~ Zayn Malik ~
Ki gondolta volna, hogy pont én, aki az egész életét a barátnőjével képzelte el, most elbizonytalanodtam? Most az egyszer megint úgy éreztem, mint régen, még otthon...
Leroskadtam az ágyamra és az árnyékomat bámultam a sötétítők által okozott félhomályban.
London és az X-faktor nekem egy volt azzal, hogy egy új életet kezdjek. Senki nem ismert erre felé és ugyan a szüleimet hátra kellett hagynom, ezt kellett tennem. Tudom, hogy Bradfordban nem lettem volna sem én, sem a családom biztonságban. Elbasztam az életem. És most még Brooke is belecsöppent a dolgok sűrűjébe.
Idegesen a két tenyerembe temettem az arcomat és mély lélegzetvételekkel próbáltam egy kicsit lenyugtatni a dübörgő szívemet.
Kopogtattak.
- Igen?- szólaltam meg új erőkre kapva.
- Zayn! Reggeli!- nyitott be Liam frissen. Ha Ő friss, én is felfrissülök.
- Jövök!- álltam fel.- Csak keresek valami ruhát.
Az ajtó becsukódott, én meg megkerestem a szürke melegítőnadrágomat és egy fehér, feszülős pólót. A hajamon csak egy picit alakítottam, aztán kimentem a folyosóra. Louis ajtaja előtt megtorpantam. Gondoltam, benézek hozzá, hogy nem kér e valamit, de végül mégis ráhagytam a dolgot Eleanorra.
Már a lépcső aljában megéreztem a jó illatokat. Emellett Brooke csilingelő, boldognak tűnő hangja csendült fel, ahogy valamin éppen nevetett. Mély levegőt vettem és bementem a szobába.
Brooke arca azomban furcsa volt, nem is tükrözött valódi érzelmeket, minden mosolya halvány volt és a hangja is remegett, amikor próbált vidám lenni.
Valami nem volt rendben vele és ez nagyon nyugtalanított.
- Jó reggelt, haver!- állt fel Harry és szórakozottan lepacsizott velem. Gyanúsan méregettem, de a hangulat jó volt, ezért valamennyi rám is átragadt. Brooke csillogó, sötétbarna szemeivel a pultnak háttal támaszkodott meg és éppen egy nagy pohár vizet próbált meginni, de Niall hülyeségei miatt inkább félrenyelte az, minthogy megitta volna.
Ahogy elmentem előtte, megcsapott az üde, de mégis csodálatos illata. Mámorosan sétáltam tovább a hűtő felé és közben próbáltam leküzdeni a görcsbe rándult gyomromat. Ha rágondolok, mindig ez van.
A hűtő tele volt finomabbnál finomabb kajákkal, ezért pár lekváros üveget kipakoltam a pultra, meg a vajat is kitettem oda és egy vajazókés után kezdtem kutakodni a fiókban.
- Várj, Zayn! Pirítóst szeretnél?- tette le a poharát Bo.
- Igen.- válaszoltam, miután megint éreztem a gyomorgörcsöt kialakulni.
- Hagyd csak! Megcsinálom én.- fordult meg és két szelet toast kenyeret tett a pirítós sütőbe. Amikor azok már ropogósra sültek, berakott még kettőt és az előbbieket egy tányérra helyezte.
Én közben leültem Harry és Liam közé és Niall egyik Loutól tanult viccét hallgattam. Fél szemmel még mindig Brooke egyszerűen csak csodálatos mozdulatait figyeltem.
Vékonyan megvajazta a pirítósokat, aztán kivette a másik két, elkészült kenyérszeletet is a pirítós sütőből és a többi mellé helyezte. Amikor azokra is felkerült a vaj, az olvadt vajas toastokra kanalazta a külömböző lekvárokat, amiket a késsel eloszlatott.
A tányéron lévő reggelimet még nem adta oda, lefőzött még egy adag kávét, meg felforralt egy jó nagy adag teavizet és hozzánk fordult.
Annyira elbambultam rajta, hogy észrevette, hogy figyelem. Elkaptam a tekintetem róla és Niallra összepontosítottam.
- Kávét, vagy teát kértek?- nézett végig rajtunk kérdőn.
- Kávé!- jelent meg Elle az ajtóban, majd felült a pultra.
- Teát.- Harry.
- Én kakaót.- nyújtotta ki a nyelvét Niall.
- Kakaó!- kiáltott fel Liam is.
- Teát.- mosolyogtam rá Bora, Ő meg viszonozta.
- Lou is inna valamelyiket?- Bo megint olyan aranyosan kérdőn nézett Elre.
- Szerintem Ő is teát kér.- bólintott Eleanor.
Brooke kiöntötte a gőzölgő vizet három bögrébe és mindegyikbe egy epres filtert tett. Az üvegből készült, hosszú kávénak kitalált bögrékben elkezdett kiszivárogni egy vöröses folyadék. o gondoskodott El kávéjáról, meg a másik két fiú kakaójáról. Valamit nagyon kotyvasztott, majd két bögrében, egy-egy kanállal a fiúk elé rakta az innivalójukat, tejszínhabbal megspékelve.
Mi is megkaptuk a teáinkat, kávéinkat, Eleanor pedig felment Louist leellenőrizni.
- Köszi!- vettem el Brooke kezéből a tányéromat, meg a bögrémet, aztán felálltam.- Ülj le ide!- mutattam a székemre. Szabad hely már nem volt, így mielőtt ellenkezni kezdett volna, kikerültem és felültem velük szembe a pultra.
Beleharaptam a ropogós pirítósokba, aztán a teából is ittam. Szépen lassan elfogyott a tányéromról és a bögrémből minden.
Amikor sunyin Brooke felé néztem, elkapta rólam a tekintetét.
Tehát engem figyelt.
~ Brooke Smith ~
Zayn rám nézett. Enélkül a pillantás nélkül is olvadoztam, amikor titkon megfigyeltem, hogy mindig engem néz.
Olyan gondoskodónak, gyengédnek képzeltem el Őt, vele szemben Harry viszont olyan volt, mint egy kisgyerek.
Elvettem Zayn elől a tányérját és a bögréjét, amit halkan megköszönt. Elmosogattam. A tekintete élesen fúródott az arcomba. Ugyan csak oldalról látott, de meglehetősen zavarba hozott.
Megpördültem a tengelyem körül és a szemébe néztem. A nagy, sötét barna szempárnak esélye sem volt elszakadni az enyémtől. A többi srác nevetése, hangoskodása, ugrálása szépen lassan halkult, majd teljesen megszűnt. A tér, amiben voltunk, mindent kitörölt közölünk. Ott volt Ő is és én is. Csak a többiek ne lettek volna ott! Kiszáradt szájjal gondoltam arra, hogy most akár vele is együtt lehetnék. Szorosan lehunytam a szememet és hirtelen visszatért a zaj körénk.
Bizonytalan léptekkel megindultam a lépcső felé.
- Elmegyek zuhanyozni.- szóltam oda Harryhez, de természetesen nem figyelt rám, ahogy Zaynen kívül senki. Ahogy reméltem, Zayn is felállt és folyamatosan figyelve követett a nappaliba. Gyorsan felszaladtam a lépcsőn és szapora léptekkel a nyitott ajtajú szobája felé suhantam.
~ Zayn Malik ~
A lépcsőfordulóban a szemem elől vesztettem. Amikor felértem az emeleti folyosóra, csak a szobám ajtajában eltűnő, dús barna haját láttam. Izgatottan mentem be a rezidenciámra, de nem láttam sehol. Magam mögül a kulcs hangját hallottam meg, ahogy elfordult a zár.
Megpördültem. Ott állt. Hevesen lélegzett és kicsit hasonlított egy ijedt nyuszira.
Kecsesen lépkedett oda hozzám. A szívem úgy dübörgött, hogy féltem, hogy meghallja. Igéző tekintetét követve már teljes egészében előttem állt. Jóval alacsonyabb volt nálam, így fel kellett néznie, hogy láthasson.
Magában tépelődve, lehunyta a szemeit és lehajtotta a fejét. Abban a pillanatban szörnyű volt, hogy megszűnt köztünk a szemkontaktus.
A mutató és a középső ujjammal az álla alá nyúltam és óvatosan felemeltem a fejét. Engedelmesen rám nézett. Szemei az enyémek és a szájam közt ingáztak. Egy enyhe fuvallat azt súgta, hogy kerüljek minél közelebb hozzá.
Lassan közelebb léptem hozzá és megvártam, még tétován megszüntette a testünk közt a távolságot. A szemei az enyémbe fúródtak és megteltek könnyel. A dobogó, hozzám simuló, meleg test olyan törékeny volt, mint egy nyárfalevél.
Remegő kezemmel megcirógattam az arcát, majd végig simítottam a haján. Kezdett minden eltörpülni köztünk. A hangok összemosódtak, majd megszűntek. Az utcán eljáró autók hangja megsemmisült.
Lábujjhegyre állt és lassan, de nagyon óvatosan egy apró, aranyos puszit lehelt a szám sarkára.
Megbabonázva közelebb húztam az arcát az enyémhez és a legfinomabban a számat a szájára tapasztottam. Mézédes ajkai elnyíltak, szemünk pedig lassan lecsukódott.
Nyelvem lassú, romantikus táncot lejtett az övével. Apró kezével átkarolta a nyakamat és vékony, hosszú ujjaival a hajamba túrt. Belemarkolt a hajamba és gyengéden közelebb vont magához. Készségesen még közelebb léptem hozzá.
Csókunk hosszú percekig eltartott, majd levegő szűkében elvált az ajka az enyémtől. Mély levegőt vettem és zihálva a homlokának döntöttem az enyémet. Mentás lehelete csiklandozta a bőrömet és közben forró nyomot hagyott a lelkemben.
~ Brooke Smith ~
Percekig csak simogatta az arcomat és a hajamat. Nagy szemei közben nem szakadtam el az enyémtől. Aprót ugrottam, Ő pedig a két lábamat megfogta és hagyta, hogy a dereka köré csavarjam a saját lábaimat.
Megfordult és nagyon óvatosan, akár egy hópihét, lefektetett az ágyra. Megtámaszkodott fölöttem és megint megcsókolt. A mámorító pillanat percekig tartott. Lefeküdt mellém, felemelt megint és az egyik párnára helyezte a fejemet. Ő is mellém feküdt és szorosan magához húzott.
Lábaink teljesen összefonódtak. Bal kezével a fejem alatt átkarolt és megvárta, még a mellkasához bújok és a jobb kezét összekulcsolta az én jobbommal.
Ujjaink szinte egybeforrtak, olyan tökéletesen illeszkedtek egymáshoz. Halványan elmosolyodtam a gondolaton, hogy a sok férfi közül Zayn már csak egy csókkal is magába ejtett. A bal kezemet a szívére helyeztem, majd feljebb csúsztam picit és a saját mellkasomat az övéhez illesztettem.
A lábunknál lévő, puha sötétkék plédet ránk húzta, majd amíg el nem aludtam, apró csókokkal hintette be a homlokomat és a hajamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése