Ott ült egy műanyag széken és fél kezével kócos hajába túrt.
Elindultam az ágy felé, majd leguggoltam Harry mellé és bizonytalanul a vállára csúsztattam a kezemet.
- Szia! - suttogtam.
Érintésemre összerezzent, majd felém fordult. Szemei pirosak voltak és feldagadtak, pupillái kitágultak, tekintete hirtelen az üvegesből a halálosan rémülté vált.
- Jól vagy, Harry? - szorítottam meg a kezét és elhúztam az arcától.
-Nem. - nyöszörögte - Anya hazament. Sokkot kapott. Elmennél hozzá?
- Persze! - bólintottam. - Hol laktok?
- White street 324. - válaszolt, aztán elfordult.
- Akkor én megyek is. - álltam fel, de elkapta a csuklómat. Lehúzott magához és finoman megcsókolt.
- Köszönöm! - nézett mélyen a szemembe. Megráztam a fejemet és adtam egy puszit a homlokára. Kisvártatva elfordult, így én is távoztam.
Beültem a Range Roverbe, majd a megadott házszámhoz hajtottam. Leparkoltam, aztán mély levegőt vettem. Akármennyire sokkoló volt ez a helyzet, mégis izgultam, mit szól hozzám Harry anyukája.
Rövid tétovázás után becsöngettem. Egy vörös hajú, idősebb nő nyitott ajtót.
- Ööö... Jó napot! Anne Cox? - szólaltam meg.
- Nem, Dorothy Keathon. - biccentett a nő. - A húgomat a nappaliban találod. Én most megyek is, vár a műkörmösöm.
Anne nővére sietősen kikerült, majd beült az utca másik oldalán álló Mercedesébe és elhajtott. Lefagyva néztem az előttem tárva-nyitva hagyott, égkék ajtót, majd beléptem.
- Anne? Merre van? - mentem beljebb a házban, miután becsuktam az ajtót. - Brooke vagyok, Harry barátnője.
- Itt vagyok. - válaszolt egy elernyedt hang a folyosó végéről. Oda futottam, aztán beléptem a nappaliba.
- Anne! - ültem le a lelki roncs nő mellé. - Jól érzi magát?
- Jobban leszek, ha tegezel! - mosolyodott el. - Anne Cox!
- Brooke Smith! - ráztam meg a kezét.
- Szia! Ne haragudj a nővéremért. Nem szokta meg, hogy nem mindenki vele foglalkozik, még a temetésen is a munkahelyére telefonált. - sóhajtott fel. - Megteszed, hogy hozol nekem egy nagy bögre forró teát?
- Hát persze! Használhatom a konyhát? - álltam fel. Bólintott, így kimentem a folyosóra és a végén befordultam jobbra. Egy tágas, takarosan berendezett konyha bújt meg az ajtó mögött. A szekrények tetejét gránitlapok adták, minden piros színben pompázott.
Felforraltam két csészényi teát, aztán kiöntöttem két bögrébe, s belelógattam egy-egy narancsos teafiltert. Miután beízesítettem, kivittem Annenak, s leültem mellé. Miközben Ő apró kortyokban szürcsölte a teát, én csak néztem ki a fejemből és néha jó nagy kortyokat ittam a saját innivalómból.
- Nem kérsz semmit enni? - fordultam Anne felé, miután nagy hanggal lerakta az üres bögréjét a dohányzóasztal üveg lapjára.
- Lehet, hogy éhes vagyok, de most aludni szeretnék. - sóhajtott fel álmosan.
- Lehet, hogy fáradt vagy, de ha nem eszel, nem tudsz nyugodtan aludni. - emlékeztettem.
- Rendben. Hát akkor tudsz nekem valamit csinálni a hűtőszekrényből? - mosolyodott el kimerültségét leplezve.
Kisétáltam a két bögrével a kezemben a konyhába, becsuktam magam után a konyha ajtaját és mosogatás közben elmerültem a gondolataimban.
Miért pont Harry Styles karjaiba sodort az élet? Miért kellett nekem önkéntelenül elcsavarnom a két legjobb barátja fejét? Amikor a nevét írom, már gyakorlott mozdulatokkal vetem papírra a betűket, remélve, hogy valamikor kialakul kettőnk közt egy erősebb kötelék. Egy sokkal erősebb.
Szinte a szárítóra dobtam a két csészét és a hűtő elé álltam. Szélesre táram és bepillantottam. Sajt, virsli, kenyér, lekvárok, vaj, valamilyen félkész mirelit, saláta leveles bagett.
Kivettem a bagettet, két másodperc alatt megmelegítettem a mikróban, majd kivittem Annenak. Lassan megette, aztán egy nagy öleléssel távozott a hálószobájába, aludni.
Ott ültem a barátom házában, a nappalijában, s nem feszengtem az idegen helytől. Ez az érzés elárasztotta a testemet, s kiürítette az agyamat.
Barátságos hely. Egy egész fal volt eltakarva nagy könyvespolcokkal, a nagy, krémszínű kanapé a szoba közepén volt, előtte egy keskeny, de hosszú dohányzó asztal, a mögött egy nagy Tv. Egy ideig nyugodtan üldögéltem, aztán végigolvastam a könyvespolcon lévő könyvek gerincén lévő címeket, a CD-ket a CD tartón, meg a fényképeket.
Néhány magazinba belelapoztam, de már nagyon untam magamat. Most sem a Tv, sem más nem tudott lefoglalni. Elővettem a telefonomat és megdöbbenve láttam, hogy Liam és a többi srác is már legalább 10-szer hívott. Gyorsan visszahívtam Liamet.
- Brooke! - hangzott fel Liam hangja. - Mi történt? Azt hittük baj van!
- Már nincs semmi gond. - lélegeztem mélyeket. - Harry teljesen kiborult.
Felálltam és a bejárati ajtóhoz mentem. Kitártam, s pont akkor megjelent az utca végén Harry.
-Ó! - szaladt ki a számon.
- Mi az? - Liam.
- Harry mindjárt hazaér. Most leteszem! - nyitottam ki még jobban az ajtót.
- Rendben. Szia! - a vonal megszakadt, a telefonomat gyorsan a farzsebembe csúsztattam.
Harry megállt az ajtó előtt.
Felsóhajtottam és mélyen hozzá simultam. - Tudod, hogy szeretlek? - suttogtam. Meglepődtem, mert most nem csak megnyugtatásképp mondtam. Így is éreztem.
- Szeretlek! Szeretlek! - ismételgettem.
- Én is! Nagyon szeretlek! - simult hozzám Harry, s védelmező karjait szorosan körém fonta.
- Gyere, menjünk be! Anyukád már alszik. - fogtam kézen és behúztam az ajtón.
- Mikor feküdt le? Evett? - fordult meg és becsukta a bejárati ajtót.
- Egy órája és evett. Egészen sokat. - bólogattam.
Azt hittem Harry álmos, mert felsétáltunk a szobájába és bezárta az ajtót.
Közelebb jött és puha ajkait az enyémnek nyomta. Kezeit a vállamról a csípőmre helyezte. Átkaroltam a nyakát, majd a jobbomat az ő kezébe kulcsoltam, a szabadon maradt kezemmel pedig bele túrtam dús, göndör hajába. Kezével a pólóm alá nyúlt és a hasamat simogatta, majd mutató ujjával fel-le simogatta a gerincem vonalát a hátamon.
- Biztos akarod ezt? - szakítottam meg a sokadik csókunkat. - Anyukád a szomszéd szobában alszik.
- Mint akit fejbe vertek. - motyogott halkan, aztán megint megcsókolt. Gyengéden, de szenvedélyesen járt táncot a nyelvünk, lassan már nem éreztem a a lábaimat.
Elkezdett az ágy felé lépkedni, majd lassan az ágyra fektetett, bal kezével megtámaszkodott a fejem mellett és a csókunkat megszakítva húzta le rólam a pólómat. Nem vagyok az a szégyenlős fajta, de a kezeimet automatikusan a melltartóm elé húztam. Harry elmosolyodott és óvatosan elhúzta a kezeimet.
- Gyönyörű vagy, Édesem! - suttogta, én meg hosszasan megcsókoltam. Egy gyors mozdulattal lerántottam a róla az ingét, amit a nadrágommal együtt a szoba másik sarkába dobott. Már csak fehérnemű volt rajtunk, amikor felültetett.
Megszeppenve néztem a gyönyörű, zöld szemeibe, miközben Ő a hátam mögé ült le, s apró, forró csókokkal borította be a vállamat. Lehúztam a fekete csipke melltartóm mindkét pántját, majd elkezdett a kapoccsal szerencsétlenkedni. Meguntam, ahogy idegesen sziszeg, így gyakorlott mozdulattal kipattintottam neki a kis fémet. A melltartó az ölembe esett, Harry megfogta és az ágy mellé dobta.
Szembe fordított magával, de én, hogy ne nézhessen meg rendesen, hozzásimultam. Zihálva csókoltam meg, miközben meztelen mellkasunk összepréselődött. Végigsimítottam a vállán lévő, szív alakú tetováláson és ledöntöttem az ágyon.
- Feküdj! - adtam ki neki a parancsot, miközben az arckifejezésén kuncogtam. Kelletlenül hasra feküdt, én pedig óvatosan masszírozni kezdtem. Érintésem mentén a bőre perzselően forróvá vált, s néha beleremegett a mozdulataimba. Hirtelen feltápászkodott és miközben megcsókolt, maga alá gyűrt.
Egy hangos sóhaj hagyta el a számat, mikor levette rólam a fekete bugyit. Felállt, levette a boxerét és a fiókjába nyúlt. Tudtam, hogy Harry nem szégyenlős, de inkább becsuktam a szemeimet, amíg az ezüst színű anyaggal babrált.
- Bo! - suttogta rekedten. Szemeimet lassan kinyitottam és a most sötéten csillogó szemeibe néztem. - Szeretnéd?
- Mindennél jobban! - húztam le magamhoz egy csókra.
Végig, amíg szeretkeztünk, óvatos volt, csípője lassú mozgásától szinte megőrültem. Parfümjének mámorító illata egészen elkábított.
Imádtam ezt az illatot, s sokszor szagoltam bele a kis üvegcsébe, amikor koncertezni voltak és egyedül kellett aludnom. Egyszer rajtakapott, ahogy a kezemben az üveggel aludtam el. A kis tulajdonát elvette, s helyette átvetette a karomat a vállán és úgy aludt el, szorosan mellettem.
Harry most sem hazudtolta meg magát, finom volt és érzéki, amikor feljutottunk a csúcsra, szinte egyszerre, mély morgás hagyta el a száját, majd egy forró csókkal ajándékozott meg, megelőzve a torkomban feltörő sikolyt.
A levegőt kapkodva gördült le rólam, majd eligazgatta az össze-vissza gyűrt takarót és miután szorosan magához húzva maga felé fordított, betakargatott. Átkarolt, szorosan ölelt, közben én hol a tökéletes arcát fürkésztem, hol a tetoválásait fixíroztam. Lábaink lassan teljesen összegabalyodtak, én pedig elálmosodva hajtottam a fejemet a mellkasára. Nyugodtam aludhattam el, amikor az Ő mellkasa is már nyugodtan emelkedett fel-le.
* * *
Az óra reggel 7-et mutatott. Tegnap kora este aludtunk el, ezért most nem csoda, hogy ilyen korán felébredtem.
Harry még békésen szuszogott mellettem, ezért megkerestem a fehérneműimet, felvettem őket és Harry fehér ingébe bújtam bele. A gallért közelebb húzva szippantottam bele az anyagba, majd ahogy a parfüm felkúszott az oromban, lassan elöntött a megnyugvás.
Harry szobájának négy ablaka volt, kettő-kettő két falon, s mindegyiknek széles ablakpárkánya volt. Összeszedtem az ágy körül elszórt párnákat, felpakoltam őket az ablakpárkányra, majd miután Harry-t jól betakartam, néhány takarót magamra csavarva ültem be a párnák közé. Ebből az ablakból jól ráláttam a Harry-ék által lakott domb alatt elterülő Holmes Chapel-t. Nem volt nagy városka, de túl kicsi sem, pont jó. A telefonom az ablak melletti szekrényen volt, így elvettem onnan és feloldottam a képernyőzárat. Egy ideig csak ki-be lépkedtem a menüben, majd hirtelen ötlettől vezérelve felléptem a Twitter-re.
A követőim száma ezrekkel is növekedett, milliónyi üzenet zúdult rám, kedvesek és rosszakarók is, de a fenyegetőket élből ki is töröltem. Néhány embert visszakövettem, majd nekiálltam a normális kérdésekre válaszolni. Aztán megakadt valamin a szemem. Trendek.
#Brooke_Smith&Harry_Styles_Forever
#Bo_and_Harry_love
#Our_Harry_with_Our_Bo<3
Az utolsó trend elolvasása után széles, boldog mosolyra húzódott a szám. Felpattantam, lelöktem magamról a takarókat és Harry felé vettem az irányt. Először megigazítottam a takarót, egészen a nyakáig felhúztam, hogy senki ne lássa, hogy nincs rajta ruha, majd készítettem egy édes fotót.
@Brooke_Smith: "Jó reggelt, Drágák! A Styles teljesen kidőlt, nem tudom, hogy ebédre fel tudom-e ébreszteni! :) Majd beszámolok! ;) Laters, Bo♥"
Kiléptem a Twitter-ből, s visszafeküdtem Harry mellé. Egy ideig még jelzett a telefonom, de végül már olyan ideges voltam, hogy beállítottam, hogy csak akkor jelezzen, ha 20 felhasználó követ be, vagy ír tweet-et egy trenddel megnevezve, vagy retweet-el, mert idegtépő volt folyton a csipogást hallgatni.
Fél órával később Harry apró csókokat lehelve az arcomra ébresztgetett. Szinte örömében ujjongott, hogy hamarabb kelt fel, mint én, én pedig meghagytam ebben a hitében. Kimásztam az ágyból és megpróbáltam feltalálni magamat, hogy mit is vegyek fel.
- Egy pillanat és jövök! - szaladt ki a folyosóra Harry, majd egy perccel később egy fekete alapon fehér feliratos pólót és egy piros csőnadrágot hozott át.
- Ez a Gemmá-é, nem haragszik meg, ha kölcsön veszed! - mosolygott, aztán előhúzott egy dobozt a háta mögül. - Ez pedig egy ajándék. Már régóta láttam, hogy ilyet szeretnél, szóval... Tessék!
- Köszönöm... De mi van benne? - ráztam meg a dobozt, majd Harry-hez bújtam és megcsókoltam.
- Nyisd ki! - ültetett le az ágyra, majd az ölébe húzott.
Leemeltem a boboz tetejét és az állam a padlót súrolta. Egy gyönyörű szép, fekete Gucci magassarkú volt a selyem közé rejtve. Mindig is ez volt az a cipő, amiért áhítoztam, de persze csak titokban.
- Túl jól ismersz! - bújtam oda Harry meztelen mellkasához.
- Tetszik? - nézett le rám és kisimított néhány tincset az arcomból.
- Mindennél jobban! Nem, nálad nem jobban! - húztam le egy csókra, amit a féloldalas mosolyával tett még édesebbé. - Köszönöm!
Felálltam, belebújtam a magassarkúba és Harry-t kézen fogva mentem le a földszintre.
- Harry! - lépett ki a konyhából Anne. - Oh, Brooke! Jó reggelt!
- Neked is! - mosolyogtunk egyszerre. Anne félreérthetetlenül a fejével a konyha felé bökött, így jelezve Harry-nek, majd belém karolt és a nappaliba ment.
- Nem akarok tolakodó lenni, de történt valami? - szólaltam meg egy idő után.
- Nem szabadna elmondanom, de Harry régi barátnője megint visszajött. - sóhajtott, majd folytatta. - Dess még az X factor előtt járt Harry-vel, de Harry szakított vele, amikor bekerült a műsorba. Azóta ez a lány folyton Harry nyakára jár, nem érti meg, hogy Harry nincs is itt, de nem is akar vele beszélni. Ne aggódj, most úgy látszik, Harry a tudtára adja világosan, hogy neki már itt vagy Te! - húzott magához, majd védelmezően a karjaiba zárt. Anne nekem már olyan volt, mint az anyukám.
~ Harry Styles ~
- Dessa, mit akarsz itt? - csuktam be magam után a konyha ajtaját. A volt barátnőm megfordult, miközben szőke haja átlibbent a válla felett.
- Harry, miért? - sóhajtott fel és sírástól pirosló szemeivel az arcomat fürkészte. A szívem facsarodott ki, amikor valakit sírni láttam, még ha ez a valaki a volt barátnőm, aki sokszor tört borsot az orrom alá.
- it miért? - vontam fel a szemöldökömet.
- Ezt! - nyújtotta felém a telefonját. Egy kép volt megnyitva, amit Bo tweet-elt ki rólam, amikor ma reggel még aludtam. Tehát hamarabb fent folt és nem szólt nekem.
- Mit kezdjek vele? - adtam vissza a készüléket.
- Helyettem vele vagy? Igazak a pletykák? Most is itt van? - eredtek el Dess könnyei.
- Vele vagyok és szeretem, mindenemnél jobban. Ezek nem pletykák, de igaz minden. És itt van, de semmi közöd hozzá! - válaszoltam egyenként a kérdéseimre.
- Értem! - hajtotta le a fejét. - Megtehetek még valamit?
- Attól függ! - bólintottam szerényen mosolyogva. Hirtelen átszelte a kettőnk közt lévő távolságot és pirosasra feltett ajkait az enyémekre helyezte. Nem volt tolakodó, akár egy lélegzetvétellel megszakíthattam volna a kapcsolatot. De nem tettem. Puha ajkai táncra hívták az enyémet, én pedig viszonoztam a csókját.
Zihálva váltunk el egymástól, homlokomat az övének helyeztem és mélyen a nagy, kék szemekbe néztem. Azonnal Brooke jutott az eszembe, aki a szomszéd szobában van az anyámmal, de nem tettem semmit a kísértés ellen. Dessa iránt mindig is éreztem még valamit, csak a nagy munka és az utolsó veszekedésünk során nem volt alkalmam rajta rágódni és szépen-lassan elfelejtettem. De most az emlékek feltörtek és megállíthatatlanul indítottak el egy lavinát.
Ismerem Brooke-ot nagyon jól, sokkal eszesebb és rafináltabb, mint a legtöbb nő ezen a földön, könnyen eltiporhatja Dess-t, de most nem ezzel foglalkoztam. Egy ideig még hezitáltam, aztán szólásra nyitottam a számat.
- Merre felé laksz most?
- Londonba költözöm. Egyetem. - mosolygott.
- Itt a címem! Hívj fel ezen a számon és ha Brooke nincs otthon, gyere át! Kérlek! - sóhajtottam. A rossz döntések áradata csak akkor zúdult rám, amikor Dess bólintott és jó színésznőként kiabálva kiviharzott, kezében a papírral, majd megjátszva, hogy most felhagy a zaklatással, távozott. Letöröltem a számról a kevéske epres szájfényt, beletúrtam a hajamba és éppen a nappaliba vettem az irányt, amikor Bo jelent meg az ajtóban, mögötte anya.
- Minden rendben volt? - bújt hozzám, én pedig nem néztem sem az ő, sem anya tekintetébe, csak elbújtam a barátnőm hajzuhatagába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése