2014. március 8., szombat

Part 18 ~ Váratlan látogató


Sziasztok!
Erre a blogra talán még nem is írtam semmit a részek elé, de talán erre is rá fogok szokni! ;) Köszönöm, hogy jelölgetitek a kis pipákat a részek végén és a két rendszeres olvasót is - amiből a Blogger csak egyet jelez az oldalon. Nagyon örülök a támogatás ezen fajtájának, de még boldogabb lennék, ha kapnék kommenteket. Legyen szó akár építő kritikáról is, mert csak ezekből tanulok! 
Ez a rész most elég rövid lett és nem is túl eseménydús, de bepótolom, ígérem! :)
Ha bármi ötletetek van, írjátok meg!
Puszi


Az elkövetkezendő napokban szerencsére nem untam el magamat teljesen. Ugyan a fiúk Harry-vel együtt megkezdték a legújabb lemezük munkálatait, s Eleanor is aláírt egy szerződést a Britisk Knights cipőmárkával, Perrie végig mellettem volt. Vagy átjártunk egymáshoz, vagy telefonon hívtuk egymást, de sosem unatkoztunk. Két nappal ezelőtt délelőtt El felhívott telefonon és elárulta, hogy munkát ajánlottak Nekem, modellként. Kétszer is rákérdeztem, hogy nem hívott-e rossz számot.
- Nem, Bo! - kiáltott fel nevetve, amikor elfogyott a türelme. - Halál komolyan gondoltam! Le kéne valamivel kötnöd magadat.
- Azt mondod? - sóhajtottam fel.
- Hát persze! Ez a beszéd Brooke! - lelkesedett fel El a vonal túlsó végén. - Nem hinném, hogy Harry örül annak, hogy egész nap az üres házban kuksolsz.
- Igazad lehet! - túrtam a hajamba fáradtan. - Akkor mikor lenne a próbafotózás?
- Holnapután délután! Az O2-ben bérelt ki a cég egy kis termet, ahol a fotózás fog folyni! - tájékoztatott.
- Akkor ott, holnap után! - bontottam a vonalat.
És itt lennék én most. Délelőtt visszahurcolkodtam az 1D-házba, majd azzal foglalatoskodtam, hogy kétszer is megmostam a hajamat, majd beszárítottam, hogy legalább menjek oda valahogyan, mindegy, hogy a hajamat meg fogják csinálni. Ezen kívül mindenféle arcpakolásokkal rémisztgettem a délelőttre rám hagyott Hatchi-t. Szegény kutya akkor ijedt csak meg igazán, amikor turbánba csavart hajjal, fehérre vakolt arccal és éppen száradó, vörös körmökkel futkostam, mint egy idegbajos.
Végül aztán felvettem egy világoskék farmert, fehér, féloldalas pólót és egy bézs színű, kötött, denevérujjas pulcsit, sötétbarna, magassarkú bokacsizmát, majd egy sötétbarna, kis bőrtáskába tettem a papírjaimat, a telefonomat, a pénztárcámat és autóba ülve egészen az O2-ig meg sem álltam. Ott leparkoltam és a bejáratig sétáltam. Eleanor szorosan megölelt, majd két puszit adott és a recepcióhoz terelt.
- Kapsz egy kártyát, amivel ma közlekedhetsz az épületben. - nyomott a kezembe egy műanyag kártyát, ami a nyakamba akasztottam és megnéztem rajta a nevemet és az egészen elviselhető fényképemet. - Gyere már!
Elle egészen egy öltözőig húzott végig a számos folyosón, majd beterelt oda és hagyta, hogy körbenézzek a szobában. Egy átlagos öltöző volt, minden fala hófehér volt, amibe teljesen beleolvadt a két fehér ajtó. Egy egész falat beborítottak tükörrel, ami előtt hosszú, fehér asztal húzódott, rajta milliónyi hajlakkos flakonnal, fésűvel és márkás sminkkel. Előtte állt egy kényelmesnek tűnő karosszék és a szoba ajtóval szemben lévő fala előtt egy fekete bőrkanapé helyezkedett el. Az szoba folyosóra nyíló ajtaja mellett állt egy szekrény, rajta egy nagy Tv-vel, ami most kikapcsolt állapotban volt. A másik ajtó egy fürdőszobába vezetett, ahol egy az egyben át is lehetett öltözni. A padló fekete, fényes, nagy csempelapokkal volt leburkolva, ami kifejezetten tetszett.
A táskámat leraktam a pulóveremmel együtt a kanapéra, ahova El is lepakolt, majd elszaladt, hogy megkeresse a fodrászt és a sminkest.
- Drágám, nekem most mennem kell! Még beugrom Louis-hoz a stúdióba, aztán két napig Rómában leszek a fotózások miatt! - jött vissza Eleanor.
- Rendben! Köszönöm ezt az egészet! - hálálkodtam.
- Ugyan, semmiség! - vette fel a táskáját, majd két puszival és egy nagy öleléssel búcsúzott el. - Kristen és Brad nem sokára itt lesz! - integetett még az ajtóból, aztán magamra hagyott a szobában. Elővettem a telefonomat, hagytam egy üzenetet Harry-nek, majd pont amikor elolvastam a választ, betoppant két fekete ruhába öltözött, szimpatikus ember.
- Szia, én Kristen vagyok, a sminkes! - ölelt meg a vörös hajú, 30-as éveiben járó lány.
- Szia! Brad vagyok, a fodrász! - adott két puszit a szőkés barna hajú srác, akiről azonnal elkönyveltem, hogy a saját neméhez vonzódik. És ebben semmi bántó nincs, örülök is, hogy van valaki, akivel talán megoszthatom majd a lányos dolgaimat, vagy tanácsot kérhetek pasiügyben.
- Sziasztok, Brooke vagyok, de hívjatok csak Bo-nak! - mutatkoztam be, aztán több fontos dologról nem is esett szó. Kristen leültetett a tükör előtti székbe és hozzákezdett a sminkemhez, ahogyan Brad a hajamhoz.
Nagyon sokat meséltek nekem, miközben elkészült a göndörre begöndörített hajam és az erősen füstös sminkem, amit vörös rúzzsal dobott fel Kristen. Brad még fújt a frizurámra egy kis hajlakkot, aztán kisegített a székből és Kristen utasítására a stylist-hoz küldött.
Elsétáltam a folyosó végén lévő szobához, aminek az ajtaján nagy betűkkel hirdették a stylist szobáját. Bekopogtam a nyitott ajtón, majd beléptem.
- Szia, Bo! - lépett elő egy paraván mögül egy magas, egyenes, szőke hajú lány.
- Lou vagyok! - mutatkozott be mosolyogva, aztán megölelt és megkérdezte a súlyomat, magasságomat, hasonlókat. Miután kiadtam az adataimat, elszaladt a tömérdek, állványokra akasztott ruha közt.
- Erre gondoltam! - léptett elő és egy fekete ruhát mutatott fel. A ruha combközépig ért, selyem szoknyarészét a fekete flitterekkel kirakott felsőrész váltotta fel, aminek a nyaka fekete, áttetsző anyagból készült.
- Nagyon szép! - kiáltottam fel.
- Bizony! A Chanel-től mit vártál? - nyomta a kezembe a ruhát és a paraván mögé küldött. Meglepődötten lefagytam, így csak akkor kezdtem el öltözködni, amikor Lou egy fekete, platformos tűsarkút tett be mellém.
- Gyorsan, csipkedd magad! - nevetett fel. Felvettem a ruhát, a cipőt és óvatosan kitipegtem benne. Kényelmesebb volt, mint azt gondoltam.
- Tökéletes! - csapta össze a tenyerét Lou boldogan.


Lou és még néhány segítő és statiszta kísért el ahhoz a bizonyos teremhez, ahova mennem kellett.
Megigazították a hajamat, a sminkemet és a ruhámat, majd beállítottak egy fehér háttér mögé és én készségesen követtem a profi fotós utasításait.
Órákkal később hulla fáradtan sétáltam el a fényképező elől és a statiszták mellett én is megnéztem a fotóimat.
- Ezek nagyon jók lettek, Brooke! - lépett mellénk egy középkorú, fekete öltönyös ember, aki kedves mosolyával éveket tagadhatott volna le az életkorából.
- Mark Spencer. - mutatkozott be és a kezét nyújtotta.
- Brooke Smith! - fogadtam el a jobbját.
- Szeretnélek megkérdezni, hogy elfogadnád-e az ajánlatomat! Ha nincs ellenedre, elkezdhetnél profi modellként dolgozni! Én pedig menedzserként támogatnálak! - bökött a monitoron váltakozó fotók felé.
- Úristen! Komolyan mondja? - kiáltottam fel.
- Teljesen! - bólogatott Mark. 
Elvonultunk, hogy aláírjam a papírokat, majd visszamentünk a terembe, ahol már egy egész had várt ránk.
- Szia, Brooke! Kylie Jenner vagyok, a Chanel itteni követségének az elnöke! - mutatkozott be egy barna hajú, nálam alacsonyabb lány.
- Brooke Smith! - mosolyodtam el.
- Azért vagyunk most itt, mert szeretnénk valamit közölni veled! - mosolyodott el Kylie. A szívem kihagyott egy ütemet, azonnal minden rosszra gondoltam.
- Minden rendben van? - szólaltam meg.
- Persze, még jobban is! - kacsintott. - A Chanel áprilisi, nemzetközi magazinjának a címlapjára szántuk ezt a ruhát, amibe valamilyen ismeretlen modellt szerettünk volna öltöztetni, de Te lélegzetelállítóan nézel benne ki! Arra gondolt a vezetőség, hogy Te kitartóan véghez vinnéd a karrieredet és az álmaidat, szóval szeretnénk, ha beleegyeznél, hogy Te kerülj a címlapunkra egy közösen kiválasztott fotóval! Persze ha ez a tempó nem túl gyors neked!
Ledöbbentem. Az hogy munkát kaptam, már önmagában tökéletes volt, nem hogy még a világhírű Chanel úgy döntött, hogy engem szeretnének a magazin címlapján látni. Mark helyettem szólalt meg.
- Ha Brooke-nak nincs kifogása, akkor benne vagyunk! - mosolygott rám.
- Igen! - bólintottam kábultan. - Köszönöm!
- Semmiség! Itt a telefonszámom, ha bármire szükséged van, hívj! - nyomott Kylie egy névjegykártyát a kezembe. Miután ők távoztam, magam elé bámulva álltam ott egy helyben.
Mark elkezdett mesélni a családjáról, a feleségéről, a kislányairól és a többi modellről, akit eddig végig kísért a szakma rögös útjain. Nem felejtett el mesélni a buktatókról és a problémákról is, ezért a lelkemre kötötte, hogy ne szálljak el a hírnévtől. 
Amikor a céggel közösen választottuk ki a címlapfotót, már boldogan szorongattam a portfólióm dossziéját a mellkasomhoz. Az utcai ruháimban feszítettem és dagadtam a boldogságtól, amikor az aréna előtt ránk váró fotósok kiáltozva gratuláltak a sikeremhez. Hogy az egészről honnan tudtak, azt nem tudom, de jelen esetben csak a munkámra tudtam koncentrálni. 
Harry-t már az autóban ülve hívtam fel és egy hosszú beszélgetés keretében elmeséltem neki mindent, töviről hegyire. Közben a srácok is átvették néha a telefont, ezzel nekem halláskárosodást, Harry-nek meg agybajt okozva.
A One Direction háza előtt szintén tömérdek fotós várakozott már valakire, így alig jutottam el az ajtóig.

* * * 

- De hát ez csodás! - ugrált Perrie a boldogságtól kivirult arccal a kanapén ülő helyzetében. - A legjobb barátnőm modell lett!
- Bizony! De még milyen! - szaladt be a szobába az öt fiú, akinek az érkezését mi nem is hallottuk. Zayn ölelt meg elsőként, majd Perrie-t hosszasan megcsókolta. A négy fiú közül Harry maradt utoljára, aki hosszú, romantikus csókot adott nekem.
- Büszke vagyok rád! - puszilta meg a homlokomat és az ölébe húzva ült le velem a kanapéra. Louis azonnal vicceket kezdett el mesélni nekünk, Én és Perrie néha-néha váltottunk pár szót, majd ledöntöttük, hogy egy nagy bulit csapunk az este.
- Nem vagytok éhesek? - tettem fel a költői kérdést, mire Niall szólalt meg a leghamarabb.
- Imádunk! - erre a válaszra Perrie és én is szem forgatva vonultunk ki a konyhába. Nekiálltunk pizzát csinálni. A fiúk 5 perccel később bejöttek és a hülye vicceikkel boldogítottak minket pizzasütés közben.
- Idióták! - sikított fel Perrie, amikor Zayn a lisztes kezével összekente az arcát. Engem szerencsére Harry nem akart összemaszatolni, ugyanis az Ő keze nem volt lisztes. Az is érdekelt volna, hogy Zayn honnan szerzett lisztet, amikor a lisztes doboz előttem volt végig és egyik srác sem közelítette meg.


@Harry_Styles: "És még főzni is tud! :) @Brooke-Smith xx Harry"

Tweetelt ki egy fotót Harry a Twitterre, amikor a kérésükre egy kis sütit is hajlandók voltunk csinálni. 
Miután a pizzával és a sütikkel kiültünk a nappaliba, kezdetét vette a tervezgetés a bulival kapcsolatban.
- Majd az italokról gondoskodom én! - szólalt be Liam.
- Aha, persze! Hogy csak kólát, meg ásványvizet hozz! - csettintett Zayn. - A pia az én részem lesz!
- Rendben! Akkor a kaját én rendelem! - foglalt álláspontot Niall.
Már éppen közbeszóltam volna, hogy kiket akarunk meghívni, amikor a csengő hallgattatott el.
- Nyitom! - sóhajtottam fel, amikor senki sem mozdult.
Komótosan az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam azt. 
Arra azért nem számítottam, hogy az anyám fog meglepni a látogatásával...

2014. március 3., hétfő

Part 17 ~ Tengerparti kiruccanás



Reggel arra ébredtem, hogy egy telefon zenél valamerre a szobában. Kiszálltam Harry mellől, aki alig akart elengedni, majd a nyöszörögve a takaróba kapaszkodott és tovább aludt. Átrohantam a vendégszobába, ahonnan vettem el magamnak egy fehér alsóneműszettet, ezeket felvettem, majd egy szűk farmert és fehér toppot kaptam magamra, amire fehér inget vettem. A lábaimat egy sötétvörös, matt bokacsizmába bújtattam és egy fekete táskát tettem a vállamra. Kifésültem a hajamat, bekentem a számat egy kis ajakbalzsammal, majd a szempilláimat kispiráloztam kicsit.
Kilépve a bejárati ajtón azonnal a virágos, enyhén szmogos illat csapott meg. Felvettem a napszemüvegemet és a sarki boltig meg sem álltam. Gondoltam, készítek valami reggelit, Harry-t ismerve szükség is lesz rá. A boltban a kosaramba raktam két tábla csokit, kalácsot, kenyeret, mirelit lasagne-t, almát, banánt és tojást, mert ezek már mind elfogytak.
Kihalásztam a táskámból a pénztárcámat, fizettem, majd a szerzeményeimmel együtt beraktam a táskámba. Kifelé mentet felhívtam Liam-et, mert nem tudtam, hogy tudja-e, hol vagyunk most - és nem voltam elérhető sem az utóbbi időben.
- Jó reggelt, elveszett bárányka! - vette fel a telefont Liam.
- Neked is! - mosolyodtam el. - Ha még nem tudnád, már hazajöttünk Holmes Chapel-ből.
- Oh, igen? - hallgatott el. - És nem akartok felénk nézni?
- Nem. Mármint nem úgy értettem, csak ezt a hétvégét szeretnénk együtt tölteni.
- Értem! Este azért felnézhetnétek hozzánk, Harry biztos tudja, hogy Eleanor húgának most van a szülinapja és ezt megünnepeljük nálunk. Ha gondoljátok, gyertek el! - hallottam Liam hangján, hogy mosolyog, de én csak a számat húztam.
- Jól van, elmegyünk! - vontam meg a vállamat, miközben próbáltam nem éreztetni a hangomban az egykedvűséget.- Mennyi idős El húga? Mit szeret egyáltalán? - sétáltam át a zebrán, ami előtt vagy 5 percig várakoztam a súlyos táskámmal a vállamon.
- Linnette Calder-nek hívják, 18 éves és azt hiszem, hogy a kék a kedvenc színe. - sorolta Liam.
- Köszi Liam! Puszi, szia! - köszöntem el és leraktam a telefont. Eltettem a táskámba és bementem a lakópark kapuján, mert már haza is értem. 
Amikor a házba bementem, még mindenhol csend honolt. Lepakoltam a konyhában és benéztem Harry-hez. Még mindig úgy aludt, ahogy ott hagytam reggel. Egy nevetést elfojtva mentem vissza a konyhába, ahol nekiálltam omlettet csinálni. Mivel a tojásrántotta nem a szívem csücske, így most sem azt csináltam, meg az omlett különlegesebb is.
Amikor az utolsó adagot is kiraktam egy tányérra, két kar fonódott a csípőm köré. A gerincemen végigszaladt a hideg, ahogy lehelete a nyakamat csiklandozta. Inkább megfordultam és göndör hercegem szájára adtam egy hosszú csókot.
- Vásárolnunk kell menni! - mosolyodtam el.
- Miért? - vonta fel a szemöldökét és álmosan elmosolyodott.
- Ma este egy buliba vagyunk meghívva. - válaszoltam.
- Ne már! Ma estére is beterveztem néhány dolgot! - nyúlt a hátam mögé és miután elvette az egyik tányér omlettet, levágta magát a bárpulthoz, hogy hozzáláthasson megenni az ételt. Eléggé elszontyolodott, amit úgy adott elő, mintha 5 éves lenne, de nem is rám haragudott, hanem a világra.
- Naa! - léptem mögé és egy csókot hintettem a nyakára, ami kifejezetten érzékeny területe volt.
- Legalább Ed Sheeran-nál lesz? - húzott az ölébe és egy csókot nyomott a számra.
- Nem talált! Eleanor húgának, Lettice-nek lesz szülinapja. - válaszoltam.
- Először is, nem Lettice, hanem Linette és nem akarok menni! - emelte fel a villáját és egy kis omlettet rászúrva adta a számba.
- Akkor Linette! - legyintettem és én is adtam neki egy kis omlettet.
Reggeli után felöltöztünk - halvány sárga, lenge ruha, fehér saru, hanyagul felfogott haj, ezüst ékszerek, fekete táska -, kisminkeltem magamat, majd beültünk az autóba és az Oxford street felé vettük az irányt. Először egy ruhaboltba mentünk be, ahol azonnal megakadt a szemem egy szép, világoskék ruhán akadt meg a tekintetem, amelynek a felső része csillogó, ezüst színű kövekkel volt kirakva és kétoldalt egy-egy vékony spagetti pánt húzódott. Harry is azonnal rábólintott a ruhára, úgyhogy fizettünk - nagy nehezen rábírtam, hogy a felét én fizessem ki -, majd egy ékszerüzlet felé indultunk.


Kevés ideig keresgéltünk csak, majd megvettünk egy arany láncot, amibe világoskék kőkirakást helyeztek. Hazafelé beugrottunk egy virágüzletbe, ahol vett Harry egy nagy csokor fehér rózsát, majd haza indultunk.
Otthon elővettünk két fehér dobozt, amiben elvileg Harry zakót és cipőt vett, majd ezeket kibéleltük fehér selyemmel, a ruhát óvatosan belehajtottuk a nagyobba, a nyakláncot pedig a kisebb dobozba tettük bele és ráhajtottunk egy kis fehér selymet, hogy takarásban legyen. Harry-nek sikerült belerakni egy ideiglenes vázába a virágokat, így végre nyugodtan leülhettünk és egy kicsit pihenhettünk.

* * *

- Harry, ha elkésünk, Louis és Eleanor is megfojt! - kopogtattam be a fürdő ajtaján. Végre kinyílt és Harry vizes felsőtestével találtam szembe magamat. - Siess!
Kelletlenül odébbállt, én pedig bementem és a tükör elé álltam. Amíg a hajgöndörítő melegedett, kisminkeltem magamat. Először egy kicsit kipúdereztem magamat, aztán füstös szemeket varázsoltam az arcomra és egy enyhén barackos színű szájfénnyel festettem ki a számat.


A hajamat loknikba göndörítettem, majd átdobtam a bal vállam fölött és hátul megtűztem egy hullámcsattal. Amíg Harry a tükör előtt tollászkodott én bementem a konyhába és lefőztem magunknak két nagy adag kávét. Harry is olyan hamar megitta, mint én és már ment is a fekete zakójáért.
Én sok ideig gondolkodtam a ruhámon, nem akartam elvonni a figyelmet Linette-ről. Végül egy lenge, fehér színű, combközépig érő csodát választottam, aminek a nyaka V-alakban volt kivágva és ezüst színű berakások díszítették. A cipőmről is gondoskodtam. Egy kényelmes Claudio Dessi-t választottam. Az egész cipő ezüst színű gyöngyökkel volt bevonva és a tűsarka ellenére is nagyon jó volt benne járni-kelni. Egy fekete bőrtáskát választottam kézitáskának, amelynek a pántját ezüst színű láncok helyettesítették.




Az egész összeállítással nem nagyon nyertem el a tetszésemet, de miután Harry benyögte, hogy Ő este ezt milyen gyorsan le fogja rólam tépni, kellően megnyugodtam. Még megigazítottam a hajamat, aztán felvettem egy fekete bőrdzsekit és Harry után mentem. Még az ajtóban a forrón megcsókolt és csillogó, smaragdzöld szemeit rám emelte.
- Szeretlek! 
- Én is, Harry! Nagyon szeretlek! - suttogtam. Magában mosolygott egész úton a kocsi felé, majd kinyitotta nekem az ajtót beültetett, aztán Ő is beült és elindultunk. Hamar odaértünk a One Direction-házhoz, ahol már jó néhány autó parkolt, de Harry-nek fenntartottak egy helyet az autóbeállón.
Miután kiszállt, segített nekem is kikecmeregni az autóból, majd kézen fogva mentünk el az ajtóig. Csöngettünk és amikor az ajtó kinyílt, egyszerre találtuk a nyakunkban Niall-t, Zayn-t és Liam-et. Utóbbi inkább csak finoman megölelt engem, aztán fiúsan Harry-vel is "összeölelkeztek", ezen tettei után pedig leszedte rólunk a két jómadarat.
- Hogy vagytok? - ugrált mellettem Niall, miközben Zayn a másik oldalamon kísért. Harry mögöttem kicsit lelkizett Liam-mel, de én nem is szerettem volna megzavarni őket.
- Köszi, jól! - bólintottam.
- Be szeretnék neked valakit mutatni! - állt meg Zayn. A szívem hevesebben kezdett dobogni. Éreztem, hogy lány van a dologban. Csak azt reméltem, hogy nem azért szedett fel valakit, hogy visszavágjon, hanem mert komolyan szereti Őt.
- Lehet, hogy már hallottál Perrie-ről! - kezdte, miközben kivezetett a teraszra az emberek között szlalomozva.
- Igen. - bólogattam és ide-oda köszöngettem az üdvözléseket eleresztő embereknek.
- Nos, Ő itt a barátnőm, Perrie Edwards! - állt meg egy magas, szőke lány előtt. Valami jó érzés futott végig rajtam. Kellemesen csalódtam Zayn és Perrie kapcsolatában. Azt vártam, hogy Perrie távolságtartó lesz, de nem.

- Szia, Perrie vagyok! - ölelt meg szorosan Perrie.
- Brooke, de neked is csak Bo! - öleltem vissza. Zayn fellélegzett, majd távozott köreinkből.
- Mesélj magadról! - húzott le a hintaágyra és egy pezsgőspoharat nyomott a kezembe.
- Hát, mint azt tudod, Harry barátnője vagyok! Teljesen átlagos családból származom. Van két húgom, de az apánk már nem él és az anyánk ebbe belebetegedett. Lehet, hogy szánalmasnak hangzik, de nem merem meglátogatni. Azt sem tudom, hogy a húgaimmal mi van. - vontam meg a vállamat, de Perrie átlátott az álcán és szorosan megölelt.
- Nagyon sajnálom! Szeretnéd hallani az én történetemet? -terelte a témát.
- Az jó lenne! - mosolyodtam el.
- Szóval South Shields-ben születtem, anyukám, Deborah, apukám Alexander Edwards. Teljesen átlagos a családom, van egy bátyám, Jonnie, egyébként pedig még egy Zayn-nel közös kutyánk, Hachi. Egyébként a Little Mix énekese vagyok és ennyi lenne az életem! - nevetett fel, amin nekem is nevetnem kellett.
Perrie végig nagyon aranyos volt, beszélgetett, pletykálkodott, viccelődött és mellette egész este mosolyogtam. Mutatott képeket Hachi-ról, aztán telefonszámot cseréltünk és megbeszéltük, hogy vasárnap délben értem jön autóval Harry lakásához és lemegyünk a tengerpartra, előtte pedig vásárolgatunk egy kicsit.
Linette-nek annyira tetszett a ruha és az ékszer is, hogy azonnal átvette a partira, amit szerencsére már hanyagolhattunk. Zayn-nékkel egy időben mentünk mi is haza, így még Perrie-vel megbeszéltük, hogy 11-re jön értem, elmegyünk ebédelni, aztán vásárolni és utána le a partra.
Beültünk a terepjáróba, hazamentünk, ahol lezuhanyoztunk és hulla fáradtan dőltünk be az ágyba, ahol azonnal el is aludtunk.

* * *

Reggel eléggé késében voltam, így miután megettem a szendvicsemet, elrohantam, hogy magamra kapjam a zöldeskék-narancsos színű, lenge nyári ruhámat, ami mellé egy narancsszínű, telitalpú magassarkút társítottam, kötött mintájú táskával, egy kis farmermellénnyel és arany színű kiegészítőkkel. A sminkelést nem vittem túlzásba, csak kispiráloztam a szempilláimat és az ajkaimra kentem egy kis barackvirág színű szájfényt.


Fél óra alatt megcsináltam a körmeimet is. Kifestettem őket egy zöldeskék lakkal, amit a táskámba tettem. Egy narancsszínű keretes napszemüveget tettem a zilált hatású hajamba, majd pont amikor belebújtam a cipőmbe, Perrie hívott. 
Lesiettem a lakópark elé, ahol egy fehér Audi cabrio parkolt. Perrie is hasonlóan öltözött fel mint én, sőt jóval csinosabban.


Perrie két puszival köszöntött, majd megvárta, amíg beülök az anyósülésre és segített a táskámat hátra rakni. Egy forgalmas utcán álltunk meg ebédelni, egy nagyon szép, kiülős étteremben. Kiültünk az utcán lévő asztalok egyikéhez és elfogyasztottuk a salátánkat, amihez grillezett húst szolgáltak fel.
A következő állomásunk egy fürdőruhabolthoz vezetett. Perrie hamarabb lecsapott egy ruhára, mint én, én csak tanácstalanul forgolódtam a tükör előtt. Ő egy fekete alsó részes, pánt nélküli, halvány piros felső részes bikinit választott. 



Végül pedig én is választottam egy pánt nélküli, barackvirág színű bikinit, amit két arany színű karikával dobtak fel.



Fizettünk és elindultunk Brighton felé. A tengerparttól nem messze parkoltunk le, s amíg Perrie megnézett egy térképet, addig én írtam Harry-nek egy sms-t, hogy megérkeztünk.
A cipőnkkel a kezünkben indultunk el a part felé, ahol kiterítettük a törölközőnket és mellé pakolva levettük a ruhánkat. Alattuk már csak az előre felvett fürdőruháink voltak. Miután megmártóztunk a tengerben, ahol elég sokan ütötték el az időt, kifeküdtünk napozni. Beszélgettünk, nevettünk, sült krumplit, kürtős kalácsot és főtt kukoricát is vettünk, majd egy csomó képet feltöltöttünk a Twitter oldalunkra. 
Fotót készítettünk másokkal is, nem aggódtunk semmiért, és elfelejtettünk egy kicsit mindent.