszeppenve néztem a gyönyörű, zöld szemeibe, miközben Ő a hátam mögé ült le, s apró, forró csókokkal borította be a vállamat. Lehúztam a fekete csipke melltartóm mindkét pántját, majd elkezdett a kapoccsal szerencsétlenkedni. Meguntam, ahogy idegesen sziszeg, így gyakorlott mozdulattal kipattintottam neki a kis fémet. A melltartó az ölembe esett, Harry megfogta és az ágy mellé dobta.
Szembe fordított magával, de én, hogy ne nézhessen meg rendesen, hozzásimultam. Zihálva csókoltam meg, miközben meztelen mellkasunk összepréselődött. Végigsimítottam a vállán lévő, szív alakú tetováláson és ledöntöttem az ágyon.
- Feküdj! - adtam ki neki a parancsot, miközben az arckifejezésén kuncogtam. Kelletlenül hasra feküdt, én pedig óvatosan masszírozni kezdtem. Érintésem mentén a bőre perzselően forróvá vált, s néha beleremegett a mozdulataimba. Hirtelen feltápászkodott és miközben megcsókolt, maga alá gyűrt.
Egy hangos sóhaj hagyta el a számat, mikor levette rólam a fekete bugyit. Felállt, levette a boxerét és a fiókjába nyúlt. Tudtam, hogy Harry nem szégyenlős, de inkább becsuktam a szemeimet, amíg az ezüst színű anyaggal babrált.
- Bo! - suttogta rekedten. Szemeimet lassan kinyitottam és a most sötéten csillogó szemeibe néztem. - Szeretnéd?
- Mindennél jobban! - húztam le magamhoz egy csókra.
Végig, amíg szeretkeztünk, óvatos volt, csípője lassú mozgásától szinte megőrültem. Parfümjének mámorító illata egészen elkábított. 
Imádtam ezt az illatot, s sokszor szagoltam bele a kis üvegcsébe, amikor koncertezni voltak és egyedül kellett aludnom. Egyszer rajtakapott, ahogy a kezemben az üveggel aludtam el. A kis tulajdonát elvette, s helyette átvetette a karomat a vállán és úgy aludt el, szorosan mellettem.
Harry most sem hazudtolta meg magát, finom volt és érzéki, amikor feljutottunk a csúcsra, szinte egyszerre, mély morgás hagyta el a száját, majd egy forró csókkal ajándékozott meg, megelőzve a torkomban feltörő sikolyt.
A levegőt kapkodva gördült le rólam, majd eligazgatta az össze-vissza gyűrt takarót és miután szorosan magához húzva maga felé fordított, betakargatott. Átkarolt, szorosan ölelt, közben én hol a tökéletes arcát fürkésztem, hol a tetoválásait fixíroztam. Lábaink lassan teljesen összegabalyodtak, én pedig elálmosodva hajtottam a fejemet a mellkasára. Nyugodtam aludhattam el, amikor az Ő mellkasa is már nyugodtan emelkedett fel-le.

* * *

Az óra reggel 7-et mutatott. Tegnap kora este aludtunk el, ezért most nem csoda, hogy ilyen korán felébredtem.
Harry még békésen szuszogott mellettem, ezért megkerestem a fehérneműimet, felvettem őket és Harry fehér ingébe bújtam bele. A gallért közelebb húzva szippantottam bele az anyagba, majd ahogy a parfüm felkúszott az oromban, lassan elöntött a megnyugvás.
Harry szobájának négy ablaka volt, kettő-kettő két falon, s mindegyiknek széles ablakpárkánya volt. Összeszedtem az ágy körül elszórt párnákat, felpakoltam őket az ablakpárkányra, majd miután Harry-t jól betakartam, néhány takarót magamra csavarva ültem be a párnák közé. Ebből az ablakból jól ráláttam a Harry-ék által lakott domb alatt elterülő Holmes Chapel-t. Nem volt nagy városka, de túl kicsi sem, pont jó. A telefonom az ablak melletti szekrényen volt, így elvettem onnan és feloldottam a képernyőzárat. Egy ideig csak ki-be lépkedtem a menüben, majd hirtelen ötlettől vezérelve felléptem a Twitter-re. 
A követőim száma ezrekkel is növekedett, milliónyi üzenet zúdult rám, kedvesek és rosszakarók is, de a fenyegetőket élből ki is töröltem. Néhány embert visszakövettem, majd nekiálltam a normális kérdésekre válaszolni. Aztán megakadt valamin a szemem. Trendek.
#Brooke_Smith&Harry_Styles_Forever
#Bo_and_Harry_love
#Our_Harry_with_Our_Bo<3
Az utolsó trend elolvasása után széles, boldog mosolyra húzódott a szám. Felpattantam, lelöktem magamról a takarókat és Harry felé vettem az irányt. Először megigazítottam a takarót, egészen a nyakáig felhúztam, hogy senki ne lássa, hogy nincs rajta ruha, majd készítettem egy édes fotót.


@Brooke_Smith: "Jó reggelt, Drágák! A Styles teljesen kidőlt, nem tudom, hogy ebédre fel tudom-e ébreszteni! :) Majd beszámolok! ;) Laters, Bo♥"

Kiléptem a Twitter-ből, s visszafeküdtem Harry mellé. Egy ideig még jelzett a telefonom, de végül már olyan ideges voltam, hogy beállítottam, hogy csak akkor jelezzen, ha 20 felhasználó követ be, vagy ír tweet-et egy trenddel megnevezve, vagy retweet-el, mert idegtépő volt folyton a csipogást hallgatni.
Fél órával később Harry apró csókokat lehelve az arcomra ébresztgetett. Szinte örömében ujjongott, hogy hamarabb kelt fel, mint én, én pedig meghagytam ebben a hitében. Kimásztam az ágyból és megpróbáltam feltalálni magamat, hogy mit is vegyek fel.
- Egy pillanat és jövök! - szaladt ki a folyosóra Harry, majd egy perccel később egy fekete alapon fehér feliratos pólót és egy piros csőnadrágot hozott át.
- Ez a Gemmá-é, nem haragszik meg, ha kölcsön veszed! - mosolygott, aztán előhúzott egy dobozt a háta mögül. - Ez pedig egy ajándék. Már régóta láttam, hogy ilyet szeretnél, szóval... Tessék!
- Köszönöm... De mi van benne? - ráztam meg a dobozt, majd Harry-hez bújtam és megcsókoltam.
- Nyisd ki! - ültetett le az ágyra, majd az ölébe húzott.
Leemeltem a boboz tetejét és az állam a padlót súrolta. Egy gyönyörű szép, fekete Gucci magassarkú volt a selyem közé rejtve. Mindig is ez volt az a cipő, amiért áhítoztam, de persze csak titokban.
- Túl jól ismersz! - bújtam oda Harry meztelen mellkasához.
- Tetszik? - nézett le rám és kisimított néhány tincset az arcomból.
- Mindennél jobban! Nem, nálad nem jobban! - húztam le egy csókra, amit a féloldalas mosolyával tett még édesebbé. - Köszönöm!
Felálltam, belebújtam a magassarkúba és Harry-t kézen fogva mentem le a földszintre.
- Harry! - lépett ki a konyhából Anne. - Oh, Brooke! Jó reggelt!
- Neked is! - mosolyogtunk egyszerre. Anne félreérthetetlenül a fejével a konyha felé bökött, így jelezve Harry-nek, majd belém karolt és a nappaliba ment.
- Nem akarok tolakodó lenni, de történt valami? - szólaltam meg egy idő után.
- Nem szabadna elmondanom, de Harry régi barátnője megint visszajött. - sóhajtott, majd folytatta. - Dess még az X factor előtt járt Harry-vel, de Harry szakított vele, amikor bekerült a műsorba. Azóta ez a lány folyton Harry nyakára jár, nem érti meg, hogy Harry nincs is itt, de nem is akar vele beszélni. Ne aggódj, most úgy látszik, Harry a tudtára adja világosan, hogy neki már itt vagy Te! - húzott magához, majd védelmezően a karjaiba zárt. Anne nekem már olyan volt, mint az anyukám.

~ Harry Styles ~



- Dessa, mit akarsz itt? - csuktam be magam után a konyha ajtaját. A volt barátnőm megfordult, miközben szőke haja átlibbent a válla felett.
- Harry, miért? - sóhajtott fel és sírástól pirosló szemeivel az arcomat fürkészte. A szívem facsarodott ki, amikor valakit sírni láttam, még ha ez a valaki a volt barátnőm, aki sokszor tört borsot az orrom alá.
- it miért? - vontam fel a szemöldökömet.
- Ezt! - nyújtotta felém a telefonját. Egy kép volt megnyitva, amit Bo tweet-elt ki rólam, amikor ma reggel még aludtam. Tehát hamarabb fent folt és nem szólt nekem.
- Mit kezdjek vele? - adtam vissza a készüléket.
- Helyettem vele vagy? Igazak a pletykák? Most is itt van? - eredtek el Dess könnyei.
- Vele vagyok és szeretem, mindenemnél jobban. Ezek nem pletykák, de igaz minden. És itt van, de semmi közöd hozzá! - válaszoltam egyenként a kérdéseimre.
- Értem! - hajtotta le a fejét. - Megtehetek még valamit?
- Attól függ! - bólintottam szerényen mosolyogva. Hirtelen átszelte a kettőnk közt lévő távolságot és pirosasra feltett ajkait az enyémekre helyezte. Nem volt tolakodó, akár egy lélegzetvétellel megszakíthattam volna a kapcsolatot. De nem tettem. Puha ajkai táncra hívták az enyémet, én pedig viszonoztam a csókját.
Zihálva váltunk el egymástól, homlokomat az övének helyeztem és mélyen a nagy, kék szemekbe néztem. Azonnal Brooke jutott az eszembe, aki a szomszéd szobában van az anyámmal, de nem tettem semmit a kísértés ellen. Dessa iránt mindig is éreztem még valamit, csak a nagy munka és az utolsó veszekedésünk során nem volt alkalmam rajta rágódni és szépen-lassan elfelejtettem. De most az emlékek feltörtek és megállíthatatlanul indítottak el egy lavinát.
Ismerem Brooke-ot nagyon jól, sokkal eszesebb és rafináltabb, mint a legtöbb nő ezen a földön, könnyen eltiporhatja Dess-t, de most nem ezzel foglalkoztam. Egy ideig még hezitáltam, aztán szólásra nyitottam a számat.
- Merre felé laksz most? 
- Londonba költözöm. Egyetem. - mosolygott.
- Itt a címem! Hívj fel ezen a számon és ha Brooke nincs otthon, gyere át! Kérlek! - sóhajtottam. A rossz döntések áradata csak akkor zúdult rám, amikor Dess bólintott és jó színésznőként kiabálva kiviharzott, kezében a papírral, majd megjátszva, hogy most felhagy a zaklatással, távozott. Letöröltem a számról a kevéske epres szájfényt, beletúrtam a hajamba és éppen a nappaliba vettem az irányt, amikor Bo jelent meg az ajtóban, mögötte anya.
- Minden rendben volt? - bújt hozzám, én pedig nem néztem sem az ő, sem anya tekintetébe, csak elbújtam a barátnőm hajzuhatagába.